Filmes szempontból abszolút elmondható, hogy a május az én hónapom, ugyanis két olyan szuperhősfilmet is bemutattak a mozik, amiket én már nagyon vártam. Az egyik természetesen az Amerika Kapitány: Polgárháború volt, amiről két bejegyzéssel korábban számoltam be. A másik pedig az X-Men franchise legújabb epizódja, az X-Men: Apokalipszis, melyet múlt vasárnap tekintettem meg. Nem szeretnék összehasonlításokba bocsátkozni azt illetően, hogy melyik film volt jobb és miért, hiszen mind a két franchise-t kedvelem, maradjunk annyiban, hogy Kapitány és Vasember egymásnak feszülése egy picit jobban megfogott, mint X professzor csapata és En Sabah Nur összecsapása. Ez persze egyáltalán nem von le az X-Men-film értékéből, de elég is a szócséplésből, nézzük meg inkább közelebbről a címben feltüntetett filmet!
A történetről röviden: Az előző film végjátékának folyományaként az emberiség tisztában van a mutánsok létezésével, de még mindig nem tudják őket teljesen elfogadni. 1983-ban vesszük fel a történet fonalát, amikor is felébred egy évezredek óta szunnyadó lény, a világ első mutánsa, En Sabah Nur, akit az Elsőnek vagy Apokalipszisnek is nevezhetünk (utóbbi néven egyébként nem igazán emlegetik a filmben). Elindul, hogy megkeresse magának négy új Lovasát, akik segítségével megtisztíthatja a Földet az emberiségtől, és elhozhatja az új kort a mutánsok számára. Egyik Lovasa a már jól Magneto lesz, aki egy tragédia miatt újfent csalódik az emberekben. X professzor, pár jól ismert arc és néhány fiatal mutáns pedig arra készül, hogy megakadályozza az apokalipszis beteljesülését...
Valamelyik korábbi bejegyzésemben röviden már utaltam rá, hogy az X-Men-filmeket csak nemrégiben fedeztem fel magamnak, az összes filmet a tavalyi nyár folyamán pótoltam be. Nem rajongok értük annyira, mint a Bosszúállókért, de a mutánsok sokszínűsége, az érdekes karakter-és történetvezetés miatt nem tudtam ignorálni őket, és inkább jobban megismerkedtem velük. Személy szerint nekem a prequelek jobban tetszenek, elsősorban az X-Men: Az eljövendő múlt napjai: abban a filmben egyszerűen minden passzolt egy remek szórakozáshoz. Az Apokalipszistől is legalább akkora durranást vártam, és egy kicsit csalódnom kellett. A történetvezetésben ugyanis voltak hibák, amik miatt nem lett tökéletes a végeredmény. Mivel nem szeretnék túl sokat spoilerezni, ezért nem térek ki rájuk részletesebben, csak felvázolom őket pár mondatban. Ami a leginkább felidegesített, az Magneto történetszála volt. Miért megint rajta kellett leverni a port, miért kellett megint neki konfliktusba kerülnie az emberekkel? Annyira látszott, hogy az egész csak arra volt jó, hogy ismételten gonoszt csinálhassanak belőle. Aztán volt egy jelenet, amiben a főgonosz tudomást szerzett Charlesról és a képességeiről, de az is annyira furán véletlenszerűnek hatott, nem volt rendesen kidolgozva. A végső összecsapásban is voltak olyan hirtelen jött döntések, amik csak úgy a semmiből lettek előrángatva. Ha jobban belegondolok, akkor igazából ennek a filmnek pont a cselekménye lett a gyengéje, mert minden más szinten jól teljesített. A színészek (egy-két kivételtől eltekintve, részletek később) remekeltek a szerepeikben, az új mutánsok bemutatása is jól sikerült, az akciójelenetek korrektek lettek, a drámai jelenetek pedig hihetetlen érzelmi hatást közvetítettek. A kedvenc jelenetek közül egyet emelnék ki (a többit megtaláljátok a Jelenetek, amiket érdemes figyelni rovatban): Higanyszál nagyjelenetét. Bár nagy részben megismétli azt, amit az előző részben láttunk tőle, mégis újszerűnek hat és rettentően szórakoztató. És mi a helyzet a színészekkel? Nos, közülük is ki kell emelnem pár embert, akiknek színészi képességei mellett nem mehetek el szó nélkül. Kezdeném a film két legfontosabb szereplőjével, X professzorral és Magnetóval: nem tudok más szót használni velük kapcsolatban, csak azt, hogy hihetetlen. James McAvoynak ugyan a korábbi epizódban kellett nagyobb eszköztárat bevetnie, ezúttal sem okozott csalódást, Michael Fassbender pedig kihozta azt Magnetóból, amit csak lehetett. Megkockáztatom, hogy ha nem ő játszotta volna a karaktert, akkor lehetséges, hogy a figura eléggé ellaposodott volna ebben a részben. Az új arcok közül dicséret illeti Sophie Turnert, Tye Sheridant és Kodi Smit-McPheet, akik alakításukkal új színt hoztak a karaktereikbe. És ne feledkezzünk meg Oscar Isaacről sem, aki remekel En Sabah Nurként: főleg miatta örülök nagyon, hogy sikerült felirattal megnéznem ezt a filmet. Ezt a hangszínt semmilyen szinkron nem teheti olyan erőteljessé, mint ahogyan az eredeti verzióban elhangzik! Kár, hogy a Lovasok nem sikerültek olyan jól, mint a vezetőjük. Magneto és Ciklon még elmegy, de Angyal és Psziché meglehetősen kidolgozatlan és színtelen karakterek voltak a történet során, és a színészeken se láttam, hogy különösebben megerőltetnék magukat és próbálnának életet lehelni a figuráikba.
Csapongó gondolataimat összegezve annyit mondhatok, hogy bár nem hozta azt a szintet, amit vártam tőle, mégsem lett rossz film. Szórakoztató, helyenként kifejezetten vicces, de a drámát se hanyagolja el. Szerintem az X-Meneket nem lehet nem szeretni, úgyhogy a fenti hibák ellenére én tudom ajánlani ezt a filmet bárkinek (ja és az Egyesült Királyságbeli akcentusok szerelmeseinek meg üzenem, hogy ha tehetik, tekintsék meg felirattal a filmet, mert ad egy pluszt az élményhez! ;)
Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- En Sabah Nur megszületését és feltámadását.
- Charles és Moira találkozását.
- Erik visszatér múltjának egyik fontos helyszínére.
- Higanyszál nagyjelenetét és minden egyéb megmozdulását.
- Egyik kedvenc mutánsunk rövid megjelenését.
- Elmejáték: Charles és En Sabah Nur összecsapnak. (ó, te jó ég, hogy ez mennyire jó jelenet!)
- Stan Lee aprócska cameóját.
- És természetesen a stáblista utáni jelenetet, ami kicsit rejtélyesre és kérdőjelesre sikerült.
X-Men: Apokalipszis (X-Men: Apocalypse)
színes, eredeti nyelvű, 144 perc
Rendező: Bryan Singer
Szereplők: James McAvoy, Michael Fassbender, Jennifer Lawrence, Oscar Isaac, Nicholas Hoult, Rose Byrne, Evan Peters, Sophie Turner, Tye Sheridan, Kodi Smit-McPhee, Lucas Till, Ben Hardy, Alexandra Shipp, Olivia Munn
(Ezzel a filmmel a filmes rovat egy rövidebb szünetre megy, ugyanis a júniusi és a júliusi moziprogramban egyetlen film sem szerepel, amit mindenképpen szélesvásznon szeretnék látni. Én vagyok a legszomorúbb, hogy ez így jött össze, mert szeretek egy hónapban legalább egyszer elmenni moziba. Augusztusban előreláthatólag azonban két film is lesz, szóval legkésőbb akkor visszatérek a filmes kritikákhoz. Korábban tettem ugyan egy kijelentést, miszerint ha a mozizáson kívül futok össze egy igazán remek mozgóképes alkotással, akkor arról mindenképpen írok, de az eddigi tapasztalataim alapján ezt inkább nem ígérem meg, maradjunk annyiban, hogy augusztusban mindenképpen érkezik majd filmes bejegyzés, addig maradnak a könyves véleményezések és az alkalomadtán érkező Információmorzsák rovat.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése