Ma tárgyalt könyvem egy ideje már ott csücsült a várólistámon, de végre sikerült sort kerítenem az elolvasására. Amikor először olvastam a tartalmát, és kiderült számomra, hogy a holokauszt témájával foglalkozik, nem volt kérdés, hogy érdekel a könyv. Lássuk, végül beváltotta-e a hozzá fűzött reményeimet!
A történetről röviden: Julia Jarmond amerikai újságíró Párizsban él családjával és itt is dolgozik egy lapnál. Főnöke egyik nap azzal a feladattal bízza meg, hogy az 1942-ben történt párizsi razziáról - melynek során több ezer zsidó családot hurcoltak el koncentrációs táborokba - írjon egy cikket a hatvanadik évforduló alkalmával. Julia hamarosan egy olyan családi titokra bukkan, amire nem számított...
A könyv elején váltott nézőpontban követhetjük végig a jelen és a múlt eseményeit, és a múltas részeknél megismerhetjük a címben jelzett Sarah-t és azt is megtudhatjuk, milyen jelentőséggel bír az a bizonyos kulcs. Nagyon tetszett, ahogy szép lassan kibomlott előttünk a múlt, az, hogy milyen embertelenül bántak a zsidókkal a razzia idején, milyen megpróbáltatásokat kellett átélniük, és hogy ez miként hatott az akkor még csak tízéves Sarah-ra. A jelenben játszódó részekkel már nem voltam ennyire elégedett. Amikor Julia végigjárta a razzia különböző helyeit, ahogy felfedezte, hogy a franciák többsége mennyire nem akar erről a témáról beszélni vagy tudomást venni, azokkal semmi bajom nem volt. Ami igazán zavart (és lehet, hogy ezzel én vagyok egyedül, és más ezt nem tartja furcsának), hogy Julia egyik pillanatban még a razzia szörnyűségein gondolkodott, majd pár perc múlva már azon járt az agya, hogy a férje milyen szenvedélyes szerető az ágyban. Félreértés ne essék, nem vagyok az a típus, aki nem szeret ilyenekről olvasni, egyszerűen csak nem illett bele az adott kontextusba. Juliával kapcsolatban más problémáim is voltak: legszívesebben odamentem és jól megcsapkodtam volna, valahányszor a férjéről meg a kapcsolatukról beszélt. Tisztán látszott, hogy már nem érzi jól magát a férje társaságában, de azért mellette maradt és mindent úgy csinált, ahogy Bertrand mondta. A könyv végére hála az égnek kicsit megváltozott a nő hozzáállása, de szerintem így is túl későn. A könyv második felével egyébként sem vagyok kibékülve. Az írónő szépen felépítette a cselekményt, aztán egy idő után azt kezdtem érezni, hogy feleslegesen túlnyújtja. A könyv végi időbeli ugrásnak se láttam sok értelmét.
Ha egy könyv (nem tudományos módon) a holokausztot választja témájának, vagy valamilyen szinten beledolgozza azt a sztoriba, nagy a valószínűsége, hogy én arra a könyvre felfigyelek, elolvasom és az esetek nagy többségében meg is tetszik. A Sarah kulcsa azonban csalódást keltett bennem és elszomorított. A történelmi rész ugyan érdekes, és örülök, hogy újfent tanultam valamit a történelemnek erről a sötét korszakáról, de Julia személyisége és a történet túlnyújtása miatt sajnos azt kell mondanom, hogy nem igazán tetszett a könyv. Nem ez az első holokauszttal foglalkozó könyv, ami nem nyerte el a tetszésemet, mert véleményem szerint nem megfelelően nyúlt a témához, de nagyon remélem, hogy a jövőben sikerül majd jobban választanom.
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A múlt és a jelen váltakozását.
- A razzia részletes leírásait.
- Julia számára kiderül a nagy családi titok.
- Sarah noteszét és a benne leírtakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése