2016. november 20., vasárnap

Filmkritika: Legendás állatok és megfigyelésük

Második novemberi mozizásom alkalmával egy olyan filmet tekinthettem meg, amely szorosan kapcsolódik gyermek- és fiatalkorom kedvenc könyvsorozatához, a Harry Potterhez. Több mint tíz éve történt, hogy karácsonyi ajándékként egy baráti családtól megkaptam a Harry Potter és a Titkok Kamráját. Akkor kezdődött és azóta is tart a Potter-imádatom, ezért örömmel köszöntöttem a pár évvel ezelőtti hírt, miszerint filmsorozat készül a Legendás állatok és megfigyelésük című könyvecskéből. Először persze szkeptikusan álltam hozzá a dologhoz, hiszen elképzelni sem tudtam, hogyan írhatnak meg három forgatókönyvet abból a rövidke olvasmányból (azóta kiderült, öt részes lesz a filmsorozat). Aztán érkeztek az újabb és újabb érdekes információk, s megnyugodtam, hogy több lesz ez a mozifilm egy egyszerű adaptációnál. Az első képek és előzetesek megjelenésekor pedig ismét tizenévesnek éreztem magam, ahogy gyermeki lelkesedéssel és tapsikolással vártam a 2016. november 17.-ei bemutatót. Lássunk is neki!
A történetről röviden: Az 1920-as évek New Yorkjában járunk, ahova egy nap megérkezik Newt Scamander. A fiatal magizoológus hamarosan nagy kalamajkába keveredik, amikor mágikus bőröndjéből megszöknek féltve őrzött varázslatos lényei. Az amerikai varázslótársadalom amúgy sem könnyű helyzetét csak még jobban megnehezítik a szökött állatok, ugyanis lebukásveszéllyel riogatnak. S ha ez nem lenne elég, egy Grindelwald nevezetű sötét varázsló is baljós terveket szövöget...
A rövid leírásból is látszik, hogy sok minden történik hőseinkkel, s ezt a film tökéletesen prezentálja, egyetlen percre sincs megállás, a cselekmény folyamatosan fenntartja a feszültséget a nézőkben. Igaz, maga a sztori sok meglepetést nem tartogat, ismét a jó és a rossz harcát láthatjuk, ismét szóba kerül a varázslók és a varázstalanok közti kibékíthetetlen ellentét, és megint kapunk jól megírt karaktereket, vicces és megható pillanatokat. Mégsem éreztem azt, hogy Rowling csak lemásolta volna saját magát: volt eredetisége a történetnek, és a helyszínváltozás is kifejezetten jó ötlet volt. A film igazi varázslatosságát azonban a szereplőknek és a legendás lényeknek köszönhetően érte el. A négy fő karaktert az első percben meg lehet kedvelni, az őket játszó színészek pedig tökéletes alakítással ajándékoznak meg minket: Newt kellően aranyos, esetlen és szeretnivaló, Tina szabálykövetése sokszor Hermionét idézi, Jacob hihetetlenül vicces és imádnivaló (illetve az egyik legjobb azonosulási pont, hiszen úgy csodálkozik rá a varázslóvilágra, ahogy hasonló esetben mi is tennénk), Queenie pedig maga a megtestesült nőiesség: csábos és édesen szexi. A címszereplő lények közül mindenképp kiemelendő az orrontó furkász (avagy eredeti nevén a Niffler), a szemiflázs (Demiguise) és a bólintér (Bowtruckle). Ők biztosítják a film cukiságfaktorát, valamint elérik, hogy a moziteremből kijövet rögtön a plüss megfelelőjüket keresd a játékboltokban. A sok dicséret és rajnogói vidámkodások közepette sem engedhetem meg, hogy ne említsem meg a hibákat. Mert voltak bizony, nem is egy. Nagy sajnálatomra az írónő korántsem alkotott olyan kidolgozott világot, mint korábban, sokszor voltak bennem kérdőjelek és sok mindenről szerettem volna több információt hallani (remélhetőleg vagy a folytatásokban, vagy a nyomtatott változatban eme kívánságom teljesülni fog), a varázsigék mellőzésétől is kérdőn felszaladt a szemöldököm (és mióta lehet két pálcasuhintással rétest készíteni???), a két fordulat közül az első kiszámíthatónak tűnt, a második pedig rengeteg kérdést vetett fel a sztori korábbi részeivel kapcsolatban (itt most legszívesebben elkezdenék mérgelődni az egyik színész kiválasztásáról, de nem akarom arra pazarolni a szót, meg félek tőle, hogy a fél világot magamra haragítanám, mert valószínűleg csak én érzem úgy, hogy azt a színészt EGYÁLTALÁN NEM KELLETT VOLNA becastingolni a varázsvilágba).
Összefoglalva meglehetősen csapongóra sikeredett bejegyzésemet, azt tudom mondani, hogy nagyon örülök, amiért J. K. Rowling úgy döntött, elmesél nekünk egy újabb varázslatos történetet, viszont a mese megvalósításán még lehetett volna csiszolni kicsit. Ennek ellenére tátott szájjal, halkan sikongatva, ragyogó arccal és tíz évvel fiatalabban ültem végig a filmet (a folytatásokat epekedve várom), úgyhogy aki hasonló élményekre vágyik, annak melegen ajánlom, hogy szaladjon a legközelebbi moziba, és figyelje meg jól azokat a legendás lényeket!


Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Az orrontó furkász minden egyes jelenetét.
  - Newt interakcióit a lényekkel.
  - Queenie-t. Alison Sudol tündököl a szerepben.
  - A bőrönd belsejében berendezett állatkertet.
  - Jacob és Queenie lassan kialakuló románcát. Én is így akarok szerelmes lenni...


Legendás állatok és megfigyelésük (Fantastic Beasts and Where to Find Them)
színes, eredeti nyelvű, 133 perc
Rendező: David Yates
Szereplők: Eddie Redmayne, Katherine Waterston, Alison Sudol, Dan Fogler, Colin Farrell, Ezra Miller, Samantha Morton, Carmen Ejogo, Ron Pearlman, Jon Voight

Nincsenek megjegyzések: