A Hollófiúk sorozat harmadik részéhez érkeztem el, erről fogok ma röviden beszámolni nektek. Az első részről itt olvashattok bővebben, a másodikról pedig itt.
A történetről röviden: Az előző könyvekben megismert kis csapat tovább folytatja a kutatást a titokzatos walesi király, Glendower sírja után, valamint Blue időközben eltűnt édesanyját, Maurát is szeretnék megtalálni. Mindeközben a csapat tagjainak saját belső démonaikkal is meg kell küzdeniük, s kemény döntéseket kell meghozniuk...
A korábbi részekről szóló bejegyzésekben már többször hangot adtam azon véleményemnek, miszerint engem ez a sorozat egyáltalán nem tud elbűvölni, holott Maggie Stiefvater történeteinek nagy rajongója vagyok. Egyszerűen túl sok a titkolózás, a titokzatos megjegyzések, amikből semmi konkrétra nem lehet következtetni, a már három könyv óta húzódó kutatás, amelynél még mindig azt érzem, hogy egy millimétert sem haladt előre. A karakterekkel is az a legnagyobb bajom, hogy hiába szeretném, nem tudom megkedvelni őket, szimpatizálni velük, vagy szurkolni nekik (ez alól egyetlen kivétel Ronan), csak nézem, ahogy beszélgetnek egymással, megosztanak pár érdekes információt Glendowerről, vagy éppen állandóan rejtvényekben szólalnak meg, esetleg csak úgy, minden különösebb magyarázat nélkül megoldanak szituációkat. Most, ennél a résznél fáradtam bele teljesen ebbe az előadásmódba, sokszor csak azért olvastam, hogy teljen az idő, nem pedig azért, mert kíváncsi lettem volna a cselekmény továbbhaladására. Zavart, hogy a nyomozócsapat tagjai néha mennyire elkülönültek a csoporttól, sőt titkokat rejtettek el egymás elől. Adamen egyre nehezebben tudok kiigazodni, és Blue viselkedését sem tudtam mindig értelmezni.
Szerencsére voltak jó pillanatai a sztorinak, így nem kellett keserű szájízzel letennem a könyvet. Ronan baromi jó karakter, összetett, érzelmes lélek, akinek kifejezetten jól áll a bunkóskodás és a titokzatosság. A kis csapat tagjai közti interakciók is tartalmaznak vicces és megható pillanatokat, illetve a könyv második felének tájékán történik végre valami, ami felvillantja annak lehetőségét, hogy hamarosan kiderül Glendower sírjának helye. És természetesen egy viszonylag jól kivitelezett függővég is került a kötet végére, úgyhogy kisebb lelkesedéssel és kevesebb kíváncsisággal ugyan, de várom, mit hoz a soron következő könyv.
Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A borítót. Az eddig megjelent kötetek közül ez tetszik a legjobban.
- Az egyik új szereplőt, Jesse Dittley-t. Viccesen fura figura.
- Mire bukkannak hőseink a Dittley-farmon lévő barlangban.
- Adam és Ronan közös jeleneteit.
- Blue és Ronan közös jelenetét a tavas résznél.
- Meg amúgy minden egyes jelenetet, amiben Ronan feltűnik, és megszólal. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése