Ma egy olyan könyről fogok bejegyzést írni, amit karácsonyra kaptam egy kedves barátnőmtől. Meglepett a választásával, mivel egyáltalán nem volt az érdeklődési körömben ez a kötet (engem inkább a negyvenes évek, azon belül a zsidóüldözések és a holokauszt érdekel), de azt mondta, a korszak és a helyszín miatt úgy gondolta, tesz vele egy próbát, és megveszi nekem. Nos, lássuk, mennyire nyerte el a tetszésemet ez a meglepetés-ajándék!
A történetről röviden: 1930-as évek, London. Német emigránsok egy csoportja próbál minden eszközt bevetni, hogy meggyőzzék a világot a hatalomra került új német vezetés háborús és diktatórikus természetéről. Közülük négy alakot ismerünk meg közelebbről: Ruthot és Dorát, akik unokatestvérek, Hansot, aki újságíróként dolgozott Németországban, ahol szerelmes lett Ruthba, valamint Tollert, a híres drámaírót, aki Dorával került intimebb kapcsolatba. Az ő harmincas évekbeli mindennapjaikról, meneküléseikről, szerelmeikről és munkájukról olvashatunk ebben a rendkívüli alapossággal megírt könyvben. Megmondom őszintén, amikor belekezdtem az olvasásba, fogalmam sem volt róla, hogy a cselekményben felbukkanó szereplők nagy része valós személy, vagy legalábbis egy valós személy alapján mintázták, illetve hogy az események is nagyjából úgy történtek, ahogy az írónő leírta. Így általában a napi olvasás befejeztével a neten kutakodtam, hogy egy kicsit jobban el tudjak igazodni a mű történetében. Az elbeszélésmód tetszett a legjobban, ugyanis két karakter szemszögén keresztül, két különböző idősíkból tekinthettünk vissza a múltra, és vethettünk egy pillantást arra, hogy az ellenállók mennyi erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy a világ meglássa a német vezetés igazi arcát. Ezen kívül képet kaphattunk Dora Fabianról, aki egy erős, független és bátor harcos volt, s fáradhatatlanul küzdött az ügyért, amiben szilárdan hitt. Tetszett, hogy egyrészről egy rokon, másrészről egy szerető szemszögéből láthattuk őt, ugyanakkor minden egyes alkalommal nagy hangsúlyt kapott az elhivatottsága is. Ahogy haladtam előre a kötetben, úgy egyre inkább sejtettem, hogy melyik elbeszélő szálának milyen vége lesz (főleg, hogy az egyikbe sikerült belefutnom a neten kutakodás közben), és ez is adott egy érzelmi pluszt a történetnek. A könyv végén közölt forrásokon ámultam el a leginkább, akkor vált számomra világossá, hogy inkább egy dokumentumregényt és nem egy fikciós művet tartok a kezemben. Az írónő alapossága és elhivatottsága előtt le a kalappal!
Nekem néhol nagyon száraz volt a szöveg, az elején sokszor belezavarodtam a helyszínek és dátumok sokaságába, de ettől függetlenül örülök, hogy megismerhettem ezt a rendkívüli történetet. A korszak iránt érdeklődőknek különösen tudom ajánlani.
Értékelés:4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A váltott elbeszélésmódot.
- A könyvben feltűnő bírósági tárgyalásokat. Mindegyiknek megvan a maga feszültsége.
- A két elbeszélő könyv végi sorsát.
- A forrásjegyzéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése