A mai
alkalommal egy misztikus, borzongató, ugyanakkor nagyon vicces és imádnivaló
könyvről lesz szó. Létezik belőle filmváltozat, az arról írt bejegyzést itt
olvashatjátok.
A
történetről röviden: Jacob Portman tizenhat éves tinédzser, aki rajong titokzatos
nagyapjáért. Kiskorában a bácsi rengeteget mesélt neki elvarázsolt szigetről,
különleges képességekkel bíró gyerekekről, amely történetekben a kamasz Jacob
már egyáltalán nem hisz. Miután szemtanúja lesz nagyapja bizarr halálának, úgy
dönt, a halott utolsó szavainak nyomvonalán elindul és megpróbálja megfejteni,
milyen ember is volt. Nyomozása egy walesi szigetre sodorja, ahol úgy tűnik, a
mesének hitt dolgok léteznek a valóságban…
Tavaly a
filmváltozatra egy barátnőm rángatott el, mert őt nagyon érdekelte a film,
mivel a nyomtatott változatot már olvasta és nagyon tetszett neki. Én a
kívülállók nyugalmával és halvány érdeklődéssel ültem be a moziterembe, de
összességében véve kellemesen csalódtam. Egyrészt ennek az élménynek, másrészt
barátnőm hatásának köszönhetően döntöttem úgy, hogy megismerkedem Ransom Riggs
regényével. És milyen jól tettem!!! Szinte az első oldaltól bevonzottak a
történések, Jacob kommentárjai nagyon humorosak voltak, de legalább ennyire
imádtam az érzelmesebb oldalát is, amikor a nagyapjára gondolt, vagy amikor
Emmával elkezdtek egymás felé közeledni. Mikor a srác megérkezett a walesi
Cairnholm szigetére, annak ködös, mocsaras tájképe még inkább borzongatóvá
tette a cselekményt. A különleges gyermekek felbukkanásától szerettem bele
végképp az elbeszélésbe és ezzel együtt a karakterekbe is, akik egytől egyig
érdekes, szerethető és vicces figurák voltak (és ne feledkezzünk el az
izgalmasabbnál izgalmasabb képességeikről sem). Emma kiemelkedett a többiek
közül Jacobbal való kapcsolata miatt, kíváncsian várom, merre halad majd a
viszonyuk a továbbiakban. Fantasztikus élmény volt Jacobbal együtt felfedezni a
hurkok, az üresrémek, és úgy általában a különlegesek világát, s ehhez nagyban
hozzájárultak a kötetben szereplő régimódi fényképek. A hangulatuk tökéletesen
passzolt a sztorihoz, s én csak ámultam-bámultam, hogy az író mindegyik képhez
milyen ötletes dolgokat talált ki (egy kicsit talán irigykedtem is, hogy
micsoda fantáziával áldotta meg őt az ég). Mindezek mellett volt még egy
aspektusa a könyvnek, ami miatt hamar megnyert magának: a nagypapa múltja.
SPOILER: Ugyebár elég hamar kiderül, hogy Portman nagyapa lengyelországi zsidó
menekültként érkezett Cairnholm szigetére, s Jacob sokáig azt gondolja, a bácsi
meséinek szörnyetegei valójában a nácikra való metaforikus utalások. A fiú el
is gondolkodik egy alkalommal, még mielőtt felfedezné a gyermekeket, hogy ő, az
unoka miként birkózhatna meg ezzel az örökséggel, amit a nagyapja ráhagyott.
Számomra nagyon tetszett, hogy ezt az egyébként létező problémát, miszerint a
holokausztot túlélt emberek gyermekei, unokái, további leszármazottai hogyan
tudnak együtt élni felmenőik borzalmas történeteivel, ilyen finoman szőtte bele
a könyvbe az író. SPOILER VÉGE Amikor megérkezett a veszedelem, ott nem tudtam
egyből alkalmazkodni a ritmusváltáshoz, s bár a cselekmény pörgött, én mégis
kicsit lassúnak és túlnyújtottnak éreztem. A lezárásnál több kérdés
fogalmazódott meg bennem, mint amennyi választ kaptam, de ez nem is baj, lévén
trilógiáról beszélünk, valahogy fenn kell tartani az olvasó figyelmét.
A múltkori
olvasmányban való csalódásom után üdítően jó érzés volt olvasni ezt a nem
mindennapi történetet, amihez egyértelműen hozzátettek egy pluszt a rejtélyes
és sejtelmes fotográfiák. Aki szereti a valóságtól elrugaszkodott, olykor
horrorisztikus, de alapvetően izgalmas természetfelettis sztorikat, annak
melegen ajánlom ezt a kötetet. Én magam pedig igyekszem mihamarabb kikölcsönözni
a könyvtárból a következő részt!
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A fényképeket és a hozzájuk kötődő történeteket.
- Portman nagyapa múltját.
- A különleges gyermekek képességeit.
- Az összes apró információt az üresrémekről, a lidércekről és a hurkokról. Jól jöhet majd a maradék két rész olvasásakor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése