Idén már
egyszer – szerencsére pozitív végeredménnyel – újraolvastam egy King-könyvet, a
Carrie-t, ezért gondoltam rá, hogy
alkalomadtán sort kerítek egy másik könyvére, ami legalább annyira tetszett
első olvasáskor, mint a fentebb említett mű.
A
történetről röviden: A Colorado-hegységben megbújva található a Panoráma, egy
impozáns szálloda. Ide érkezik téli gondnoknak Jack Torrance családjával, akik
egyébként is nehéz időszakon vannak túl. Jack felesége, Wendy és maga Jack is
úgy gondolja, jó hatással lehet rájuk, hogy a szállodában tölthetnek együtt egy
kis időt, és maguk mögött hagyhatják a múltat. Csakhogy nem számolnak a
szálloda sötét titkaival, amik nem sokkal a család beköltözése után életre
kelnek, hogy megkaparintsák maguknak a legkisebb Torrance-t, a különleges
képességgel megáldott Dannyt…
Tisztán
emlékszem rá, hogy nyáron, a hűvös és besötétített lakásban olvastam először a
könyvet, és kinti napsütés ide vagy oda, én bizony rettegtem. Akkoriban még nem
merültem el túlságosan a félelmetes filmek, sorozatok és persze könyvek
tengerében, így abszolút újdonságként hatottak rám a Panorámában zajló
horrorisztikus történések. A mostani olvasásnál is érzékeltem ezt a félelmet,
de nem olyan mélyen, mint anno. Ettől függetlenül érdeklődve és esetenként
összerezzenve követtem Danny és a családja mindennapjait és gondolatait.
Stephen Kinget mindenki a „horror királya”-ként emlegeti, nekem azonban a
sokrétű karakterrajzai, a szereplői között felvázolt viszonyrendszerek sokszor
jobban tetszenek, mint az ijesztgetései. Persze azokat is imádom, mert mindig
remekül adagolt feszültséggel vezet bele minket az író egy-egy borzongató eseménybe.
Jelenlegi írásában eleinte nem is történik sok minden a materiális világban, a
gondolatok és emlékek szintjén viszont rengeteg információ zúdul ránk, amikből
szép lassan kibontakoznak előttünk a Torrance család múltbeli, de a jelenben is
erősen létező problémái, az aggódás, félelem, bizonytalanság. Jack
gyógyulófélben lévő alkoholista, akinek rendszeresen eszébe jut szintén italozó
apja, az iskolában elkövetett gyerekbántalmazás, amiért kirúgták az állásából
és sokszor gyötri magát azzal, hogy ő kudarcra van ítélve mindenben. Wendy Jack
visszaesésétől tart, a szállodát sem találja túl biztatónak, valamint rendszerint
gondol arra, hogy rossz anyává válik, akárcsak a saját anyja. Danny pedig a
folyamatos látomások és rémképek közepette retteg a rájuk váró borzalomtól,
amiről ugyanakkor nem mer beszélni, mert tudja, hogy a gondnoki állás fontos az
apjának. Az állandóan ide-oda gyűrűző
gondolatok mellett gondosan felépített feszültséggel jelenik meg a Panoráma
fenyegető árnya, ami aztán elkezdi magába bolondítani Jacket. Ahogy a férfi
egyre inkább beleássa magát az alagsorban talált papírokba, egy
gyilkosságokkal, csalásokkal, átverésekkel terhes múltban találja magát, amely
egy idő után már nem hajlandó múltnak maradni, hanem beszivárog Torrance-ék
jelenébe. Ez a két történetszál – a családi kamaradráma és az elharapózó horror
– egy tökéletesen megkomponált regénnyé állnak össze. Visszatérve kicsit a
szereplőkhöz: számomra Danny volt a kedvenc karakter, egyszerre volt
szívszorító és meglepő, hogy fiatal kora ellenére milyen okosan viselkedett; Jack
szerintem a legkidolgozottabb figura lett, akinek a vívódásai meghatóak, de
félelmetesek is tudtak lenni; kettejük érzelmi harcába Wendy nem igazán tudott
beleszólni. A mellékszereplők közül Hallorannt mindenképpen meg kell említenem,
az ötödik részben a Panorámához vezető útja a feszültségkeltés csúcspontja
volt. Ami a borzongást illeti: pont megfelelő mennyiségben és mindig ötletes
módon bukkant fel a cselekmény során, engem a sövényállatok készítettek ki a
legjobban. Az elbeszélést illetően az zavart egy kissé, hogy az Epilógusból nem
derültek ki részletek, hogy mi történt pontosan a Panorámából való távozás
után, vagy, hogy miként vélekedett az esetről az igazgató. Nem mondanám
feltétlenül hibának, sőt így az igazi, hogy homályban maradt, de a Panorámában
rejtőző erőről is szívesen olvastam volna még, az eredetéről, a képességeiről. Összességében
nézve azonban örülök, hogy újraolvastam a könyvet. Most ugyan nem féltem tőle
annyira, mint első alkalommal, ellenben felfigyeltem a részletgazdagságára és a
horror felszín alatt rejtőző metaforára.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Danny látomásait és a bennük megjelenő Tonyt.
- A szállodában feltűnő rémképeket.
- Az irodalmi utalásokat.
- Az estélyt.
- A végjátékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése