Könyvkritika: Stephen King - Carrie

Június elején elkezdtem nézni a Stranger Things című sorozatot, amiben egy álmos amerikai kisvárosban titokzatos események történnek, és feltűnik egy különleges képességekkel rendelkező kislány is. Amellett, hogy fantasztikus cselekményvezetéssel és első osztályú színészgárdával rendelkezik, a sorozatban sok utalást találhatunk a nyolcvanas évek popkultúrájára. Innen jött az ötlet, hogy visszatérek az újraolvasás terepére, és ahhoz a Stephen Kinghez, aki mestere a rejtélyes és félelmetes történeteknek. A ma bemutatásra kerülő könyve ráadásul szintén egy különleges képességű lányról szól, igaz, itt nagyjából ki is merül a hasonlóság.
A történetről röviden: Carrie White tizenhat éves lány, aki vallási fanatikus anyjával él, és állandó célpontja iskolatársai gúnyolódásának. Egy újabb megaláztatást követően ráébred telekinetikus képességére. A tanév vége közeledtével sor kerül a végzősök báljára, ahova Carrie is meghívást kap, ám egyik iskolatársa kegyetlen bosszúja következtében a lány szabadjára engedi a benne rejtőző erőt…
Öt évvel ezelőtt olvastam először ezt a könyvet, s akkoriban még riadt újoncként nézelődtem Stephen King világában, s ennek a történetnek nagy szerepe volt abban, hogy további műveihez is kedvet kapjak. Az író három dologhoz nagyon ért: a részletes helyszínképekhez, a karakterépítéshez és a feszültségkeltéshez. A leírásait olvasva rendszeresen úgy érzem, hogy a szereplőkkel együtt én is ott sétálok a város utcáin, vagy ülök velük a szobájukban, a gondolataik között. Akik egyébként hús-vér figurákként kelnek életre a könyv lapjain, s akikkel tökéletesen együtt tudunk érezni vagy épp teljes szívünkből utálhatjuk/elítélhetjük őket bizonyos cselekedeteikért. Jelen esetben Carrie-t végig abszolút együttérzéssel figyeltem, s bár nekem szerencsére nem kellett hasonló megaláztatásokat elszenvednem gimnáziumi éveim alatt, és a családomban sincsenek olyan emberek, mint Carrie bűntől megszállottan irtózó anyja, mégis valamennyire átéreztem a helyzetét. A gimnázium egyéb tanulóin keresztül bepillantást nyerhettünk a suli különböző klikkjeibe, szerelmespárjaiba, és úgy alapvetően a dolgokhoz való hozzáállásukba. Sue-t egyáltalán nem hibáztatom a döntéséért, habár nem teljes mértékben jött szívből, mégiscsak szép gesztus volt, ami szerencsétlen módon végül hatalmas tragédiához vezetett. Ha már tragédia, akkor térjünk is rá a feszültségkeltésre és ezen keresztül a szöveg szerkesztésére: King ugyanis újságcikkek, a témában íródott könyvek, levelek, tanúvallomások egyvelege mellett meséli el Carrie történetét, ám ezek mind az események után keletkeztek, s már az elejétől fogva sejtetik az elkövetkező borzalmakat, aminek következtében minél közelebb érünk a bál estéjéhez, mi, olvasók annál inkább rettegünk, hogy mik fognak történni. Így lassan kapunk képet az elnyomott, folyamatosan megalázott lányról, akit még a saját anyja is csak bántani tud, felmerül különleges képességének eredete és kialakulása, megtudjuk, miként készülnek fel iskolatársai az ellene irányuló csínyre, majd pedig következik az apokaliptikus végjáték, amikor Carrie besokall, és úgy dönt, visszavág mindenkinek. A pokoli káosz, ami a báli estén elszabadul Chamberlainben, valóban érzékelhető horrorként jelenik meg, az ezt követő beszámolók keserűsége egyértelműen jelzi a pusztítás mértékét. A Sue-val kapcsolatban halványan beékelt szál kicsit befejezetlennek tűnt, de Carrie családjának homályban maradt részleteire is kíváncsi lettem volna, viszont belátom, hogy ez a könyv elsősorban nem erről, vagyis nem a természetfelettiről szólt, az csak egy izgalmas mellékzönge volt. A lényeg kétségkívül arra irányult, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha valakit kisgyermekkorától fogva akár szóban, de akár fizikailag is rendszeresen bántanak. Margarettől, Carrie anyjától szabályosan undorodtam egy idő után, borzalmas volt a rikácsolása, meg az is, ahogy a lányát kezelte.
Összességében nézve a feszült történetmesélés, a sztori sokféle műfajban és időben ugráló elmesélése mellett a félelmetes felszín alatt megbúvó mondanivaló volt azon összetevő, ami a legjobban tetszett. Ha még csak most ismerkedsz Stephen King munkásságával, akkor is tudom ajánlani, de ha nem vagy nagy horror-rajongó, akkor is érdemes elolvasnod ezt a könyvet.


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Ahogy a különféle szövegrészletekből összeáll a történet.
  - Carrie készülődését a bálra.
  - Elszabadul a pokol.
  - A könyv végi levelet.