A múlt héten érkezett Marvel-trailerek, illetve velük kapcsolatos gondolataim

Ilyen is régen volt már, hogy egy nap két bejegyzés kerüljön fel a blogra, de múlt héten történtek bizonyos események a filmes világban, amikről mindenképpen terveztem írni. Pontosabban csak az egyik volt tervben, de végül úgy döntöttem, a másikat is szóba hozom, mégiscsak ugyanazon stúdiónak a filmjei, ráadásul össze is függnek. Előrebocsátom, hogy nem abból a célból írok, hogy elemezzem a látottakat, esetleges képregényes történetelemeket fedezzek fel, mivel én a Marvel szuperhőseit csupán a mozivászonról ismerem, ami kevés infóm van róluk, azt nálam avatottabb rajongók YouTube-os videóiból tudom.

Szóval, múlt héten kettő darab előzetes is érkezett a Marveltől, bár a másodikkal alaposan megvárattak, már épp kezdtem lemondani róla, amikor péntek délután feltűnt a neten. Az első trailer a Marvel Kapitány című mozijukhoz kiadott második kedvcsináló volt. Az elsőről azért nem írtam szeptemberben, mert nem tudtam mit mondani. Egyrészt nem tudtam sokat a karakterről (mostanra már művelődtem kicsit), másrészt maga a videó se mutatott különösebben érdekes dolgokat. A második előzetes kapcsán is olvastam olyan véleményeket, amik arról szólnak, hogy egyszerűen nem tudja megmozgatni az emberek többségét ez a film, csak egy szimpla eredettörténetnek tűnik, ami semmi izgalmas újdonsággal nem kecsegtet. Az a nagy helyzet, hogy egy részem hajlik ezen vélemények felé, holott a kezdetektől nagy érdeklődéssel fordulok a film felé, mivel ez lesz az első Marvel-film, ami egy női szuperhősről szól, valamint a főszerepet az a Brie Larson játssza, aki a kedvenc színésznőim közé tartozik. Az elsőhöz képest azonban egy fokkal jobb lett ez a mostani trailer, ugyanis többet mondott a cselekményről, felvillantott izgalmasnak tűnő szereplőket (Annette Benning? hát erről a hírről mikor maradtam le??), Marvel Kapitány is talán vagányabbnak nézett ki, mint korábban. Nick Furyt meg mindig öröm látni :) És azt se felejtsük el, hogy Carol Danversnek várhatóan nagy szerepe lesz a soron következő Bosszúállók-filmben. Igyekszem bizakodó maradni, és remélhetőleg márciusban egy olyan kritikát olvashattok a filmről itt, a blogon, ami rácáfol a jelenlegi bizonytalankodásomra.

 

Na de nézzük azt a másik előzetest, ami valóságos érzelmi áradást indított el bennem négy nappal ezelőtt! A múlt hét a visszafogott, de izgatott várakozás jegyében telt, mert annyira reménykedtem, hogy végre kijön a várva várt Avengers 4-trailer. Marvel Kapitány kicsit meg is itta a levét ennek, mert elsőre nem igazán tudott foglalkoztatni. Csütörtök, péntek táján már úgy voltam vele, hát jó, úgy látszik, kell várnom még egy hetet… Épp IMDb-n nézelődtem, amikor oldalt, ahol a Twitterük bejegyzését mutatják, megláttam a következőt: „Part of the journey is the end. Watch the new official trailer for Avengers: Endgame”. Itt kellett két perc, mire felfogtam a szavak jelentését, majd következett 5-7 percnyi rajongói őrjöngés, és végül remegő kezekkel nyitottam meg a trailert YouTube-on. És elkezdtem sírni… a látottak meg alapvetően az érzés miatt is, hogy uramisten, hát végre itt van ez az előzetes! Talán háromszor néztem meg, mire úgy kb. felfogtam minden jelenetét, dialógusát. Fantasztikusan összevágták: végigvonul rajta az a depressziós, kilátástalan hangulat, ami a Bosszúállók – Végtelen háború eseményeinek tükrében totálisan érthető. Tony Stark kint sodródik az űrben, bűntudattól sújtva, hogy nem sikerült megállítani Thanost, a felvett búcsúüzenetében kézzelfoghatóak az érzései. A magam részéről úgy gondolom, Miss Potts mellett egy kicsit a rajongóknak is szólt ez a rész, s az külön tetszett, hogy pont ezzel a jelenettel kezdték a trailert, hiszen anno az első Vasember-film indította útjára az MCU-t. A Bosszúállók üres épületében az életben maradtak közül is főképp az eredeti csapattagokat láthattuk, akik ugyanolyan lesújtottan és tanácstalanul üldögéltek, mint Tony. Amerika Kapitány monológja a veszteségekről nagyon megható volt, remélem, hogy ez a végső vágásban is ugyanígy lesz benne. Egy pillanatra feltűnt Sólyomszem, akinek furcsa öltözékét az avatott vloggerektől megtudott információk alapján az magyarázza, hogy miután Thanos csettintése nyomán eltűnt a családja, roninná, vagyis névtelen harcossá vált, és esetleges bűnösök felkutatásával próbálja visszaszerezni őket. A sötét és komor hangulat pedig kapott egy kis humoros feloldást, amikor a trailer végén megérkezett a Hangya, és a megszokott dumálós üzemmódjában lenyomott egy rövidke monológot a főbejárat előtt: "This is Scott Lang. We met a few years ago, at the airport, in Germany. I got really big. Ant-Man, come on, I know you know that.” Mondjuk arra kíváncsi vagyok, hogyan tudott egyedül kimászni a Kvantum Birodalomból, amikor mindenki eltűnt a kocsi közeléből A Hangya és a Darázs végén… De tuti, hogy el fogják mondani. A film címét sem lehetett tudni eddig, bár a mindentudó képregénytudósok már nyár óta találgattak, és a végleges cím, az Endgame is a top tippjeik között volt, mivel nagyjából ezen a képregényen alapul a film, illetve Doctor Strange-nek, aki ugye az egyetlen, aki látta, hogy mivel győzhetik le Thanost, volt egy olyan mondata a Végtelen Háborúban, hogy: „We’re in the endgame now.” Szerintem találó és érdekes cím, nekem kifejezetten tetszik.

Összefoglalva az előzetesről leírtakat: nem mond el sokat, csak sejtet dolgokat, de a Russo-testvéreket ismerve, simán lehet, hogy van némi félrevezetés a látottakban. A kezdeti komorságot ügyesen oldja fel némi vidámsággal, és természetesen eléri, hogy még az eddigieknél is jobban várjuk a filmet.