Az elmúlt
időszak horror- és fantasy-olvasmányai után valami könnyed, romantikus
történetre vágytam, így esett a választásom várólistám eme tagjára. Hogy jó
ötlet volt-e, az lentebb kiderül.
A
történetről röviden: Lucy Brown élete nem is lehetne tökéletesebb: épp az
esküvőjére készül álmai férfijával, Dannel. A nagy nap előestéjén azonban Lucy
halálos balesetet szenved, és a purgatóriumba kerül, ahol választhat, hogy
továbbmegy a mennyországba vagy visszatér a földre Dan mellé, szellem képében.
Ehhez azonban teljesítenie kell egy küldetést, s ha ez nem lenne elég,
hamarosan rá kell jönnie, hogy legjobb barátnője, Anna elkezdett érdeklődni a
vőlegénye iránt…
Olvasás
közben jó párszor eltűnődtem rajta, vajon mi volt az, ami annyira megfogott a
könyv leírásában, hogy még a várólistámra is felraktam, de őszintén szólva fogalmam
sincs. Mai fejjel eszembe se jutna ilyesmit tenni, mert hiába kedvelem a
romantikát is tartalmazó sztorikat, ez a könyv pont abba a fajtába tartozik, ami
az én mércémnek már túl giccses. Az elejétől kezdve azt éreztem, hogy csak
átfolyik rajtam a szöveg és semmilyen poén, történés vagy fordulat nem tudott
lekötni vagy meglepni (na jó, a befejezésen néztem egyet, de az is inkább csak
felhúzott); az esetek nagy részében fejezetekre előre tudtam, mi fog történni.
Az sem segítette a könyv pozitív megítélését, hogy E/1. személyben íródott, és
ezzel általában nem szokott bajom lenni, Lucy azonban alkalmanként annyira
beszűkült és előítéletes gondolkodással állt hozzá a dolgokhoz, hogy minden
oldallal egyre többet veszített a szimpátiámból és attól sem lett jobb
karakter, hogy utólag beismerte a tévedéseit. A geekekhez és a gótokhoz való
hozzáállása nagyon zavart, ahogy az is, hogy milyen akaratos módon akarta
megváltoztatni Archie külsejét és eszébe se jutott, hogy csak azért, mert neki
nem tetszik a srác kinézete, attól még van ezen a világon olyan lány, akinek
úgy fog tetszeni a fiú, ahogy van. A Dannel való nagy és csodálatos szerelem, a
régi szép idők emlékeinek felidézései máskor olyan könnycunamit okoztak volna
nálam, hogy egy százas papír zsepi sem lett volna elég a megállításához, de
egyszerűen nem volt meg bennük az a fajta érzelemgazdagság és sokrétűség,
amivel más, jobban megírt történetekben már találkoztam. Lucy átmeneti
lakótársai, Brian és Claire sokkal érdekesebbek és összetettebbek voltak, mint
a főszereplő, habár Briannél hiányoltam némi háttért, Claire azonban szépen
kidolgozott és megható karakter lett, sokszor inkább olvastam volna az ő
gondolatairól és tetteiről, mint Lucy szerencsétlenkedéseiről. Ami még nagyon
kiütötte a biztosítékomat, az Lucy átmeneti munkahelye volt. A főnök minden
megszólalása és cselekedete maga volt a borzalom, és nem tudom, hogy ez valami hihetetlenül
beteg humor akart-e lenni, esetleg abszurdul elferdített kritika a nők
munkahelyi zaklatásáról, a lényeg, hogy nálam egyik célt sem érte el, csak még
jobban elidegenített a könyvtől. A sok negatívum mellett majdnem elfelejtkeztem
arról a pár pozitívumról, ami foltokban ugyan, de benne volt az elbeszélésben.
Az egész purgatórium-ötlet és annak megvalósítása egy az egyben remek volt,
Lucy visszaemlékezéseinek is értékeltem a szépségét, Claire-ről pedig már írtam
fentebb. És akkor most beszélgessünk egy kicsit a befejezésről (nyugi, nem
fogok spoilerezni); az olvasás során két lehetőség ötlött fel bennem a történet
végkimeneteléről: 1. Lucy teljesíti a küldetését és szellem lesz Dan mellett
(bár ezt se értettem, hogy ebbe hogy nem gondolt bele, hogy attól még nem
lehetnek házasok és családosok), 2. rájön, hogy el kell engednie Dant, és
hagynia kell, hogy újra megtalálja a boldogságot (ami azt illeti, ennek lett
volna a legtöbb értelme és akkor talán én is kicsit kedvesebben állnék hozzá a
könyvhöz). Az írónő végül egy harmadik opció mellett tette le a voksát, ami
ugyan bennem is felmerült, de csak úgy öt másodperc erejéig, mert mondom, ez
azért kicsit túlzás lenne. Hát ő nem érezte túlzásnak, és így fejezte be, én
meg majdnem nekivágtam a kötetet a falnak, csak azért nem tettem, mert egyrészt
könyvet nem bántunk, másrészt könyvtári példány, és fizetnem kéne, ha
megrongálom. Biztos vannak olyan romantikus lelkek, akik azt mondják, ennél
tökéletesebb és szebb lezárást el sem tudtak volna képzelni, nekem azonban a
giccsfaktoron túl még olcsónak is hatott.
Nézzük a
tanulságot: ezek után háromszor is meggondolom, hogy egy jól megfogalmazott
fülszöveg valóban olyan könyvet ajánl-e, ami megfelel az ízlésemnek, bár ezt
azért már elkezdtem kamatoztatni az elmúlt években. A könyvet illetően meg azt
tudom mondani, hogy egy érdekes alapötlet és néhány jó pillanat ellenére
véleményem szerint nem több egy kiszámítható szerelmi történetnél, amit az örök
romantikusok biztos szeretnek, nekem viszont ennél magasabban van az
ingerküszöböm.
Értékelés: 2,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Lucy visszaemlékezéseit.
- Claire összes jelenetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése