Könyvkritika: Nicholas Sparks - Engem láss!

Az elmúlt időszakban szívesen ugrálok az újraolvasások és a várólistán lévő könyvek között, és mivel legutóbb egy újraolvasás volt terítéken, nem nehéz kitalálni, hogy ma egy olyan könyvről lesz szó, ami már jó pár éve elolvasásra várt.
A történetről röviden: Colin és Maria útja egy éjszaka, a szakadó esőben keresztezi egymást, s bár látszólag tökéletes ellentétei egymásnak - a fiú erőszakos múltját igyekszik hátrahagyni, míg a lány maga a józanság és perfekcionizmus -, mégis hamar kialakul köztük a szerelem. Kapcsolatukat azonban beárnyékolja egy fenyegető alak Maria múltjából, aki évek elteltével bukkan fel azzal a céllal, hogy tönkretegye a lány életét…

Van az a szituáció, amikor egy adott kedélyállapotban megtetszik egy könyv fülszövege, ezért felpakolod a várólistádra, aztán telnek-múlnak az évek, s egyszer úgy döntesz, végre elolvasod, s percek alatt rájössz, hogy ez egyáltalán nem a te műfajod, sőt igazából sosem volt az, s csupán azért kerülhetett a várólistádra, mert a viszonylag kevés információt tartalmazó fülszöveg alapján te valami egészen más típusú történetre számítottál… Jelen könyv esetében röviden így lehetne összefoglalni a helyzetet, ami egyben azt is előrevetíti, hogy ebből sajnos nem lett pozitív olvasmányélmény. Most biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy akkor mégis mi a fenének olvastam el? Egyszerű: mert van egy olyan szabályom, hogy könyvet nem hagyok félbe, legyen bármilyen rossz, valahogy végigszenvedem rajta magam. Térjünk is rá a történetre! Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel, fogalmam sem volt róla, ki az a Nicholas Sparks, mert ha tudtam volna, rohantam is volna rögtön az ellenkező irányba. Az a fajta romantika, amit ő képvisel, és ebben a most elolvasott könyv is megerősített, elég távol áll tőlem; azt nem tagadom, hogy romantikus alkat vagyok, de én inkább azokat a sztorikat kedvelem, amik másról is szólnak a sok epekedésen túl. Ennél a könyvnél az első 250-300 oldal szinte csak a két főszereplő között alakuló románcról szólt, s még azt mondom, egész elviselhető lett volna, ha az író nem tolta volna túl az egyértelmű hatásvadászatot, amivel a női olvasókat próbálta elkábítani. Nemrégiben egy könyves értékelésem kapcsán már leírtam, de elmondom most is, hogy személy szerint engem rettentően idegesít, amikor egy író úgy akarja megkedveltetni velem a férfi főszereplőt, hogy a testi adottságait hangsúlyozza. Félreértés ne essék, szeretek olvasni sármos kinézetű férfiakról, pláne filmekben látni őket, de számomra nem attól lesz érdekes vagy kedvenc egy szereplő, hogy mekkora bicepszei vannak. Colin esetében már a röhögőgörcs határán álltam, amikor állandóan arról volt szó, hogy hogyan feszül a combján a farmer, a karizmain az ing, és hú, de izgi, ahogy a feltűrt ingujj alól kikandikál a tetoválása! Ilyenkor újra meg újra feltettem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a jó égnek kellett ezt a könyvet várólistára raknom. Az sem tetszett, amilyen tempóban haladt a kapcsolatuk, de oké, aláírom, hogy erről mindenki másként gondolkodik, én személy szerint gyorsnak találtam szerelmük szárba szökkenését. Kettejük turbékolása mellett a könyv második felében kibontakozott egy kriminek is nevezhető cselekményszál, Maria ugyanis elkezdett rejtélyes és fenyegető üzeneteket kapni, s hamarosan kiderült, hogy egy múltbéli ismerős térhetett vissza, hogy bosszút álljon a lányon. Ennek a résznek voltak azért izgalmas pillanatai, bár szerintem nem volt jó ötlet az író részéről, hogy már Colin és Maria ismerkedésekor szóba hozta azt a bizonyos esetet, amihez kötődött a zaklató, mert így kiszámíthatóvá tette a történetet, jobb lett volna, ha az üzenetek érkezésekor jut eszébe a lánynak a múltban történtekkel való hasonlóság. Habár a zaklató kilétét nem volt nehéz kitalálni, a tervének azonban voltak olyan aprócska részletei, amiket nem láttam előre, ebből kifolyólag alkalmanként azért tudott meglepetést okozni. Ami az elbeszélés egészét illeti, abszolút nem kötötte le a figyelmemet, sőt sokszor egyenesen fárasztó volt akár csak egy fejezetet is elolvasni, lévén alig történt valami érdemi dolog hosszú oldalakon keresztül. Egyszer-kétszer felcsillant valami halvány remény, hogy több rétege is lehet ennek a sztorinak, például a páros multikulturális különbsége okán, hiszen Maria latin-amerikai volt, Colin pedig fehér amerikai, s ebből adódhattak volna konfliktusok a családban, ehhez képest a srác múltján is viszonylag hamar és könnyen túltették magukat. A Maria munkahelyén folyó szexuális visszaélésekkel kapcsolatban tetszett, hogy Sparks beleállt egy ilyen komoly témába, s részletesen mutatta be a helyzetet, valamint a rá adott többféle reakciókat: a belenyugvást, mert az illető félti az állását, a megélhetését, illetve az ellenállást, mivel vannak, akik számára a becsületük a legfontosabb. Egyetlen bajom volt ezzel a szállal, hogy kissé összecsapott lezárást kapott, s ezáltal hiányzott belőle az igazi elégtétel. Maria húga, Serena kapcsán szintén egy komoly téma került elő, s nagyon bánom, hogy ez lezáratlanul maradt, ugyanis az író nem foglalkozott a következményeivel, nem vont le belőle semmilyen tanulságot. Életünket mára már szinte teljesen behálózzák és meghatározzák a közösségi médiafelületek, amiket van, aki okosan, de van, aki meglehetősen felelőtlenül használ. Serena az utóbbiak közé tartozva óriási bonyodalmat okozott, s személy szerint engem zavart, hogy az író nem tartotta szükségesnek, hogy a karakter valamiféle megbánást tanúsítson, esetleg értesüljünk róla, hogy a történtek felnyitották a szemét, s azóta visszafogta magát. Lehet mondani, hogy a cselekményből természetesen következik, hogy Serena így tett, nekem mégis jobban tetszett volna, ha ez konkrétan ki is van mondva.

Ahhoz képest, hogy nem igazán voltam megelégedve a történettel a kidolgozatlansága, hatásvadászata miatt, szerencsére a karakterekről nem mondhatom el ugyanezt. Magam is meglepődtem rajta, mert a műfajjal kapcsolatos előzetes tapasztalataim alapján arra számítottam, hogy a két főszereplő csak papírmasé figura lesz, semmi több, valójában azonban részletgazdag, húsvér emberek voltak, akárcsak a fontosabb mellékszereplők. Megmondom őszintén, Colin múltja kapcsán minimum valamilyen bűnözői, alvilági szálat reméltem, ami ugyan nem jött össze, ettől függetlenül egy bonyolult lelkivilágú, problémás tinédzserként felnőtt fiú képe rajzolódott ki, akinek fiatalkori kellemetlen emlékeit megható volt hallani, a kíméletlen őszinteségét eleinte nem igazán szerettem, idővel azonban megszoktam, bár túlzás lenne azt állítani, hogy ezzel együtt meg is kedveltem őt. Maria szintén sokrétű személyiség volt: elkötelezett a családja és a munkája iránt, bár utóbbiban évek óta megcsömörlött, sokszor érezte magát tanácstalannak és elkeseredettnek, amiért a fiatalkori álmaihoz képest a valóság kiábrándító és rideg, s nem tudja, hogyan keveredhetne ki ebből, ráadásként pedig még ott vannak a fenyegetések is. Őrá se mondanám, hogy kedvenc lett, de a sokféle tulajdonsága, az átérezhető problémái mindenképp érdekes karakterré tették. Akik igazából a kedvenceim lettek, az Evan és Lily: a kommentjeiken, beszólásaikon jókat nevettem, de azt is szerettem bennük, hogy tűzön-vízen át kitartottak Colin mellett, és segítették, hogy rátaláljon a helyes útra, s ne is térjen róla le többé. Lilyben külön tetszett az a nagyvilági dáma és életvidám csitri-keverék, amit előadott, imádtam, hogy mennyire tájékozott volt az udvarlási szokásokban, hogy milyen könnyedén csavarta az ujja köré az embereket a puszta jelenlétével, és azt, ahogyan csipkelődött Evannel.

Összefoglalóan azt mondhatom, nem volt teljes mértékben rossz élmény ennek a könyvnek az elolvasása, akadtak benne izgalmas részletek, érdekes és hiteles karakterek, alapvetően azonban csak egy újabb bizonyítéka lett annak, hogy nem nekem való ez a műfaj. Arra mindenképpen jó volt, hogy emlékeztessen, a jövőben olvassam és gondoljam át legalább négyszer egy könyv fülszövegét, mielőtt úgy döntök, hogy engem ez igenis érdekel, mert így elkerülhetem az ehhez hasonló malőröket (mondjuk, amilyen szerencsecsomag vagyok, tuti lesz még pár mellényúlásom).


Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A Prológust.
  - Serena csacsogásait.
  - Lily összes jelenetét.
  - Összeáll a kép, hogy pontosan ki és miért akar bosszút állni Marián.