Christopher Nolan elmejátékai 2. rész - A tökéletes trükk

Áprilisban indítottam útjára egy rovatot, amiben Christopher Nolan azon filmjeit szándékozom bemutatni, amik véleményem szerint a leginkább rokoníthatók júliusban érkező mozijával, a Tenettel.
A Mementó után most következzék az a film, melynek főszereplői foglalkozásukból adódóan szó szerint a nézők elméjével játszanak, hiszen ők az illúzió nagymesterei, a bűvészek.
A történetről röviden: Robert Angier és Alfred Borden színpadi segédként dolgoznak egy bűvész mellett. Kezdeti barátságuknak egy előadás közbeni tragédia vet véget, s egyben elindítja a két férfi közti versengést, ami egyre merészebb tettekre és trükkökre sarkallja őket…

Nem fogok nagy meglepetést okozni azzal, ha elárulom, hogy ezt a filmet se most láttam először, s habár az újdonság varázsa ismét hiányzott, legalább nagyobb figyelmet szentelhettem az elszórt utalásoknak, s csóváltam is rendesen a fejem, hogy a nyilvánvaló jelek ellenére hogy nem jöttem rá az első nézés alkalmával a nagy csavarra, hiszen az összes információ ott volt az orrom előtt. A megfejtés igen egyszerű: azért, mert Nolan legalább olyan tehetséges bűvész, mint jelen filmjének hősei. Az előző bejegyzésben már említett rendhagyó időkezelés innen sem hiányozhatott, bár ezúttal nem volt olyan kacifántos a történetmesélés, mint a Mementónál, azonban könnyűnek sem nevezném. Két főszereplőnk párhuzamosan olvasta egymás naplóját, így hol a múltjukat ismerhettük meg, hol pedig az olvasás jelenében zajló eseményeket követhettük. Amellett, hogy megtudtuk, milyen történésre vezethető vissza a rivalizálásuk, alapos betekintést kaphattunk a 19. századi bűvészműsorok helyenként igen nagyszabású előadásaiba, sőt még a kulisszák mögé is beleshettünk. „Keressük a titkot, de nem találjuk. De nem is vagyunk igazából kíváncsiak rá. Mert nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót.”, hangzik el a filmben, s valóban, a bűvészkedés igazi izgalma a rejtélyességéből fakad, hiszen miután rájössz a titokra, szertefoszlik a varázs. Ezért is volt először furcsa, hogy a film cselekménye során gyakorlatilag az összes trükk leleplezésre került, aztán utólag úgy gondoltam, ez talán egyfajta elterelés lehetett a rendező részéről, hogy az igazi nagy fordulatra ne jöjjünk rá idő előtt. Ha már fentebb szóba került a filmkészítő-bűvész párhuzam, hadd térjek ki erre egy kicsit. A filmtörténet kezdetén a mozit sokáig a bűvészműsorokhoz hasonlították, mivel ugyanúgy elkápráztatták a nézőket, mint a bűvészek kártyatrükkjei, sőt az első filmesek között akadtak olyanok, akik bűvészkedéssel is foglalkoztak, a legismertebb példa erre Georges Mélies (vele kapcsolatban tudom ajánlani Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret című csodálatos könyvét, illetve a belőle készült filmadaptációt; meg persze a rendező filmjeit, melyek többsége megtalálható a videómegosztókon). Manapság, a számítógéppel generált vizuális effektek világában klisének tűnhet az az állítás, hogy a filmkészítők célja az illúziókeltés, a néző valóságból való kiszakítása, régebben azért ez jóval több erőfeszítést és kreativitást igénylő feladat volt. Szerintem Nolan, hasonlóan a régi korok alkotóihoz, remekül hozza létre az illúziót, s ugyanúgy képes becsapni minket, akár az idősíkokkal, akár a történetvezetéssel, mint tették azt filmes elődei. A bekezdés elején említettem, hogy számtalan olyan apróság feltűnt az újranézés során, amit korábban nem vettem észre, s amik nem feltűnően, de nagyon ügyesen a fő trükk megfejtése felé terelnek bennünket. Ezúttal is szeretném elkerülni a spoilerezést, úgyhogy konkrét példák felsorolása helyett inkább azt javaslom, hogy érdemes másodszor, harmadszor is megnézni a filmet, mert minden mondatnak nagy jelentősége van, de a trükkök és a leleplezések is sokat elárulnak a végső fordulatról. Ahogy sodródunk az eseményekkel, és egyik ámulatból a másikba esünk a két főszereplő versengése kapcsán, szép lassan kibontakozik a fő mondanivaló is, jelesül, hogy ki mire képes a sikerért, milyen áldozatokat hajlandó meghozni az örökké tartó dicsőségért. A többszöri újranézés pozitívumok mellett sajnos negatívumokkal is járt: bármennyire is érdekfeszítő volt a bűvészek előadásait, egymással való harcát nézni, egy idő után arra lettem figyelmes, hogy két trükk között leült a sztori, s nem történt semmi érdekes. A szereplők magánéleti gondjai csupán
töltelékjeleneteknek tűntek, hiányzott belőlük a drámai mélység, Nikola Tesla mellékszála elsőre izgalmasan hangzott, de a cselekmény menetére tett hatásától függetlenül elég súlytalan lett, ráadásul volt egy számomra elég bosszantó logikai buktató az elbeszélésben, amiről nagyjából a film második felében hullt le a lepel, és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az senkinek nem szúrt szemet a szereplőt ismerők közül.

Ezek után pedig foglalkozzunk egy kicsit a karakterekkel, először is a két főszereplővel, mert megmondom őszintén, én a történet végére oldalt váltottam. Eleinte ugyanis nem volt kétséges, hogy Angier a szimpatikusabb: nyugodt természete és elbűvölő sármja mellett az őt sújtó tragédia miatt is úgy gondoltam, ő érdemli meg a sikert. Borden csiszolatlanabb, hevesebb ember volt, aki alkalmanként ugyan mutatott gyengédebb érzelmeket is, elsősorban mégis a folyamatos fejlődés, a nézők lenyűgözése és Angier lepipálása hajtotta; az őket játszó színészek egyébként remek munkát végeztek.

Angiernek azonban volt egy húzása, amivel szerintem túl messzire ment, s később hiába mentegetőzött azzal, hogy ő maga is rájött, abba kell hagynia Borden és a siker állandó üldözését, nem hittem neki. A végső leleplezésnél, amikor mindkettejük titkára fény derült, úgy éreztem, hogy a film nagy részében ellenszenvesnek tűnő Borden jobban megérdemli a szánalmamat és a happy endet, mint Angier. Az kétségtelen, hogy nagy árat fizettek a megszállottságukért, viszont szerintem Bordentől többet követelt a trükk, mint Angiertől. Michael Caine-t azért szeretném megemlíteni, mert nekem nagyon szimpatikus az a fajta színész-rendező együttműködés, ami közte és Christopher Nolan között van már több mint 16 éve. Végignézve a Nolan-filmekben való szereplésein, elmondható, hogy mindig egy mentorfigurát alakít, s a Batman-filmek mellett talán még ez az a film, amiben a legnagyobb esélyt kapja a kiteljesedésre. Cutter szerepében csendes bölcsességgel asszisztálta végig a két férfi harcát, azonban a fontosabb momentumokban határozott viselkedésével mondott ítéletet felettük. A rendező történetei kapcsán eddig főleg egy nagy hibáról olvastam több helyütt is, amivel egy ideig nem értettem egyet, a mostani újranézés alkalmával azonban rájöttem, hogy erre a filmre biztosan igaz: a női szereplőkkel való bánásmód. A kritikusok szerint a nőket csupán férfi főszereplői motiválására vagy ellenfélnek használja, és nélkülözi náluk a sokrétű karakterábrázolást. Nos, A tökéletes trükk három női szereplője tökéletesen megfelelt ennek az állításnak: kétdimenziós kartonbábuk voltak, akik csak arra kellettek, hogy bosszúállásra kényszerítsék a férfiakat, a vágy titokzatos tárgyai legyenek, esetleg agonizáljanak férjük hanyag viselkedése miatt. Nagyon kellemetlen volt erre rádöbbenni, mert én szeretem az erős női karaktereket, akik többek a hagyományos sztereotípiáknál, s oké, lehet mondani, hogy ez most a férfiak játéka volt, ettől függetlenül többet érdemeltek volna, pláne olyan tehetséges színésznők megformálásában, mint Rebecca Hall vagy Scarlett Johansson (a ruháik viszont irigylésre méltóak voltak).

Összefoglalóan azt mondhatom, hogy bár feltűntek olyan hiányosságai, amik eddig elkerülték a figyelmemet, kellemes élmény volt újra felfedezni ezt a filmet, s külön tetszett benne, hogy története mennyire rímel magára a filmkészítésre. Meglepő fordulatok, elgondolkodtató mondanivaló és lenyűgöző látványvilág: megint csak azt tudom mondani, hogy aki szórakozás gyanánt az agytornáztató moziktól sem riad vissza, az mindenképp tegyen egy próbát a filmmel!


Értékelés: 75%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A bűvésztrükköket és a leleplezésüket.
  - A befejezést, ahol kiderülnek főszereplőink titkai.


A tökéletes trükk /The Prestige/ (2006)
színes, magyarul beszélő, 130 perc
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Christian Bale, Hugh Jackman, Michael Caine, Scarlett Johansson, Rebecca Hall, Piper Perabo, Andy Serkis, David Bowie