Az alábbiak nagy mennyiségű spoilert tartalmaznak, szóval aki még nem látta az évadnyitót, az ennek tudatában olvasson tovább!
Csapongó leszek, mert hirtelen rengeteg gondolatom támadt a rész megnézése közben/után. Először is, azt meg kell hagyni, a varázsából egyáltalán nem vesztett a sorozat, a helyszínek, a párbeszédek és a történések mind-mind vannak olyan jók, mint az első évadban. Igaz, utóbbiakkal kapcsolatban akadt némi problémám: elég fura, hogy már az első részben elintézték az ÖSSZES gonosz vérfarkast, és mostanra nem maradt más tennivalójuk, mint elpusztítani a tini boszit, aki igazából kedves édesanyjuk. Ha visszemlékezem az első évadra, ott állandóan volt valami a levegőben, soha nem lehettél biztos, hogy a szereplők megérik-e a másnapot, a második évad pedig kapásból azzal indul, hogy a főgonoszt már el is pusztították. Őszintén remélem, hogy ez egyedi alkalom volt, és legközelebb már ugyanolyan izgalmas és sokrétű lesz a cselekmény, mint eddig.
Ezen kívül más hibát nem találtam, sőt, a karakterek közti viszonyok változását meg a fordulópontokat kifejezetten imádtam! Klaus pedig nem hazudtolja meg önmagát, és továbbra is elkápráztat minket a monológjaival, a mosolyaival és a nézéseivel! Hjaj, miért is nem születtem Angliában? Milyen aranyéletem lenne; egész nap hallgatnám a brit akcentus megannyi árnyalatát! :)
Beszéljünk egy kicsit a szereplőkről, főként az újakról. Calebtől már elsőre hanyatt vágtam magam, hát még amikor kiderült, ki ő valójában (ettől függetlenül az igazi Kolt, mármint Nathaniel Buzolicot is mutogathatnák egyszer-kétszer és lehetőleg élve, nem pedig egy koporsóban fekve), viszont az anyuci-boszit alakító nő nagyon irritál, az igazi Esther soha nem viselkedett volna így. Meg azok a nagy nézései. Elmehetne epizódszereplőnek a Gothambe, ott szeretik ezt a nagyfokú, "kemény vagyok"-nézést. Ami a régi szereplőket illeti, Davina is egy kicsit túl keményre vette a figurát, Cami és Marcel szakítását nem értem, igazán összeillenek, és valami Hayleyvel sem az igazi.
Mivel ez csak egy epizód volt, és még lesz kb. 20, ezért nem szabad ez alapján rossz következtetéseket levonni, de őszintén remélem, nem fognak beigazolódni az irányú félelmeim, hogy a sorozat színvonala lezuhan a legmélyebb mélységekig. (mondjuk, amíg Klaus meg Elijah a maihoz hasonló monológokat/dialógokat prezentálnak, addig úgy gondolom, nem lesznek nagy problémák :D)
2014. október 8., szerda
2014. október 7., kedd
Könyvkritika: Tim Burton - Rímbörtön
Mivel a könyv is elég rövid, ezért a róla szóló véleményemet is rövidre fogom. Gondolom, senkinek nem kell bemutatnom Tim Burtont, a zseniális rendezőt, aki olyan filmekkel ajándékozott meg minket, mint az Ollókezű Edward, az Ed Wood, a Charlie és a csokigyár, vagy az Alice Csodaországban. Még évekkel ezelőtt olvastam egy Budapestre tartó vonatúton egy újságot, abban esett szó erről a kötetről, egyébként nem valószínű, hogy valaha is megtudtam volna, hogy Burton versírással is foglalkozik.
Ami a könyvet illeti: rövid versekből és a hozzájuk tartozó illusztrációkból álló gyűjtemény; a történetek főszereplői általában kisfiúk és kislányok, akikben van valami furcsa, abszurd, szürreális, nevezzétek, ahogy szeretnétek. Némelyik verstől elszomorodtam, némelyiken viszont jót nevettem, mert egytől egyig abszurd szituációk tömkelegét tartalmazzák. Aki egy kicsit is szereti Tim Burtont, az abszurditást, vagy csak szeretne elrugaszkodni egy időre a valóságtól, annak jó szívvel tudom ajánlani ezt a kis olvasmányt.
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni (rendhagyó módon, mivel verseskönyvről beszélünk, a kedvenc versrészleteimet osztanám meg veletek):
- "Az orvos így felelt:
- Hát eljött az igazság napja.
E fura szerzetnek nem maga az apja.
Sok még a kérdés,
de hogy nem magára üt ő,
az amiatt van, hogy az apa
egy mikrohullámú sütő." /Robotgépgyerek/
- "Pálcikasrác számára jelnek elég intő,
hogy még karácsonyfája is jobb bőrben volt, mint ő." /Pálcikasrác és az ünnepek/
- "A nevem Jani,
de a barátaim csak úgy hívnak:
"a rusnya Pingvinsrác"." /Jani, a rusnya Pingvinsrác/
(elgondolkodtam, hogy ezt a verset nem-e Pingvin karaktere ihlette a Batmanből; elvégre Burton (is)csinált filmet a denevéremberről... :D)
Ami a könyvet illeti: rövid versekből és a hozzájuk tartozó illusztrációkból álló gyűjtemény; a történetek főszereplői általában kisfiúk és kislányok, akikben van valami furcsa, abszurd, szürreális, nevezzétek, ahogy szeretnétek. Némelyik verstől elszomorodtam, némelyiken viszont jót nevettem, mert egytől egyig abszurd szituációk tömkelegét tartalmazzák. Aki egy kicsit is szereti Tim Burtont, az abszurditást, vagy csak szeretne elrugaszkodni egy időre a valóságtól, annak jó szívvel tudom ajánlani ezt a kis olvasmányt.
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni (rendhagyó módon, mivel verseskönyvről beszélünk, a kedvenc versrészleteimet osztanám meg veletek):
- "Az orvos így felelt:
- Hát eljött az igazság napja.
E fura szerzetnek nem maga az apja.
Sok még a kérdés,
de hogy nem magára üt ő,
az amiatt van, hogy az apa
egy mikrohullámú sütő." /Robotgépgyerek/
- "Pálcikasrác számára jelnek elég intő,
hogy még karácsonyfája is jobb bőrben volt, mint ő." /Pálcikasrác és az ünnepek/
- "A nevem Jani,
de a barátaim csak úgy hívnak:
"a rusnya Pingvinsrác"." /Jani, a rusnya Pingvinsrác/
(elgondolkodtam, hogy ezt a verset nem-e Pingvin karaktere ihlette a Batmanből; elvégre Burton (is)csinált filmet a denevéremberről... :D)
2014. október 6., hétfő
Filmkritika: Philomena - Határtalan szeretet
Általában mindig azzal szoktam nyitni a bejegyzéseimet, hogy mikor, hogyan kerültem kapcsolatba az éppen tárgyalt filmmel/sorozattal/könyvvel. Nos, a Philomena esetében hanyagolom ezt a részt, ugyanis annyi történt, hogy egyszerűen megtetszett a története. Philomena egy idős ír hölgy, aki ötven éven keresztül rejtegeti titkát, miszerint van egy fia, akit még tinédzserként szült, de az apácák, akiknél nevelkedett, elvették tőle. A nő egy újságíró segítségével próbálja meg felkutatni fiát, de a keresés mellett sok más dologról is szól ez a film. Például arról, hogy mennyiban cselekedtek helyesen az apácák, amikor elszakították fiatal lányoktól a gyermekeiket, és azzal magyarázták tettüket, hogy a lányoknak bűnhődniük kell, amiért engedtek a bujaság csábításának. De szóba kerül a politika, a melegek iránti tolerancia, szóval egy másfél órás filmhez képest jó pár gondolatmenetet megpendít.
Nem szeretnék hosszan fecsegni, hiszen a lényeg röviden is leírható: nagyon jó kis filmről van szó, amit mindenképpen érdemes megnézni. A történet is, a szereplők is egyszerűek, de a fentebb említett kérdéskörök azért komolyabbá és fajsúlyosabbá teszik a sztorit. A két főszereplőt játszó színész remek munkát végez, az érzelmi bevonódás garantált, és kapunk néhány gyönyörű beállítást az angliai tájról. (Ez utóbbi lényegtelen a cselekmény szempontjából, de nekem, mint Anglia-rajongónak, igenis fontos.) Jómagam is esti kikapcsolódásként néztem meg, és akit egy kicsit is kíváncsivá tett a leírásom a filmről, annak bátran tudom javasolni, hogy nézze meg, nem fogja megbánni!
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Judi Dench és Steve Coogan színészi játékát. Lenyűgöző.
- Philomena fiának történetét.
- Melyik Trónok harca-karaktert ismered fel a film egyik mellékszereplőjében. (tudom, túl sok Trónok harca-utalgatás...)
Philomena - Határtalan szeretet (Philomena)
színes, eredeti nyelvű, 97 perc
Rendező: Stephen Frears
Szereplők: Judi Dench, Steve Coogan, Sophie Kennedy Clark, Barbara Jefford, Peter Hermann, Sean Mahon, Michelle Fairley
Nem szeretnék hosszan fecsegni, hiszen a lényeg röviden is leírható: nagyon jó kis filmről van szó, amit mindenképpen érdemes megnézni. A történet is, a szereplők is egyszerűek, de a fentebb említett kérdéskörök azért komolyabbá és fajsúlyosabbá teszik a sztorit. A két főszereplőt játszó színész remek munkát végez, az érzelmi bevonódás garantált, és kapunk néhány gyönyörű beállítást az angliai tájról. (Ez utóbbi lényegtelen a cselekmény szempontjából, de nekem, mint Anglia-rajongónak, igenis fontos.) Jómagam is esti kikapcsolódásként néztem meg, és akit egy kicsit is kíváncsivá tett a leírásom a filmről, annak bátran tudom javasolni, hogy nézze meg, nem fogja megbánni!
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Judi Dench és Steve Coogan színészi játékát. Lenyűgöző.
- Philomena fiának történetét.
- Melyik Trónok harca-karaktert ismered fel a film egyik mellékszereplőjében. (tudom, túl sok Trónok harca-utalgatás...)
Philomena - Határtalan szeretet (Philomena)
színes, eredeti nyelvű, 97 perc
Rendező: Stephen Frears
Szereplők: Judi Dench, Steve Coogan, Sophie Kennedy Clark, Barbara Jefford, Peter Hermann, Sean Mahon, Michelle Fairley
2014. október 4., szombat
Könyvkritika: James Dashner - Az útvesztő
A következőkben egy meglehetősen összeszedetlen és csapongó, sőt esetenként spoileres beszámoló következik, mindenki ezek tekintetében olvasson tovább! :)
Azt hiszem találtam magamnak egy új kedvencet. Remek volt ez a könyv, már most az elején kijelentem, hogy mindenkinek el kéne olvasnia, mert kihagyhatlan!
A történetről röviden: Főhősünk, Thomas egy sötét liftben tér magához, és a saját nevén kívül nem emlékszik semmire. Nemsokára megérkezik a Tisztásra, ahol ötven-hatvan tizenéves fiú él, s legfőbb feladatuk, hogy megfejtsék a Tisztást körbevevő Útvesztőt. Thomas is folyamatosan beletanul az itteni létformába, de egy újabb ember érkezése felkavarja a Tisztást; megérkezik Teresa, aki egy vészjósló üzenetet hoz magával: Minden meg fog változni...
Annyira szeretnék szép, rendszerezett értékelést írni, de egyszerűen nem megy, annyi minden kavarog a fejemben a könyv kapcsán. Az elején el kellett telnie kis időnek, mire belerázódtam a sztoriba, a szlengszavak, a Tisztás szabályai elsőre nekem is olyan idegenek voltak, mint Thomasnak. Aztán szép lassan rájöttem, milyen összetett, izgalmas, feszültséggel teli cselekménnyel állok szemben. Minden fejezet végén sikítottam az idegességtől, olvastam tovább, amíg tudtam, de mindig le kellett szabályoznom magam, hogy ne maradjak fent sokáig, mert suliba kell menni, szobatársat nem illik zavarni, stb. Amikor elértem az utolsó száz oldalt, teljesen kész voltam már, főleg miután Thomast megszúrta egy Sirató, a fiú elkezdett emlékezni, és csomó minden dolog kiderült róla meg az Útvesztőről. Nem győztem hitetlenkedni. A könyv végén a fertőzött emberek látványa, a nő meséje a napkitörésről... csak kapkodtam a fejem, és amikor elértem ahhoz a mondathoz, hogy: "Vége az első könyvnek", hát szerintem nem kell részleteznem, mit éreztem. Alig várom már, hogy olvashassam majd a második részt.
Térjünk át a szereplőkre! Nagyon jó ötletnek tartom, hogy Thomas szemén keresztül, de E/3. személyben íródott a regény. Így mi is csak annyit tudtunk, amennyit a fiú, s sokkal izgalmasabb volt találgatni, mi lehet az Útvesztő megfejtése, miért kerültek ők a Tisztásra, stb. Ebből kifolyólag Thomas is az egyik kedvenc szereplőm lett, mellette még Newt, Chuck, Minho és Teresa voltak azok, akiket hamar megszerettem. Teresában különösen bírtam, hogy milyen vagány, laza csaj, és simán képes helytállni egy szem lányként ötven-hatvan fiú között. Chucknak a poénos oldalát szerettem, és nagyon elszomorodtam, mikor meghalt a könyv végén. Minhónak a lazasága tetszett nagyon, Newtba viszont valósággal belezúgtam. Írtam korábban már egy bejegyzést a könyvről, ott olvashatjátok, hogy a színész, aki játszani fogja a filmben, egyik nagy kedvencem, és hogy ez is az oka annak, hogy a karaktert is bírom, de ettől függetlenül is nagyon nagy kedvenc lett, mert rengeteget viccelődik, és mindegyik poénja célba talál, emellett azonban felelősségteljes is, s mindig megfontoltan gondolkodik és cselekszik.
A beszámoló végére csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek tudom ajánlani, olvassátok el ezt a könyvet, és ha lehet, tegyétek meg még a film megtekintése előtt, ugyanis azt olvastam, elég sok változtatást eszközöltek a könyvváltozathoz képest. Még jómagam sem láttam a filmes verziót, de úgy gondolom, jobb ha az írott változatot ismeritek meg előbb, mert általános tény, hogy a filmadaptációk összesűrítik a könyv részletesen leírt, de filmen nem annyira izgalmasnak tűnő részeit. Ha jól át akarjátok látni az Útvesztő világát, akkor javaslom, kezdjétek a könyvvel!
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Thomas szép lassan beletanul a Tisztás mindennapjaiba.
- Newt minden egyes megszólalását. (Az egyik kedvencemet feltüntettem a korábbi "útvesztős" bejegyzésben.)
- Meddig bírod idegekkel a fejezetek függővégeit.
- Az epilógust.
Azt hiszem találtam magamnak egy új kedvencet. Remek volt ez a könyv, már most az elején kijelentem, hogy mindenkinek el kéne olvasnia, mert kihagyhatlan!
A történetről röviden: Főhősünk, Thomas egy sötét liftben tér magához, és a saját nevén kívül nem emlékszik semmire. Nemsokára megérkezik a Tisztásra, ahol ötven-hatvan tizenéves fiú él, s legfőbb feladatuk, hogy megfejtsék a Tisztást körbevevő Útvesztőt. Thomas is folyamatosan beletanul az itteni létformába, de egy újabb ember érkezése felkavarja a Tisztást; megérkezik Teresa, aki egy vészjósló üzenetet hoz magával: Minden meg fog változni...
Annyira szeretnék szép, rendszerezett értékelést írni, de egyszerűen nem megy, annyi minden kavarog a fejemben a könyv kapcsán. Az elején el kellett telnie kis időnek, mire belerázódtam a sztoriba, a szlengszavak, a Tisztás szabályai elsőre nekem is olyan idegenek voltak, mint Thomasnak. Aztán szép lassan rájöttem, milyen összetett, izgalmas, feszültséggel teli cselekménnyel állok szemben. Minden fejezet végén sikítottam az idegességtől, olvastam tovább, amíg tudtam, de mindig le kellett szabályoznom magam, hogy ne maradjak fent sokáig, mert suliba kell menni, szobatársat nem illik zavarni, stb. Amikor elértem az utolsó száz oldalt, teljesen kész voltam már, főleg miután Thomast megszúrta egy Sirató, a fiú elkezdett emlékezni, és csomó minden dolog kiderült róla meg az Útvesztőről. Nem győztem hitetlenkedni. A könyv végén a fertőzött emberek látványa, a nő meséje a napkitörésről... csak kapkodtam a fejem, és amikor elértem ahhoz a mondathoz, hogy: "Vége az első könyvnek", hát szerintem nem kell részleteznem, mit éreztem. Alig várom már, hogy olvashassam majd a második részt.
Térjünk át a szereplőkre! Nagyon jó ötletnek tartom, hogy Thomas szemén keresztül, de E/3. személyben íródott a regény. Így mi is csak annyit tudtunk, amennyit a fiú, s sokkal izgalmasabb volt találgatni, mi lehet az Útvesztő megfejtése, miért kerültek ők a Tisztásra, stb. Ebből kifolyólag Thomas is az egyik kedvenc szereplőm lett, mellette még Newt, Chuck, Minho és Teresa voltak azok, akiket hamar megszerettem. Teresában különösen bírtam, hogy milyen vagány, laza csaj, és simán képes helytállni egy szem lányként ötven-hatvan fiú között. Chucknak a poénos oldalát szerettem, és nagyon elszomorodtam, mikor meghalt a könyv végén. Minhónak a lazasága tetszett nagyon, Newtba viszont valósággal belezúgtam. Írtam korábban már egy bejegyzést a könyvről, ott olvashatjátok, hogy a színész, aki játszani fogja a filmben, egyik nagy kedvencem, és hogy ez is az oka annak, hogy a karaktert is bírom, de ettől függetlenül is nagyon nagy kedvenc lett, mert rengeteget viccelődik, és mindegyik poénja célba talál, emellett azonban felelősségteljes is, s mindig megfontoltan gondolkodik és cselekszik.
A beszámoló végére csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek tudom ajánlani, olvassátok el ezt a könyvet, és ha lehet, tegyétek meg még a film megtekintése előtt, ugyanis azt olvastam, elég sok változtatást eszközöltek a könyvváltozathoz képest. Még jómagam sem láttam a filmes verziót, de úgy gondolom, jobb ha az írott változatot ismeritek meg előbb, mert általános tény, hogy a filmadaptációk összesűrítik a könyv részletesen leírt, de filmen nem annyira izgalmasnak tűnő részeit. Ha jól át akarjátok látni az Útvesztő világát, akkor javaslom, kezdjétek a könyvvel!
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Thomas szép lassan beletanul a Tisztás mindennapjaiba.
- Newt minden egyes megszólalását. (Az egyik kedvencemet feltüntettem a korábbi "útvesztős" bejegyzésben.)
- Meddig bírod idegekkel a fejezetek függővégeit.
- Az epilógust.
2014. október 2., csütörtök
Elindult a Once Upon a Time negyedik évada
Idén januárban lettem nagy rajongója a sorozatnak, hála egy kedves barátnőmnek, aki állandóan azzal nyaggatott, nézzem ezt a sorozatot, mert nagyon jó, és most már én is azt tudom javasolni azoknak, akik még nem tudják, mi fán terem a OUAT-élmény, hogy kezdjétek el nézni, megéri!
A negyedik évad vette kezdetét vasárnap, és mára jutottam el odáig, hogy sikerüljön megnéznem az első epizódot. Mivel négy évad alatt sok minden történt, nem is mennék bele a történet ecsetelésébe, mert nincs sok értelme, viszont akik nem ismerik a sorozatot, vagy a jövőben szeretnék elkezdeni, azoknak azt tanácsolom, ne olvassanak tovább, mert erősen spoileres beszámoló következik!!!
A harmadik évad azzal ért véget, hogy a Jégvarázs című meséből ismerős Elsa megérkezett Storybrooke-ba. Az évadnyitó epizód is főleg az ő történetével foglalkozott, de más cselekményszálakat is elindított, és atyaég, milyen cselekményszálakat! A sorozat középpontját alkotó mesekönyvnek van egy írója?? Én eddig mindig azt képzeltem, az átok létrejöttével íródott meg magától. És vajon hol lehet Anna, mit csinált vele Rumpelstiltskin? Csupa-csupa kérdés, semmi válasz, hogy még jobban tudj izgulni a szereplőkért. Imádom ezt a sorozatot!!!
És most térjünk át arra, milyen felemelő érzés volt újra látni kedvenc karakteremet, Hookot! Jaj, kapitány, úgy hiányzott már az a gyönyörű brit akcentusa! :) És akkor ne is beszéljünk olyan meglepetésekről, mint például Sidney, a Tükör felbukkanása. Hát én teljesen kész voltam, igaz, először azt hittem, mikor megláttam a gumiszobát, hogy talán az Őrült Kalapossal fogunk újra összefutni, de azért a Tükör újbóli megjelenésének is nagyon örültem.
Meglehetősen összevissza beszámolót írtam, de sebaj, aki nézi a sorozatot, úgyis érteni fogja, mikre gondolok. Remélem, hogy ez az évad is tartogat annyi meglepetést, mint a harmadik (ami az egyik legjobb évad volt), és nem kell színvonaleséstől tartanom. És már tűkön ülök, hogy láthassam a második részt!
#OnceIsFrozen
A negyedik évad vette kezdetét vasárnap, és mára jutottam el odáig, hogy sikerüljön megnéznem az első epizódot. Mivel négy évad alatt sok minden történt, nem is mennék bele a történet ecsetelésébe, mert nincs sok értelme, viszont akik nem ismerik a sorozatot, vagy a jövőben szeretnék elkezdeni, azoknak azt tanácsolom, ne olvassanak tovább, mert erősen spoileres beszámoló következik!!!
A harmadik évad azzal ért véget, hogy a Jégvarázs című meséből ismerős Elsa megérkezett Storybrooke-ba. Az évadnyitó epizód is főleg az ő történetével foglalkozott, de más cselekményszálakat is elindított, és atyaég, milyen cselekményszálakat! A sorozat középpontját alkotó mesekönyvnek van egy írója?? Én eddig mindig azt képzeltem, az átok létrejöttével íródott meg magától. És vajon hol lehet Anna, mit csinált vele Rumpelstiltskin? Csupa-csupa kérdés, semmi válasz, hogy még jobban tudj izgulni a szereplőkért. Imádom ezt a sorozatot!!!
És most térjünk át arra, milyen felemelő érzés volt újra látni kedvenc karakteremet, Hookot! Jaj, kapitány, úgy hiányzott már az a gyönyörű brit akcentusa! :) És akkor ne is beszéljünk olyan meglepetésekről, mint például Sidney, a Tükör felbukkanása. Hát én teljesen kész voltam, igaz, először azt hittem, mikor megláttam a gumiszobát, hogy talán az Őrült Kalapossal fogunk újra összefutni, de azért a Tükör újbóli megjelenésének is nagyon örültem.
Meglehetősen összevissza beszámolót írtam, de sebaj, aki nézi a sorozatot, úgyis érteni fogja, mikre gondolok. Remélem, hogy ez az évad is tartogat annyi meglepetést, mint a harmadik (ami az egyik legjobb évad volt), és nem kell színvonaleséstől tartanom. És már tűkön ülök, hogy láthassam a második részt!
#OnceIsFrozen
2014. október 1., szerda
Információmorzsák
- Megnéztem a Gotham második részét, és meglepően jobb volt, mint az első. Ha tartják ezt a szintet, a végén még megkedvelem ezt a sorozatot.
- Van új trailer az Interstellar című filmhez (nem részletezem, nézzetek utána). Itt a link:
http://www.imdb.com/video/imdb/vi1586278169
- Nem olvastam egy betűt sem Az útvesztőből, és ezért nagyon mérges vagyok, mert rettentően kíváncsi vagyok már, hogy mi fog történni.
- Voltam ma a Színház téren könyveladás ürügyén, és épp valami rendezvényhez készülődtek, színpadot állítottak, stb. Volt a színpadrendezők között egy magas, szőke, szemüveges srác, akiről le se tudtam venni a szemem, míg a vevőmre vártam. Azt hiszem, szerelmes lettem (már megint). :)
Röviden ennyit, majd holnap jelentkezem, ha lesz valami megosztanivalóm veletek. Jó éjt!
- Van új trailer az Interstellar című filmhez (nem részletezem, nézzetek utána). Itt a link:
http://www.imdb.com/video/imdb/vi1586278169
- Nem olvastam egy betűt sem Az útvesztőből, és ezért nagyon mérges vagyok, mert rettentően kíváncsi vagyok már, hogy mi fog történni.
- Voltam ma a Színház téren könyveladás ürügyén, és épp valami rendezvényhez készülődtek, színpadot állítottak, stb. Volt a színpadrendezők között egy magas, szőke, szemüveges srác, akiről le se tudtam venni a szemem, míg a vevőmre vártam. Azt hiszem, szerelmes lettem (már megint). :)
Röviden ennyit, majd holnap jelentkezem, ha lesz valami megosztanivalóm veletek. Jó éjt!
Filmkritika: Holt költők társasága
Elöljáróban annyit, hogy mai filmünk nem volt teljesen ismeretlen előttem, ugyanis gimnáziumban, egy irodalomóra keretében láttam először, és meg kell mondjam, már akkor is hatással volt rám. Nyáron, mikor meghallottam a szomorú hírt Robin Williamsről, ez a film is felkerült a listámra, de elsősorban az iránta való tiszteletem jeleként szerettem volna újranézni. Ma meg is tettem.
A Welton akadémia szigorú rendszer szerint élő bentlakásos iskola. Elkezdődik az új tanév, melynek során új tanár érkezik Mr. Keating személyében, aki angol irodalmat oktat hallgatóságának. A tanár óráin azonban az iskola növendékei nem verselemzéssel múlatják az időt, hanem valami többet kapnak tanáruktól: leckét arról, hogy miért érdemes élni, és kihasználni, megragadni a lehetőségeinket. A fiúk egy csoportja pedig alakít egy titkos társaságot, a film is erről kapta a címét. Sok mindent nem szeretnék elmesélni hőseink kalandjairól, aki kíváncsi, lesse meg a filmet!
Bizony, ezt a filmet abszolút tudom ajánlani mindenkinek: ha szereted az irodalmat, ha nem, ebben a filmben olyan bölcsességek hangzanak el, amiket mindenkinek érdemes lenne megfogadni, és ezek szerint élni, tervezni az életét. A színészi játék remek, Robin Williams mellett a növendékeket játszó fiatal színészek is kitesznek magukért, némelyiküket ma már híres színészként is ismerhetjük. (A főszereplő Neilt alakító Robert Sean Leonard például sokaknak ismerős lehet, mint mogorva House dokink egyetlen barátja.) Van a történetben humor, romantika és dráma, de minden megfelelően adagolva. Nem szaporítom a szót, elmondom röviden: nagyon értékes filmmel van dolgunk, amit hiba lenne kihagyni, és nem megnézni. Ha másért nem, nézzétek meg azért, hogy láthassátok, mekkora színészóriást vesztett el Hollywood Robin Williams elhunytával.
(Ja, és könyvből készült, azt is érdemes elolvasni.)
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Keating óráit.
- Neil játékát Puckként.
- A fiúk búcsúzását Keatingtől.
Holt költők társasága (Dead Poets Society)
színes, eredeti nyelvű, 128 perc
Rendező: Peter Weir
Szereplők: Robin Williams, Robert Sean Leonard, Ethan Hawke, Josh Charles, Gale Hansen, Dylan Kussman, Allelon Ruggiero, James Waterston
A Welton akadémia szigorú rendszer szerint élő bentlakásos iskola. Elkezdődik az új tanév, melynek során új tanár érkezik Mr. Keating személyében, aki angol irodalmat oktat hallgatóságának. A tanár óráin azonban az iskola növendékei nem verselemzéssel múlatják az időt, hanem valami többet kapnak tanáruktól: leckét arról, hogy miért érdemes élni, és kihasználni, megragadni a lehetőségeinket. A fiúk egy csoportja pedig alakít egy titkos társaságot, a film is erről kapta a címét. Sok mindent nem szeretnék elmesélni hőseink kalandjairól, aki kíváncsi, lesse meg a filmet!
Bizony, ezt a filmet abszolút tudom ajánlani mindenkinek: ha szereted az irodalmat, ha nem, ebben a filmben olyan bölcsességek hangzanak el, amiket mindenkinek érdemes lenne megfogadni, és ezek szerint élni, tervezni az életét. A színészi játék remek, Robin Williams mellett a növendékeket játszó fiatal színészek is kitesznek magukért, némelyiküket ma már híres színészként is ismerhetjük. (A főszereplő Neilt alakító Robert Sean Leonard például sokaknak ismerős lehet, mint mogorva House dokink egyetlen barátja.) Van a történetben humor, romantika és dráma, de minden megfelelően adagolva. Nem szaporítom a szót, elmondom röviden: nagyon értékes filmmel van dolgunk, amit hiba lenne kihagyni, és nem megnézni. Ha másért nem, nézzétek meg azért, hogy láthassátok, mekkora színészóriást vesztett el Hollywood Robin Williams elhunytával.
(Ja, és könyvből készült, azt is érdemes elolvasni.)
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Keating óráit.
- Neil játékát Puckként.
- A fiúk búcsúzását Keatingtől.
Holt költők társasága (Dead Poets Society)
színes, eredeti nyelvű, 128 perc
Rendező: Peter Weir
Szereplők: Robin Williams, Robert Sean Leonard, Ethan Hawke, Josh Charles, Gale Hansen, Dylan Kussman, Allelon Ruggiero, James Waterston
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)