Ígéretemhez híven ezúttal egy újabb könyves kritikával érkezem, sőt ez igazából egy kombinált bejegyzés lesz, mert a könyv filmes adaptációjáról is ejtek majd pár szót.
A történetről röviden: Quentin Jacobsen kisgyerekkora óta bele van zúgva a szomszédjában lakó Margo Roth Spiegelmanba. Mindig csak messziről csodálja szerelme tárgyát, de aztán egy este a lány megjelenik a szobája ablakában, és egy őrült bosszúhadjáratra hívja el a fiút. Az élményekkel teli éjszaka után azonban a lánynak nyoma vész. Quentin hamarosan a lány által hátrahagyott nyomokra bukkan, s két barátja, Ben és Radar segítségével megpróbálják megfejteni, hová is tűnhetett Margo...
A könyv leírása kicsit félrevezető, ugyanis nem is annyira a Margo utáni nyomozás, mint inkább a kamaszlélek problémái, a felnőtté válás, a baráti kapcsolatok kapnak nagyobb szerepet a történetben. Eleinte ez zavart, mivel én teljes mértékben valami játékos nyomozósdira számítottam, de aztán rájöttem, hogy sokkal többről van szó. Quentin és barátai olyan gondokkal küzdenek, mint akármelyik kamasz, és olyan dolgokon tűnődnek el, amiken én is eltűnődtem, amikor annyi éves voltam, mint ők (sőt, igazából én még mindig gondolkodom ilyen dolgokon, pedig pár éve már magam mögött hagytam a kamaszkort). Főleg ez segített abban, hogy a karaktereket azonnal megkedveljem és a szívembe zárjam, mert láttam magamat bennük. Egyedül Margo volt az, akivel nem tudtam szimpatizálni, és a viselkedését sem értettem meg teljesen. Neki is meg voltak a maga problémái, de őt valamiért mégsem tudtam megérteni vagy sajnálni. Viszont azt külön köszönöm John Greenek, hogy képes normális, érző lelkű fiúkról írni, vagy őket megtenni főszereplőnek, mert manapság sok könyvből hiányoznak az ilyen karakterek. Helyettük olyan könyvek kerülnek kinyomtatásra, ami a férfiakat birtoklási vágytól hajtott, szexuálisan túlfűtött, a nőt csak tárgyként kezelő embernek mutatja be, és ezért örülök, hogy vannak még könyvek, amik tartják bennem a reményt, hogy igen, a férfiak is tudnak érzelmesek lenni, és igen, ők is lehetnek bizonytalanok, ha a szerelemről van szó.
Térjünk át a filmváltozatra! Azon a napon, amikor befejeztem a könyvet, este megnéztem a filmet. És sajnos csalódtam, szerintem ugyanis túlságosan leegyszerűsítették a könyv mondanivalóját a filmben. És rengeteg jelenetet megváltoztattak, ami önmagában nem lenne baj, de így a karakterek is megváltoztak valamennyire, és ez nem volt jó ötlet. A színészeket se nagyon találták el, Q barátait én abszolút nem így képzeltem el, és nem is nagyon illettek bele a szerepükbe. A két főszereplő viszont remek választás volt! És jár egy pluszpont a benzinkutas cameóért! Én ott majdnem elájultam a székemben ülve... :D
Ha tehát választanám kéne a két alkotás közül, én inkább a könyvet javasolnám, a film szerintem nem sikerült túl jól. A könyvről összefoglalóan még annyit tudok mondani, hogy bár az sem nyerte el a tetszésemet teljes mértékben, de mégis újfent tanított pár dolgot az emberi kapcsolatokról, a barátság fontosságáról és az egymásra való odafigyelésről. De ha egy esti kikapcsolódásra vágytok, arra a film tökéletesen megfelel.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Margo és Quentin éjszakai bosszúhadjáratát.
- A Margo által hátrahagyott nyomokat.
- A három srác egymás közti élcelődéseit.
- A könyv végi utazást és a megfejtést, hogy mik is azok a papírvárosok.
- +1: A filmváltozatban a benzinkutas srácot!!! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése