Filmkritika: A dán lány

Ahogy legutóbbi bejegyzésemben már utaltam rá, most ismételten egy filmkritikával jelentkezem. A dán lányt eredetileg nem moziban megnézős filmnek szántam, de ha megáldott a sors egy Eddie Redmayne-rajongó legjobb barátnővel, akkor nincs mit tenni, el kell menned vele moziba erre a filmre! :) (Tegyük hozzá, hogy ezért cserébe ő nap mint nap szótlanul tűri, hogy litániákat zengjek Miles Teller színészi képességeiről. Na de térjünk vissza a bejegyzés eredeti témájához!)
A történetről röviden: Gerda és Einar művészházaspár az 1920-as évek Koppenhágájában él és alkot. Einar sikeres festő, míg Gerda férje hírnevének árnyékában kénytelen élni. Egyik nap Gerda modellje nem ér rá, ezért a nő férjétől kér segítséget, hogy befejezhessen egy nőről készülő portrét. Einarban ekkor változik meg valami. Színre lép Lili, de ami eleinte játéknak tűnik, az egyre komolyabb változásokhoz vezet Einar életében, míg végül a férfi nemátalakító műtetnek veti alá magát...
A film valós eseményeken alapul, Einar Wegener valós személy volt, aki később Lili Elbe lett, vagyis ő volt az első ember, aki nemet váltott. Életéről készült egy könyv is, David Ebershoff írta meg A dán lány címmel, és ezt a művet vette alapul Tom Hooper, a film rendezője. Vagyis fogalmazzunk inkább úgy, hogy nagyvonalúan kezelte az alapművet, de erről majd később. Ugyanis szeretném egy kis panaszkodással kezdeni. A film ugyanis szinkronos volt!!! Ha már olvastátok egyik-másik bejegyzésemet, tudhatjátok rólam, hogy szeretem eredeti nyelven megtekinteni a filmeket, viszont ez a vágyam sajnos nem teljesül mindig. Van, hogy egyszerűen a mozi szúr el valamit (lásd tavalyi élményemet a Kódjátszma című filmmel), vagy az is előfordul, hogy itt, a Dunántúlon úgy döntenek a mozik, hogy egyáltalán nem adnak egyetlen egy feliratos verziót a filmből (lásd tavalyi "élményemet" Az útvesztő: Tűzpróba című filmmel). Tisztában vagyok vele, hogy vannak filmek, amik a forgalmazók szerint nagy tömegeket fognak vonzani, és ezért csak szinkronosan adják, de mág mindig úgy gondolom, gondolhatnának néha azokra, akik felirattal jobban szeretnek filmet nézni, és legalább egy időpontban adnák a filmet ilyen verzióban is. És persze ott vannak a művészmozik, amik általában szeretik eredeti nyelven adni a filmeket, ami dicséretes. Kivéve a tegnapi alkalmat, amikor úgy volt, hogy feliratosan adják le A dán lányt, mégis szinkronosan kellett végigszenvednem. Na mindegy, miután túl voltam az első sokkon, próbáltam a filmre koncentrálni, és elvonatkoztatni a rosszul sikerült magyar szinkrontól. És sajnos ha nem lett volna ez elég baj, még a film se lett jó... Hosszú volt, de mégis alig mondott el valamit a Wegener-házaspár életéről, arról, hogy hogyan élték meg Einar transzformációját, melyikükben milyen érzelmeket keltett ez a dolog. De nem, helyette minden második beállításban megcsodálhattuk a kikötőben ringatózó hajók vitorláit... Hiába vállalta a film, hogy bemutatja nekünk, milyen nehéz lehetett Einarnak megérteni, hogy mi is zajlik éppen benne vagy Gerdának, hogy mi történik a férjével, sajnos egyiket sem teljesítette. Einar felhúzott pár női ruhát, eljárkált ide-oda, közölte Gerdával, hogy nőnek érzi magát, majd belevágott a műtétbe, és ennyi. Lelki folyamatok? Alig-alig. Gerda egyik pillanatban még leteremtette a férjét, hogy hagyja ezt abba, majd fogta a kezét, és bátorította, hogy minden rendben lesz. Hogy közben mi zajlott a fejében, mit gondolt? Azt fedje jótékony homály... Tom Hooper vette ezt a történetet, kilúgozta belőle a lényeget, és átírta egy egyszerű szerelmes történetté. Pedig szerintem sokkal több réteget lehetett volna még beletenni a filmbe.
Beszéljünk egy kicsit a pozitívabb dolgokról! A látványtervezőt és a kosztümtervezőt dicséret illeti, különösen a belső helyszínek gyönyörűek, a festmények is szépek, és a ruhákra sem lehet panasz. A két főszereplő közti dinamika a jól eltalált castingnak köszönhetően működik, és amit a forgatókönyv nem tudott megvalósítani, azt a két színész megpróbálta pótolni. Számomra Eddie Redmayne mentette meg igazán a filmet. Érzékenyen, mégis tűpontosan jelenítette meg a férfit, aki egyre inkább érzi, hogy valójában nőnek született. Apró gesztusok, pillantások, némi nőies manír: és már kész is Lili. Lentebb majd külön kiemelek tőle pár kedvenc pillanatot. Alicia Vikander hasonlóan remekül hozta a karakterét, nekem ő főleg a film második felében kezdett el igazán tetszeni. A mellékszereplőkről nem szólnék, mert ők kidolgozatlanok is voltak, és sajnos az őket játszó színészek sem tudtak ezen segíteni. Külön megjegyezném, hogy fel vagyok háborodva, amiért Amber Heard karaktere összesen három jelenetben szerepelt. Véleményem szerint ő is kaphatott volna több időt, a balettozó lány színes egyénisége feldobta volna kicsit a hangulatot.
Összefoglalva a mondanivalómat, ez a film nem sikerült jól. Legnagyobb hibája, hogy nem fektet elég hangsúlyt a cselekményre és a karaktereire, hanem csak beteszi őket szép hátterek elé, felöltözteti őket szép ruhákba, ad nekik pár drámai jelenetet, és elvárja, hogy meghatódjak. A színészeit szerencsére jól választotta meg, ez az egyetlen szerencséje, miattuk nem bukik akkorát a film. Örülök neki, hogy se legjobb film, se legjobb rendező, se forgatókönyvíró kategóriában nem jelölték Oscaron, mert nagy hiba lett volna. Kár érte, lehetett volna ebből jobb film is.


Értékelés: 65%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Einar először megy Liliként partira, és egy úriember megpróbál udvarolni neki. A reakció felejthetetlen.
  - Einar és Gerda ruhákat lopnak a balettintézetből. Az egyik legjobb jelenet.
  - Eddie Redmayne fokozatos átalakulását Einarból Lilivé.


A dán lány (The Danish Girl)
színes, magyarul beszélő, 119 perc
Rendező: Tom Hooper
Szereplők: Eddie Redmayne, Alicia Vikander, Amber Heard, Ben Whishaw, Matthias Schoenaerts