Könyvkritika: John Braine - Hogyan írjunk regényt

Augusztusban kicsit megcsúsztam az olvasásaimmal, ráadásul egy könyvet átmenetileg ki is kellett vennem az e havi tervezetből, mivel nem tudtam beszerezni, így a most sorra kerülő könyv ugrott be helyette (egyébként ez is be volt tervezve, de a csúszás miatt eredetileg csak szeptemberben jutott volna rá idő). Egy saját példányról van szó, aki eddig olvasatlanul szomorkodott a polcon. Még a gimnázium elején kaptam a sokat emlegetett Anna nénitől, viszont egészen eddig nem sikerült rávennem magam arra, hogy végigolvassam, csak néha belelapoztam.
A történetről röviden: A könyvecske címe tökéletesen összefoglalja a benne rejlő tartalmat, ugyanis az író kilenc fejezeten keresztül vezet minket végig a regényírás legfontosabb pontjain…
Tizenéves korom környékén találtam ki az első regényötletemet, és gyakorlatilag azóta is számtalan alkalommal éreztem már azt egy-egy történetemről, hogy regénybe kéne foglalnom. Rövid próbálkozások után azonban sajnos mindegyikük befejezetlen maradt (négy fejezet volt a legtöbb, amit megírtam), sőt egy idő után meg is szabadultam a jegyzeteimtől. Pár hónapja ismételten abban a fázisban vagyok, hogy megint megjelent egy töredék a fejemben, de egyelőre még nem kezdtem vele semmit. Eme rövid bevezető remekül szemlélteti azt, hogy nem is volt olyan rossz ötlet pont most elolvasni John Braine útmutatóját, igaz, kissé vegyes érzéseim vannak könyvével kapcsolatban. Az mindenképpen pozitívum, hogy nem tudományos megközelítéssel és szakszavakkal, hanem egyszerűen és érthetően magyaráz, alkalmanként pedig példákat is hoz számára nagyra tartott történetekből. Hasznos tippek mellett apró érdekességekkel is találkozhatunk, nekem például nagyon tetszett az a fejezet, amelyben a nyelvhasználatról, a különböző tájak szóhasználatairól beszélt. Ami viszont nem tetszett, az a stílus volt, szerintem elég nyersen fogalmazott az író, és ettől kissé távolságtartóvá vált a szöveg, csak a tanítást éreztem benne, a szórakoztatást annál kevésbé. Valamint meg kell jegyezni azt is, hogy bizonyos megállapításai mára kissé idejétmúltnak hatnak, hiszen a magyar fordítás harminc éve készült, az eredeti kiadás pedig 1979-ben született, és ezen dátumok óta elég sokat változott mind a regényírói, mind az olvasói hozzáállás.
Nekem ugyan nem tetszett maradéktalanul, de vannak benne olyan tanácsok, amiket valóban érdemes fontolóra venni. Kezdő regényíróknak, hozzám hasonló bátortalan próbálkozóknak bátran ajánlom, de akik csak az olvasás öröméért vetik bele magukat, ők is tanulhatnak belőle ezt-azt a regényekről és az írásról általában.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mivel ez sem olyan könyv, amiben lennének szoros értelemben vett jelenetek, plusz amúgy is elég rövidke olvasmány, ezért nem emelek ki külön semmit, olvassátok el az egészet!