Könyvkritika: David Gilmour - Filmklub - Peregnek a kamaszévek

Erről a könyvről még tavaly olvastam egy filmes újságban, s így utólag nagyon örülök neki, hogy ráakadtam a róla írt cikkre, mert egy érdekes olvasmánnyal lettem gazdagabb.
A történetről röviden: David Gilmour fia, Jesse tizenhat évesen kimaradt az iskolából, apja pedig otthoni filmklubot szervezett, amivel kicsit lefoglalhatta a kamaszt. Közös filmezéseiken túl kapcsolatuk alakulását is figyelemmel kísérhetjük a kötet során…
Én elsősorban a filmek miatt voltam kíváncsi a könyvre, de a személyes történetük beemelése is tetszett. Az író eleinte random módon, később különféle csoportosítások alapján válogatta ki a mozgóképes alkotásokat a filmklubhoz, s alkalomadtán röviden kitért a film történetére, jellegzetes jeleneteire esetleg különféle érdekességeire, az író ugyanis filmkritikák írásával, dokumentumfilmekkel és tévéműsorokkal foglalkozott. Az egyes filmek mellett azonban nagy hangsúlyt kapott a magánélet is: akár az apa fia jövőjével kapcsolatos félelmeiről, saját munkakeresési nehézségeiről, akár Jesse zűrös szerelmi életéről legyen szó (ha már szerelmi élet: nem mozgok otthonosan a személyi jogokban, de sehol nincs az leírva, hogy a lányok beleegyeztek volna abba, hogy néven vannak nevezve; ebben az esetben legalább a vezetéknevüket elhagyhatta volna az író, nem?). Személy szerint nekem egy idő után kicsit sok is volt a személyes szál, inkább olvastam volna a filmekről, de feltételezem, azért került bele ennyi személyesség, mert az író számára mind a filmklub, mind a róla írt könyv egyfajta terápia lehetett. A leírtak alapján mindketten szimpatikus embernek tűntek, s bár kapott lezárást a kötet, én egy utószóban szívesen olvastam volna róla, hogy később merre haladt tovább az életük. A magam részéről azonban remek alapötletnek tartom ezt a filmklubos dolgot, jó lett volna a kamaszéveim alatt hasonló módon megismerkedni a filmtörténet nagy klasszikusaival (jó ideje filmrajongóként aposztrofálom magam, sőt már utaltam rá, hogy filmes szakra jártam az egyetemen, de mindezek ellenére még mindig rendesen le vagyok maradva bizonyos kultfilmekkel). Gyorsan hozzáteszem, hogy az iskolából való kimaradást természetesen kihagytam volna a képletből.
Könnyen olvasható, érdekes és tanulságos olvasmány, ami kamaszoknak, felnőtteknek egyaránt ajánlható, s filmtörténeti gyorstalpalónak sem rossz (de ne ebből akarjatok egyetemes filmtörténetet tanulni).


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A rövid filmes összefoglalókat.
  - Apa és fia fogadását egy operatőrrel kapcsolatban.
  - Jesse koncertjének érzelmi jelentőségét.