Könyvkritika: Simon Toyne - Sanctus - A világ végzete

A 2017-es év végi összesítésemben utaltam rá, hogy a karácsonyi ajándékozásnak köszönhetően két könyvvel gazdagodtam, amikről majd 2018-ban olvashattok. A Lázkódot már bemutattam januárban, most pedig a másik könyvről írt értékelésem kerül fel a blogra.
A történetről röviden: Törökországban, Rom városában áll a Fellegvár, melynek szerzetesei egy történelem előtti időkre visszanyúló titkot őriznek. Egyikőjük, Sámuel testvér egy nap leveti magát a Fellegvár tetejéről, előtte azonban rejtélyes jelet rajzol ki a testtartásával. Tettének nyomában kibontakozik egy ősi harc folytatása azok között, akik mindenáron meg akarják védeni a Fellegvárban elrejtett Szentség titkát, illetve akik fel akarják tárni azt a világ előtt. Ebbe a háborúba csöppen bele az Amerikában újságíróként dolgozó Liv Adamsen, akinek talán mindenkinél több köze lehet a Szentséghez és a hozzá kapcsolódó próféciához…
Nagyon meglepődtem, amikor az egyik nagynénémtől kapott karácsonyi csomagban felfedeztem ezt a kötetet. Korábban nem hallottam róla, s egyébként is általában csak apukámtól szoktam könyvet kapni, tőle is csak azért, mert előre „megrendelem” nála. A hátsó borítóra nyomtatott rövid összefoglaló figyelemfelkeltő volt, úgyhogy kíváncsian vágtam bele az olvasásába. Viszonylag hamar eszembe juttatta A Da Vinci-kódot, mivel abban is a katolikus egyház néhány állítását cáfolták meg. Szó sincs azonban egyszerű másolatról, Simon Toyne írása teljesen más irányból közelíti meg a katolikus vallás és a Biblia eredetét, s meg kell mondjam, tetszett az ötlet, amire végül kifutott a történet. A leírások – mind helyszíni, mind karakterek szempontjából – részletgazdagok voltak, az egyes szereplőkről adott apró információk segítettek az olvasónak jobban megismerni őket, az események párhuzamosságát szintén sikerült jól megoldani. A sejtelmes utalásokkal teli első harmad után akciójelenetek sora következett, s bár nagyon filmszerűen lettek megírva, én a nagy részüket mégis végigunatkoztam, mert hiányzott belőlük az igazi pörgősség. A Fellegvárról és a benne lakó szerzetesrendről kiderült dolgok érdekesek, helyenként rémisztőek voltak, egyértelműen ezek vitték el a hátukon a cselekményt. Az akciójelenetek hibája mellett a fejezetek rövidsége sem nyerte el a tetszésemet. Értem én, hogy ezzel éppen a feszültségfokozás lett volna a cél, nekem olvasóként azonban rettentően zavaró volt, hogy másfél oldalanként szétvagdalták a szöveget.
Közepesen erős, kalandokban, misztikumban bővelkedő kötetről van szó, aminek bármennyire is izgalmasak az ötletei és színesek a leírásai, nem tudott teljesen magával ragadni, pedig ez nálam alapfeltétele a jó sztorinak.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A Fellegvárban élő szerzetesek rendjéről kapott információkat.
  - Liv történetét a születése körülményeiről.
  - Az elbeszélést a két ősi törzs küzdelméről.
  - A Szentséggel kapcsolatos titkot.