Született
már pár olyan bejegyzés, amelynek egy olyan könyv állt a középpontjában, amivel
gimnáziumban találkoztam először, de mostanában eszembe jutott, hogy szeretném
feleleveníteni az olvasottakat, ezért újból nekivágtam a kötet(ek)nek. A Zabhegyező is beleillik ebbe a sorba.
A
történetről röviden: Holden Caulfield egy tizenhat éves kamasz, akit karácsony
előtt csapnak ki aktuális iskolájából. A srác úgy dönt, mielőtt hazamenne és
szembenézne a szüleivel, pár napig csavarog egyet a városban…
Arra nem emlékszem
pontosan, ki hívta fel a figyelmemet erre a könyvre: vagy a már sokszor
emlegetett könyvtáros, Anna néni vagy pedig az egyik irodalomtanárom. A lényeg,
hogy megismerkedtem vele, de sajnos az se nagyon rémlik, milyen érzelmeket
váltott ki belőlem. A mostani olvasás közben annyi beugrott, hogy Holdent nem
kedveltem túlságosan, s a történetet sem értettem teljesen (holott akkoriban
korban közelebb voltam a főhőshöz, mint most). Ezúttal sem volt könnyű a
megértés, mert ugyan a cselekmény mindössze arról szólt, hogy Holden ide-oda
járkált New Yorkban, s közben véleményezte a körülötte lévőket, gondolkodott és
elemezte a múltat, jelent és jövőt, a világhoz és emberekhez való hozzáállása
azonban hagyott némi kívánnivalót maga után. A folyamatos negatív megszólalásai
miatt egyáltalán nem volt az a fajta figura, akivel tudnál szimpatizálni,
viszont néhány alkalomnál tisztán látszott, hogy ő egy rémült kamasz, aki
keresi a helyét a világban, és mivel még nem találta meg, ezért dühös mindenre
és mindenkire, mert mellettük haszontalannak érzi magát. Sok helyzetben erre
kellett emlékeztetnem magam, különben ugyanott lyukadtam volna ki, ahol
legutóbb, vagyis hogy Holden egy rém ellenszenves fiatalember. A legjobban
akkor tetszett, amikor a húgáról vagy az öccséről mesélt, vagy a lányokhoz való
viszonyát ecsetelte, ezen alkalmakkor rövid időre láthatóvá vált az igazi énje.
A sztoriról sokat nem lehet elmondani, nagy fordulatok nincsenek benne, Holden
mondja el nekünk a történteket visszaemlékezés útján. Filmrajongóként és moziba
járóként egyvalamit nem tudok megbocsátani neki, és az a mozi iránti hatalmas
utálata. Tisztában vagyok vele, hogy a filmtörténet és a filmipar kitermelt már
egy halom borzalmas mozgóképet, csapnivaló színészek is mindig voltak, vannak
és lesznek, de akkor sem tudtam felfogni azt a nagyfokú elutasítást, amivel ő
fordult a filmek irányába. Bár nem befolyásolta nagymértékben az
olvasmányélményemet, de megemlíteném a kissé idejétmúlt fordítást. 1998-as
kiadású példányt olvastam, ami változatlanul közölte az 1964-es első fordítást,
pedig szerintem ráfért volna némi szókincsbeli frissítés. Pár éve hallottam
róla, hogy újrafordították az egész könyvet, és új címmel (Rozsban a fogó) jelentették meg, lehet, jobban jártam volna, ha azt
kölcsönzöm ki. Nem kizárt, hogy talán belelapozok, de egyelőre nincs tervben az
elolvasása, mert nem hiszem, hogy sokat változtatna a jelenlegi véleményemen.
Összességében
úgy érzem, volt értelme az újraolvasásnak, mert kicsit jobban megértettem a
főszereplő gondolatvilágát, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy igazán közel
kerüljön hozzám vagy ő, vagy az elmesélt kalandjai.
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Holden megvillanó érzelmességét.
- A történeteket a húgáról és az öccséről.
- A húgával való beszélgetéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése