A ma
bemutatásra kerülő könyv két éve üldögélt a molyos várólistámon, ahonnan
nemrégiben választottam ki, miután ráuntam arra, hogy – egy-két üdítő
kivételtől eltekintve – csak közepesen érdekes kötetekkel találom szembe magam,
amiknek nagy részét ráadásul már olvastam. És örömmel jelentem, hogy ennél jobban
nem is sikerülhetett volna random választásom.
A
történetről röviden: Elsa hétéves kislány, aki egy kicsit más, mint a
korosztályába tartozó gyerekek. Érdeklődő, kreatív, határozott, amiben nagy
szerepe van imádott, kissé őrült és kaotikus nagymamájának. A nagymama egy
napon meghal, de fontos feladatot hagy hátra unokájának: bocsánatkérő leveleket
kell kézbesítenie különböző embereknek, akikről hamarosan kiderül, hogy házbéli
szomszédaik, s Elsa nemsokára egy nagyszabású, de veszélyes kaland közepén
találja magát…
Az egész úgy
kezdődött, hogy az olvasás első napján alig bírtam leállítani magam, olyan
szinten beleszerettem a nagymama által kreált Félálomország meséibe, Elsa érett
gondolkodásába és Harry Potter-rajongásába, hogy nagyon, nagyon nehezen tudtam
rávenni magam arra, hogy szünetet tartsak és ne egyszerre akarjam elolvasni ezt
a fantasztikus mesét. A sokrétű és idővel egyre érdekesebb jelentésekkel bíró
mesék elbűvöltek, izgalmas volt Elsával együtt rájönni a valódi tartalmukra. A
levelek kézbesítése kapcsán megismert emberek történeteitől szinte mindig
összeszorult a szívem, mindegyik elképzelhetetlen tragédiákról tanúskodott. Emellett
pedig ott volt Elsa a maga egyszerre érett és néha mégis gyermeki
gondolkodásával: sok mindent megtudhattunk arról, hogy zaklatják az iskolában
csak azért, mert másként gondolkodik, ezek a részek ráztak meg engem a
legjobban, és itt szerettem meg nagyon a kislányt, amiért nem hagyta magát.
Aztán ott volt a nagymama elvesztése miatt érzett fájdalom, később a düh,
amikor kellemetlen dolgokat tudott meg róla, és rá kellett jönnie, hogy nem
volt az a tökéletes személy, akinek ő hitte. Valamint ott volt a családja,
akikkel kapcsolatban Elsának elég vegyes érzései voltak, amik miatt szégyellte
is magát. Nagyon tetszett az, ahogy az író ezeket az aspektusokat
beleillesztette a cselekménybe, és általuk bemutatta, milyen lehet egy hétéves,
tájékozott kislány gondolkodásmódja. Attól is teljesen odavoltam, hogy Elsa
nemcsak a Harry Potternek, de a Marvel-képregényeknek, azon belül is
Pókembernek és az X-meneknek is elkötelezett rajongója, és számtalan alkalommal
kiváló párhuzamokat vont a való világ és a fiktív világok történései között. Visszatérve
a mesékre: imádtam bennük minden egyes apró részletet, ötletet, a különböző
királyságokat és még legalább tízezer mese örökkévalóságnyi újabbról szerettem
volna olvasni. A karaktereket illetően is az volt az egyetlen problémám, hogy a
megtudott részinformációk mellett még egy csomó mindenre kíváncsi lettem volna
velük kapcsolatban. De ezek a dolgok talán egy másik mesébe vannak elrejtve. A
való világban zajló cselekményről azonban nem tudok ugyanilyen szépeket írni:
néha logikai problémák, néha a fordulatok meg a véletlenek zavartak meg, s
ezért ki is zökkentem egy kicsit a könyv végére. Azt éreztem, hogy az író mágikus
kreativitása elapadt a befejezésre, s abba már nem tudott annyi varázslatot
csempészni. Ettől függetlenül azt mondom, hogy hatalmas hibát követ el az az
illető, aki nem ismerkedik meg ezzel a gyönyörű történettel, ami hol hangos
nevetésre ösztönöz (higgyétek el, tapasztalatból mondom; helyenként akkorát
nevettem, hogy még magam is meglepődtem), hol meghatott csendbe ringat. A
köszönetnyilvánítás végén az író megköszöni, hogy elolvastuk a könyvét. Nos,
kedves Fredrik Backman, én köszönöm, hogy megírtad, mivel egy csodálatos
olvasmányélménnyel ajándékoztál meg.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az összes mesét és a hozzájuk kötődő való világbeli történeteket (nekem Farkasszívé, valamint a szindrómás fiú és anyukájáé lettek a kedvenceim).
- Elsa kiakadásait, amikor valaki nem ismeri rajongása tárgyait.
- Elsa karácsonyfát vásárol.
- A wors étel-és italfogyasztását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése