Könyvkritika: J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura - A két torony

Folytatódik A Gyűrűk Ura-trilógia újraolvasása, ma a második kötetről olvashattok.
A történetről röviden: A Szövetség felbomlása után Aragorn, Legolas és Gimli elrabolt társaik nyomába ered, s keresésük során új és régi ismerősökkel találkoznak. Mindeközben Frodó és Samu egy rendhagyó útitárs segítségével próbálnak eljutni Mordorba, a Végzet Hegyéhez…
Kis szünet után tértem vissza Középföldére, s érdekes volt újabb lényekkel, népekkel találkozni, új énekek és mondák kerültek elő a régi időkről, mégsem kötöttek le az események. Az elején tetszett, hogy külön-külön követjük a Három Bajtárs, valamint az elraboltak útjait, újraegyesülésük után azonban lankadni kezdett a figyelmem. Ezért is jött jól, hogy a történetmesélés áttért Frodóra és Samura, viszont egy-két izgalmas vagy megható jelenettől eltekintve újfent csak tájleírásokról olvashattam, ami szintén elfárasztott. Már az első részről írt bejegyzésemben is megemlítettem, de itt talán hatványozottabban fordult elő, hogy ugyan haladt előre a cselekmény, de rendszerint megakasztották a környezetet bemutató leírások, s alapvetően azt éreztem, hogy nagyon lassan történnek a dolgok. Azt is elég nehezen bírtam türelemmel, amikor olyan eseményekről kellett olvasnom, amikről egyszer már beszámolt az író, csak a szereplőknek volt új információ. Valószínűleg én vagyok túl sietős, s az sem előny, hogy csupán felszínesen érdeklődöm e könyvsorozat részletgazdagsága iránt, de hát nem tetszhet mindenkinek minden. Mielőtt még totális negativitásba fordulnánk, szeretnék felsorolni olyan részleteket, apróságokat, amik elnyerték a tetszésemet. Ami Bombadil Toma volt A gyűrű szövetségének, az volt Szilszakáll A két toronynak: egy misztikus, titkokkal és varázslattal teli karakter, akinek remek pillanatokat és meséket köszönhettünk. Frodó és Samu kettőse kiegészült egy kelletlen útitárssal, aki főleg Samuval való veszekedése kapcsán okozott vidámságot. Ha már szóba került Samu: számomra kérdés nélkül ő lett a kötet legeslegjobb szereplője. Mindig aggódott Frodó miatt, folyamatosan azon gondolkodott, hogy tudna minél többet segíteni neki, esetleg megvédeni őt. Az előző részben is nagyon szerettem a hűségéért, ami a tetőfokára hágott ebben a könyvben.
Rövidre sikerült ez a mostani bejegyzés, a lényeg azonban belekerült. Összességében azt tudom mondani, hogy közepesen érdekes volt számomra ez a könyv. Voltak szép és jó részei, az újdonságokkal sem fukarkodott, sajnos azonban nem tudott elvarázsolni.


Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Szilszakáll és az entek történetét.
  - Samu és átmeneti útitársuk kapcsolatát.
  - Azt a szívszaggató jelenetet, amikor Samu azt hiszi, hogy Frodó meghalt.