Ahogy
észrevehettétek, az elmúlt időszakban olyan könyvek kerültek szóba a blogon,
amik már évek óta üldögéltek a várólistámon. Ez ma sem lesz másképp.
A
történetről röviden: Audrey Morgan egy tizenhat éves lány, aki csak normális
tinédzser szeretne lenni. Azonban mentális problémákkal küzd, és az anyja
állandó aggódásától kísérve folyamatosan orvosokhoz jár. Egy költözés miatt új
helyen kell beilleszkednie, ahol megismerkedik egy Leo nevű fiúval, s
kapcsolatuk nyomán megdöbbentő dolgok derülnek ki a lány múltjáról és
problémáiról…
Nem sokat
tudtam a könyvről az olvasás előtt, ugyanis a hátsó borítón lévő rövid szöveg a
figyelemfelkeltésen kívül nem árult el sokat a tényleges cselekményről. Ami
egyáltalán nem baj, bár én már az elejétől sejtettem, mi állhat a háttérben. Az
írónő remekül szórta el az apró utalásokat, egy ideig félre is vezetett, sőt
volt rész, amikor azt gondoltam, konkrétan sosem fogja kimondani az igazat. A
fejezetek rövidre szerkesztésének, valamint a lebegtetett, ki nem mondott
titkoknak és a gyönyörű leírásoknak köszönhetően az első olvasási napon a
lassan már megszokottá váló dolog esett meg velem: elvesztettem az
időérzékemet, és teljesen elmerültem a könyv lapjai között. A váltott nézőpontú
elbeszélés is tetszett, érdekes volt egymás mellett követni a két fiatal
gondolatait, érzéseit, bár zavart egy kicsit, hogy többségében közöttük
zajlottak a beszélgetések, és alig nyitott a sztori a külvilág felé. Hiányoltam
Jen barátságának kifejtését, vagy Leo múltbeli gondjainak részleteit, mert oké,
hogy ez elsősorban Audrey története volt, ettől függetlenül kaphattak volna
nagyobb szerepet. Ha már megemlítettem a főszereplőt: a bátorsága, az öccséhez
fűződő szoros köteléke tiszteletet ébresztett bennem, s a második rész végi
döntése miatt sem kárhoztattam, hanem abszolút megértettem. Leo tipikus
„romantikus hős” karakter volt az odaadó rajongásával, az önmaga készítette
ajándékokkal; nekem az irodalom és a versek iránti érdeklődése tetszett nagyon.
Peterben benne volt minden, amitől imádni lehet egy ötéves kistestvért:
kíváncsiság, ragaszkodás, cukiság. Aztán ott volt Lorraine… Már az elejétől
gyanús volt a viselkedése, ráadásul rettentően idegesített az állandó
sápítozása, meg az, ahogy néha kiszolgáltatta magát. Amikor már egyre biztosabb
lett a sejtésem, onnantól még visszataszítóbbá vált, egy-két jelenetnél
szabályosan undorodtam tőle. Ugyanakkor felvetődött bennem a kérdés, hogy a
negatív megítélés mellett érezhetünk-e esetleg sajnálatot iránta, hiszen
valamilyen szinten a betegsége miatt volt ilyen. Ami engem illet, én leginkább
csak utálatot érzek, ha rá gondolok.
Megrázó,
ugyanakkor felszabadító történettel találkozhat az az olvasó, aki kezébe veszi
ezt a kötetet. A szebbnél szebb hasonlatok, az első szerelem minden bája
mellett a borzalmas és sötét jelenetekkel sem fukarkodik, s pont ezen
ellentétek ügyes elegyítése miatt válik jó könyvvé.
(Hasonló,
bár kissé más történetet mesél el a Csak lélegezz!-trilógia Rebecca Donovan
tollából. A könyvekről írt bejegyzéseket sorrendben megtalálhatjátok a
következő linkeken: Elakadó lélegzet,
Visszafojtott lélegzet, Boldogító lélegzet)
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Audrey és Peter testvéri kapcsolatát.
- Audrey és Leo szégyenlős ismerkedését.
- Szilveszter este Londonban.
- A reménykeltő befejezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése