Ismét egy
újraolvasás fog szóba kerülni a mai bejegyzésben. Öt évvel ezelőtt olvastam
először, és elég kapkodósan, mivel vissza kellett vinnem a könyvtárba, mert
volt rá előjegyzés, ezért nem tudtam meghosszabbítani. Lássuk, a mostani
lassabb olvasás milyen eredményt hozott! Csak felszínesen, de említek enyhe
spoilereket, úgyhogy óvatosan olvassatok tovább!
A
történetről röviden: Pagford egy angliai kisváros, aminek nyugalmát felkavarja
az egyik tanácsnok, Barry Fairbrother hirtelen halála. A látszólagos idill
mögött szunnyadó ellentétek csak kiéleződnek, amikor elkezdődik a versengés
Barry megüresedett székéért, miközben bepillantást nyerhetünk néhány pagfordi
család közel sem békés életébe…
A gyors olvasás
ellenére nagyjából megmaradtak emlékeimben a fontosabb cselekményelemek, de így
is sikerült meglepődnöm egyik-másik történésen. Alapvetően szeretem az olyan
sztorikat, amik egy nyugis, álmosnak tűnő kisvárosban játszódnak, ahol aztán
hamar kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. Eddig azonban főleg amerikai
területen fekvő városokról és a bennük zajló természetfeletti dolgokról
olvastam (és nézem szorgalmasan a Stranger
Things című sorozatot, amiből tegnap dupla adagot fogyasztottam, és még
mindig nem tértem magamhoz a látottaktól), bármennyire is rajongok a
Brit-félszigetek országaiért, az ottani kisvárosokra nem fordítottam nagy
figyelmet. Többek között ezért is volt olyan jó elmerülni Pagford
mindennapjaiban, röviden ismertetett történelmében, az itt élő családok
bonyodalmaiban és persze a tanácsnokválasztás, valamint a jogi procedúrák
tengerében. Utóbbi volt az a rész, ami a legkevésbé kötötte le a figyelmemet,
de az írónő zsenijére vall, hogy úgy szőtte bele az elbeszélésbe, hogy hiába a
témában való járatlanságom, könnyedén eligazodtam a jogok útvesztőjében. A
könyv elején kicsit megijesztett a záporozó nevek sokasága, féltem tőle, hogy
nem leszek képes megjegyezni őket és kellő figyelmet fordítani rájuk. Aztán
persze épp az ellenkezője történt, mert egy idő után kifejezetten tetszett,
hogy ennyi szereplő, család szemszögén keresztül követhetjük az események
folyását. A különféle korcsoportok egyenlő arányú megjelenítése, valamint a
város különböző helyein elhelyezkedő otthonok bemutatása szintén érdekes volt,
én szokásom szerint a kamaszok történetszálait kísértem nagy érdeklődéssel, de
a szüleik között is számtalan izgalmas és összetett figurával találkozhattam. A
belső gondolatok, a folyamatosan előbukkanó régi emlékek nemcsak a
cselekményvezetést, de a hozzájuk kapcsolható egyéneket is színesítették,
számtalan alkalommal esett meg velem, hogy unszimpatikusnak tűnt számomra egy
alak, majd megtudtam róla olyan dolgokat, amik átrajzolták a róla való
gondolkodásomat. Barry Fairbrother szelleme nemcsak a tanács weblapján
megjelenő posztokban játszott fontos szerepet, hanem a városban élők életében
is, mivel majdnem mindenkire ilyen vagy olyan módon hatott a férfi halála, és
ez lett a mozgatórugója számos meghatározó gondolatuknak vagy cselekedetüknek. Visszatérve
a karakterekre: arra nem vállalkozom, hogy mindenkit egyesével kielemezzek,
igyekszem a kedvenceimre, illetve azokra koncentrálni, akik véleményem szerint
kiemelkedtek ebből az egyébként is sokszínű gárdából. A kamaszokat már
említettem; közülük Andrew volt a kedvencem, a Gaia iránti csendes, de kitartó
rajongása és a családjában zajló feszült viszonyokhoz való hozzáállása miatt.
Mellette még Sukhvinderre figyeltem nagy gonddal, akinél az internetes
zaklatás, a szigorú szülő felé való megfelelési kényszer kerültek elő többször
is. Nagy meglepetésemre Samantha Mollisont is megkedveltem, eleinte a
szarkasztikus beszólásai kapcsán, de a később kibontakozó személyes érzelmi
válsága tette igazán jó karakterré. És volt egyvalaki, akivel kapcsolatban az
az egyetlen bajom, hogy nem tudom rendesen megfogalmazni, miért éreztem őt
annyira fontos és részletgazdag szereplőnek: Krystal Weedon. Az agresszív és
szókimondó stílusa mögött rejtőző ijedt lány, aki kénytelen felelősséggel
viseltetni az anyja és az öccse iránt, s kétségbeesetten vágyik egy szebb, jobb
életre: nála az írónő csúcsra járatta a tökéletesen megírt karakter generátort,
mert szerettem őt minden jelenetben, sőt párszor sikerült meghatnia is.
Örülök,
amiért úgy döntöttem, hogy ismét elolvasom ezt a könyvet, mert csodálatos
élményt adott, jó volt Pagfordban járkálni, megismerkedni kedves és nem annyira
kedves lakosaival, s bár egy fejezet lezárult a városka életében, mégsem
teljesen befejezettek az egyes történetszálak. Egyrészről ez így van jól, mivel
az olvasó megkapja a lehetőséget arra, hogy saját maga gondolja tovább a
sztorit, de azt se bánnám, ha az írónő valamikor, valamilyen ötlettől vezérelve
folytatná ezt a remekbe szabott történetet.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Samantha szarkasztikusságát.
- Andrew Gaia iránti rajongását.
- Barry Fairbrother szellemének posztjait.
- A feltűnő zenezsöveg-részleteket.
- Krystal történetének alakulását.
- A befejezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése