Könyvkritika: Barbara Constantine - Tom, kicsi Tom

Régen választottam már olvasmányt a várólistámról, szóval itt volt az ideje, hogy körülnézzek és végül ezen a könyvecskén akadt meg a szemem. Hogy jó döntés volt-e, megtudod, ha továbbolvasol. :)
A történetről röviden: Tom egy tizenegy kisfiú, aki meglepően fiatal anyukájával, Joss-sal él egy lakókocsiban. Mivel Joss szívesen jár szórakozni a barátaival, ezért Tom gyakran marad egyedül. Ilyen alkalmakkor rendszerint a szomszédos kertekből zsákmányolt zöldségekből készít magának ételt, ám igyekszik óvatos lenni, és eltüntetni maga után az árulkodó nyomokat. Egy nap azonban a kertek járása közben egy magatehetetlen idős nénire talál…
Habár szeretem a csavaros, izgalmakban bővelkedő, esetleg félelmetes vagy épp régebbi korokba visszakalauzoló történeteket, üdítő érzés volt végre egy könnyed, egyszerű kis könyvet a kezembe venni. Tomnak fiatal kora ellenére hamar fel kellett nőnie, hiszen édesanyja maga is gyerek volt még, amikor megszülte a kisfiút, és nem sok fogalma volt a gyereknevelésről; többször látszott is, hogy a kisfiú mennyivel felelősségteljesebben gondolkodik és viselkedik, mint Joss. Miután rátalált az idős nénire, Madeleine-re, kissé fura, de abszolút szeretetteljes kapcsolat alakult ki köztük. Emellett a fogyatkozó veteményesük ellenére örökké vidám szomszédokat, illetve Samyt, Joss múltjának egy fontos figuráját is megismerhettük. A humorral és rengeteg érzelemmel átszőtt sztoriban állandóan változott az elbeszélő személye, vagyis inkább szemszöge, ami egyszerre volt pozitívum és negatívum. Azáltal, hogy betekintést nyertünk az egyes személyek gondolatfoszlányaiba, emlékeibe, megtudtunk róluk olyan dolgokat, amik árnyalták az addig kialakított képet; én például az elején egy felelőtlen, a gyerekével alig törődő nőnek láttam Josst, ám ahogy mélyebbre merültünk a gondolataiban, rájöttem, hogy egy bizonytalan, lelki sérülésekkel bajlódó, ugyanakkor határozott célokkal rendelkező fiatal lányról van szó, aki próbál felnőni. A sokféle szemszög azonban sokféle stílussal járt, és nem igazán tudtam eldönteni, hogy tulajdonképpen kiknek írta a könyvet az írónő. Ha elsősorban a Tomhoz hasonló korúaknak, akkor bizony voltak benne olyan tartalmak, amik nem feltétlenül nekik szóltak, a náluk idősebbek pedig talán sokallták volna a gyerekes részeket. A magam részéről nem zavart ez az elegy, de szerintem jobb lett volna, ha inkább gyerekeknek szólónak írja meg a könyvet, főleg hogy a meseszerű történések, illetve a karakterek többségének viselkedése is ebbe az irányba billentette a mérleget. Amint a végéhez közeledett a cselekmény, az addig ki nem mondott titkok hihetetlen sebességgel kerültek napvilágra, ami kissé összecsapottá tette a végeredményt. A befejezés lezáratlanságán elsőre megütköztem, de aztán rájöttem, hogy ez jó így, hiszen végülis a szereplők élete nem állt meg, hanem tovább folytatódik, csak kicsit másképp, mint eddig.
Nem eresztettem bő lére a véleményemet, de remélem, a lényeg leszűrhető belőle: egy szívhez szóló, szeretetről, összetartozásról, kapcsolatokról szóló, aranyos kis történetet olvashat az, aki úgy dönt, megismerkedik Tom kalandjaival.


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A kissé szeleburdi, de imádnivaló szomszédokat.
  - Joss gondolatait és emlékeit.
  - Samy és Tom közös jeleneteit.
  - Madeleine múltját és az ebből fakadó fordulatot.