Könyvkritika: Stephen King - Álom doktor

Még ősszel történt, hogy újraolvastam A ragyogást, és amikor az elmúlt időben azon gondolkodtam, mi legyen a soron következő olvasmányom, eszembe jutott, hogy  ha már elolvastam megint, akkor itt az ideje, hogy a folytatásával is végre megismerkedjek.
A történetről röviden: A ragyogás egyik főszereplőjét, Danny Torrance-t felnőttként látjuk viszont, amikor is egy hosszú problémás időszakot követően ápolóként helyezkedik el egy idősek számára fenntartott otthonban. Hamarosan egy Abra nevű kislány veszi fel vele a kapcsolatot, akinek Danhez hasonló, sőt nálánál erősebb képességei vannak, majd felbukkan a titokzatos Igaz Kötés elnevezésű csoport is…
Mindig szeretem azzal kezdeni az értékeléseimet, hogy elmesélem, hol és miként találtam rá az aktuális könyvre, filmre, sorozatra. Kacskaringós sztori kerekedne ki belőle, ha most minden részletre kiterjedően elmondanám, hogyan jutottam el ennek a könyvnek az elolvasásához, maradjunk annyiban, hogy mindössze pár éve tudtam meg azt, hogy A ragyogásnak van egy folytatása, amiben Danny a főszereplő, de a tavalyi újraolvasás hozta meg igazán a hangulatomat Álom doktor történetéhez. Mostanában egyébként is úgy voltam vele, hogy vágytam egy kis King-féle rettegésre, és hát mi lehetne alkalmasabb erre, mint az egyik legfélelmetesebb Stephen King-regény folytatása? A Bevezetésben nyertünk pár rövidke bepillantást abba, mi történt a Torrance-családdal amióta legutóbb láttuk őket. Tetszett, hogy így vezetett át minket az író az egyik könyvből a másikba, és nem in medias res-módon indított rögtön a felnőtt Dannel. A Bevezetés további részei olyan erősre sikerültek, hogy az elolvasása után kellett is tartanom egy kis szünetet, mert nagyon megcsömörlöttem attól a rengeteg való világbeli borzalomtól, amit az író elénk tárt. Volt itt családon belüli erőszak többszörösen, főleg gyermekbántalmazás, ami engem mindig meglehetősen érzékenyen érint, plusz az is sokkolt, hogy Dan egy összeomlott, mélyre csúszott emberi roncsként jelent meg előttünk. Ugyanakkor megértettem, hogy ez a nyers kezdés kellett ahhoz, hogy a későbbiek során láthassuk, mennyit változott a férfi és hogyan küzdött napról napra az alkohol után vágyódó, illetve a gyermekkori traumából származó démonaival. Jó volt végigkövetni, ahogy apró lépésekkel letelepedett egy helyen, szerzett magának állandó munkát, barátokat és igyekezett normális életet élni. Egy másik szálon ismerhettük meg a különleges képességekkel rendelkező kislány, Abra történetét, a harmadik fontosabb szálon pedig az Igaz Kötés hosszú múltja és veszélyes jelene bontakozott ki, és egy idő után ezek a cselekményrészletek óhatatlanul összekapcsolódtak. Máskor, más kötetek kapcsán már leírtam, hogy én elsősorban azért szeretek Stephen King-könyveket olvasni, mert tetszik a stílusa, ahogy lassan építi ki a feszültséget, okosan tálalja a borzongató jeleneteket, a karakterrajzai, az atmoszférateremtése és a helyszínleírásai pedig olyan tökéletesek, hogy nem nehéz beleveszni rémmeséibe és a sztoriba nem illeszkedő, kívülálló szereplővé válni. Az Álom doktornál nagyjából a háromnegyedéig tartott a lelkesedésem, és annak is örültem, hogy nem egy A ragyogás 2.0-át olvasok, mert az elég olcsó húzás lett volna, ha csak ismételte volna önmagát. A laza kapcsolódási pontok, az ismerős jelenetekre való visszautalások megvoltak és ennyivel meg is elégedtem, a szereplők, főleg Dan és Abra, valamint Rose, a Kötés vezetője kidolgozott, részletes háttérrel rendelkeztek, megértetted őket, a motivációikat, az aggodalmukat. A történetvezetés a szokásos lassú, sejtetésekkel és popkultúrával telezsúfolt mederben haladt (éljen Daenerys királynő, valamint a Nemzetközi Kviddicsmeccs!), néha elkalandozva apró sztorik felé, melyeknek mind megvolt a maga szerepe a nagy kirakósban, aztán a harmadik rész közepén, pont amikor elvileg magasra hágott az izgalom, azt éreztem, hogy elfogyott a lendület és kreativitás. Nagyon meglepődtem, mert a könyv felütésében, az első két részében lappangó feszültségből kiindulva sokkal erősebb fordulatokat, történéseket vártam, ehhez képest olyan egyszerűnek, simának tűnt minden, még az esetleges fordulatok ellenére is. A fentebb felsorolt tulajdonságok, amik miatt kedvelem az író stílusát, csak kis mértékben, visszafogottan vagy egyáltalán nem voltak fellelhetők. Még az ijesztőnek szánt jelenetektől sem riadtam meg különösebben,  és amikor gikszer ütött be a tervbe, az is megoldódott két fejezet alatt, a végső leszámolás pedig arcátlanul rövidre és semmilyenre sikeredett. Tisztában vagyok vele, hogy 36 év telt el a két könyv megírása között, és ez idő alatt az író gondolkodásmódja, stílusa változhatott, de akkor is furcsa számomra, hogy a könyv első felében meglévő remeklés hova lett a második félből. Hiába nyúlt hosszúra a mesélés, mégis hiányérzet maradt bennem egy rakás dolog kapcsán, például szívesebben hallgattam volna több sztorit az Igaz Kötés régebbi portyáiról, kíváncsi lettem volna a tagok hátterére; ezzel ellentétben volt egy bizonyos fordulat, ami talán Dan és Abra kapcsolatát hivatott még szorosabbra fűzni, meg talán visszacsatolni A ragyogás bizonyos részleteire, azonban semmivel se lett volna kevesebb a történet, ha ez a dolog nem kerül bele. A szerző jegyzetében maga az író is kiemeli, hogy elsősorban Danny érdekelte, illetve hogy mi lett volna, ha Jack Torrance anno elmegy a Névtelen Alkoholistákhoz, és ezt a részt mondhatjuk, tökéletesen teljesítette, ugyanis Dan küzdelme az alkoholizmussal hangsúlyos része volt a könyvnek; ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy ez a történet Danny nélkül is remek könyvvé válhatott volna egy tinédzserlányról és az őt üldöző gonosz bandáról. Tehát összegezve csapongó gondolataimat: az Álom doktorban megvolt a potencia, hogy egy érdekes és félelmetes történetté váljon, sőt bizonyos szinteken ez sikerült is neki, egy idő után mégis olyan érzést nyújtott, mintha az író kilúgozta volna önmagát, és útközben elfelejtette, hogyan is kell feszültséget és rettegést teremteni.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A ragyogásra való visszautalásokat.
  - A popkulturális utalásokat. Van itt minden Roxforttól kezdve Bosszúállókon át egészen a Trónok harcáig.
  - Dan és Abra beszélgetéseit.
  - Az Igaz Kötés történetét.
  - Egy régi ismerős pár percnyi jelenését a végső leszámolásnál.
  - A szerző jegyzetét. Érdekes adalék.