Filmkritika: Marvel Kapitány

A Marvel-stúdió idén sem áll le, és három mozgóképpel is megörvendezteti a rajongókat. Ezek közül az első, a Marvel Kapitány a héten került a mozikba, úgyhogy a továbbiakban a róla szóló véleményemet olvashatjátok. Nem volt könnyű, de igyekeztem spoilerek nélkül írni, szóval ha még nem láttad a filmet, akkor is nyugodtan beleolvashatsz.
A történetről röviden: Vers a kree Csillagharcos alakulat tagjaként harcol a skrullokkal, akikkel népe hosszú évek óta háborúban áll. Egy küldetés során elfogják, majd az elméjében kutatva olyan régi emlékeket hoznak elő, amik alapján a lány a C-53-as bolygóról (ismertebb nevén a Földről) származik. Vers tehát elindul a Földre, nemcsak hogy megakadályozza a skrull inváziót, hanem hogy megismerje a saját múltját…
Decemberben írtam egy bejegyzést, amiben röviden beszéltem arról, milyen érzéseket váltottak ki belőlem az akkoriban kiadott Marvel-előzetesek. A Marvel Kapitánytól nem voltam túlzottan elájulva, olyan jellegtelennek tűntek a trailerek, viszont reményemet fejeztem ki azzal kapcsolatban, hogy feleslegesen félek, mert jó lesz és tetszeni fog a film. Az elmúlt egy hónapban, mialatt vártam a bemutatót, már abszolút eloszlott mindenféle negatív hozzáállásom, és úgy voltam, ez mégiscsak egy Marvel-film, nem lesz itt semmi baj. Hát, nagy bajok tényleg nem voltak, maximum néhány apróság, ami az élvezeti érték szempontjából elhanyagolható. A stúdió úgy látszik, nem ismeri a hibázás fogalmát, ugyanis ismételten egy remekül sikerült szólófilmet tettek le az asztalra. A tavalyi Fekete Párducban bemutatták a Marvel első színesbőrű szuperhősét, részletgazdag kulturális háttérrel, most pedig az első női szuperhősön volt a sor. Igazodva az utóbbi évek szólófilmjeihez, ezúttal sem egy klasszikus eredettörténet keretei közé szorították be a főszereplőt, hanem már a képessége megszerzése után találkoztunk vele, és mindezt feldobták nagy adag kilencvenes évek feelinggel, valamint a női erő és egyenjogúság tematika körbejárásával. Elsősorban a főszereplő emlékképein keresztül láthattuk, hogy csupa olyan férfi vette őt körül, akik nem voltak hajlandóak elismerni a tehetségét, ő mégis tovább küzdött és nem adta fel; kell ennél jobb szuperhős példakép egy fiatal lánynak? Talán nem tárgyalta olyan mélyen és kidolgozottan, mint a fentebb felhozott másik film a saját témáját, de az mindenképpen dicséretes, hogy a sok látványos űrcsata mellett nem sikkadt el, hanem szerves részként vonult végig a cselekményen, beemelve olyan szereplőket, mint az egykori pilóta és barátnő, Maria, aki ráadásul színesbőrű nőként került a vadászpilótákhoz, vagy olyan mondatokat, mint amilyen Monica, Maria lánya szájából hangzott el: „De ha ezt nem teszed meg, azzal milyen példát mutatsz nekem?” Ha már űrcsaták: a stúdió filmjeitől megszokott pazar látványvilágra most sem lehetett panasz, fantasztikus volt nézni nemcsak az űrben, hanem a Földön zajló harcokat, arról már nem is beszélve, hogy Vers képességei is meglehetősen szemkápráztatóak voltak. A sztoriról eddig még nem beszéltem és igazából a továbbiakban sem szeretnék sokat elárulni, ugyanis tele volt meglepő fordulatokkal, ahol senki és semmi sem, akinek/aminek látszik, és ez tette igazán izgalmassá a cselekményt. Voltak ugyanakkor ennek a cselekménynek vitatható pontjai, amik logikailag nem feltétlenül állták meg a helyüket, de mint mondtam, ez nem volt nagy hatással az összképre. Jó pár, korábbi filmekből ismerős figura bukkant fel a történet során, köztük egy, aki annak idején egyáltalán nem tudta, ki is az az Űrlord (igaz, akkoriban még én se nagyon tudtam :D), ám jöttek fontosabb szereplők is, mindketten a S.H.I.E.L.D kötelékeiből, akik azonban a más korszak miatt alapos megfiatalításon estek át. Fury harminc évvel fiatalabb verziója nagyon élethű volt, Coulsonnál azonban néha eléggé szoborszerű és érzelemmentes lett az arckifejezése, ő sajnos nem sikerült olyan hihetőre, bár ez csak az én véleményem.
Ha már a történetet nem tárgyalom olyan részletesen, megteszem ezt a szereplőgárdával, mert a remekül kiválasztott színészek érdekes és sokrétű karaktereket alakítottak. Kezdjük mindjárt a címszerepet játszó Brie Larsonnal, akivel kapcsolatban már az elején elmondom, hogy a kedvenc színésznőm, úgyhogy a marveles rajongásom mellett miatta is nagyon vártam a filmet. Szóval, mondhatjátok, hogy elfogult vagyok, és vállalom is, de nem ezért állítom azt, hogy tökéletes választás volt a főszerepre, hanem mert ez az igazság. Vers hosszú utat járt be a cselekmény során, sokat tépelődött azon, ki is ő, hova tartozik, bizonytalan volt, hogy higgyen-e az emlékeinek, vagy ne, de emellett hihetetlenül laza és vicces tudott lenni adott szituációban; a színésznő pedig gyönyörűen jelenítette meg ezen ellentétes érzelmeket. Az egész lényében van egy olyan kisugárzás, ami véleményem szerint erre a szerepre predesztinálta őt. A történet folyamán együtt kellett működnie Furyval, és ez eleinte egyik félnek sem volt ínyére, a bizalom is eléggé hiányzott, de aztán ahogy az lenni szokott, az akció és a közös harc összekovácsolta őket. Kétségtelenül a két színész közti kémiának is köszönhető, hogy az ő lassan barátságba, szövetségbe forduló viszonyuk, a sziporkázó dialógusaik voltak a film legjobb részei (na jó, meg a macskás részek, azoktól feküdt az egész moziterem :D). Annette Bening Legfőbb Intelligenciájáról nehéz lenne spoiler nélkül beszélni, igaz, egy ekkora kaliberű színésznő szereplése egy blockbuster-filmben önmagában is izgalmas adalék, ehhez jön hozzá a tény, hogy a karaktere központi szerepet játszott a sztori alakulásában, fordulataiban. Coulsont keveselltem, talán négy jelenete volt; oké, hogy még újonc volt a kilencvenes években, de annyira marketingelték a feltűnését, hogy többre számítottam.
Összességében véve a stúdiótól megszokott színvonal ezúttal sem tört meg, hozta a kötelezően remek látványt, az akciódús és vicces forgatókönyvet, meg persze a tűpontosan összeállított szereplőgárdát. A színtiszta szórakozás azonban különleges és fontos mondanivalóval társult, jelesül, hogy a nők is tudnak olyan harcosok és merészek lenni, mint férfitársaik. Sőt, alkalmanként még erősebbek is lehetnek náluk.

Ó, igen, vannak ám stáblista utáni jelenetek, szám szerint kettő. Mindenki maga dönti el, hogy megvárja-e mindegyiket, de szólok előre, hogy az első az igazán érdekes, a második inkább csak egy apró poén. Rajtam kívül még két fiatalember, illetve egy többfős fiútársaság maradt bent a stáblist végéig, eme társaság egyik tagját idézem a jelenet kapcsán: „Hát ez blőd.”
Én amúgy sokkot kaptam az első jelenettől, csak mert valami ismeretlen és hülye gondolkodásmód mentén nem erre, hanem valami kisebb volumenű utalásra számítottam. Ezzel most sokat mondtam? Remélem, nem.


Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Az ezúttal kicsit más Marvel-logót, amivel a tavaly novemberben elhunyt Stan Lee előtt tisztelegnek.
  - Vers és Fury párosát.
  - Stan Lee cameóját.
  - A cicás cukiskodásokat.
  - "Mérnökgyerek!" Csak mert ez lett a kedvenc jelenetem :)
  - A mozis univerzum nagy kirakósához kapcsolódó apróságokat.
  - A stáblista utáni jeleneteket.


Marvel Kapitány (Captain Marvel)
színes, magyarul beszélő, 124 perc
Rendező: Anna Boden, Ryan Fleck
Szereplők: Brie Larson, Samuel L. Jackson, Jude Law, Annette Bening, Ben Mendelson, Lashana Lynch, Clark Gregg, Djimon Hounsou, Lee Pace