Könyvkritika: John Sykes - 111 különleges hely - London

Végre sort kerítettem a karácsonyra kapott könyvem elolvasására, a mai alkalommal róla fogok írni.
A történetről röviden: A kötet egy rendhagyó útikönyv, ugyanis nem a jól ismert, megszokott nevezetességeket, hanem a rejtett, akár még a londoni lakók számára is ismeretlen helyszíneket mutatja be, rövid leírások és színes fényképek formájában…
A blog indulása óta számtalan bejegyzésemben kinyilvánítottam az angol irodalom és történelem iránti érdeklődésemet, de filmek kapcsán párszor értekeztem már a szigetországot jellemző, rengetegféle akcentushoz fűződő imádatomról is. Amennyire vissza tudok emlékezni, egyik bejegyzésben sem tértem ki rá hosszabban, hogy „miért pont Nagy Britannia?”, s erre most sem vállalkoznék, mert igazából nem tudok rendes választ adni rá. Az biztos, hogy minden a Harry Potterrel kezdődött, ahol a mágikus helyszínek mellett a muglik, a varázstalanok világa is szerepet kapott, s a leírások, majd később a filmek hatására kezdett el jobban érdekelni London és Anglia, mert azt képzeltem, az egész ország legalább annyira varázslatos, mint a Roxfort és környéke. Később kiderült, hogy ez nem képzelgés, hanem maga a valóság, az országból, a fővárosból, de még az emberekből is csak úgy sugárzik a történelmük és a hagyományaik iránti tisztelet, lenyűgöző épületeik mellett pedig a vidéki Anglia szépségeibe is hamar beleszerettem. Első (és sajnos eddig egyetlen, de természetesen tervben vannak jövőbeni kiruccanások) alkalommal utolsó előtti gimnáziumi évemben egy nyelvtanulással egybekötött osztálykirándulás keretein belül tapasztalhattam meg élőben Angliát, illetve pár nap erejéig Londont. Amit addig csak filmeken és képeken láttam, végre ott volt előttem, s én, a megszeppent, visszahúzódó lány, akinek az egész külföldi utazás újdonság volt még úgy is, hogy addigra osztálykirándulás címén jártam már másik országokban is, teljesen átalakult abban a két hétben. Más országokban, amikor a szokásos nevezetességeket jártuk végig, figyelmesen, de különösebb lelkesedés nélkül nézelődtem, ha megálltunk pihenni, eszem ágában sem volt magamtól elindulni és önálló felfedezéseket tenni, Angliában azonban tágra nyitott szívvel és szemekkel igyekeztem magamba szívni annyit az életérzésükből, a látványból, amennyi csak lehetséges volt. A mai napig egy hatalmas élménynek tartom a következő esetet, amit most elmesélek, aztán végre áttérek a könyvre: amikor londoni túránk során elértünk a Hyde Park szomszédságában álló Kensington Gardenshez, az osztály nagy része szépen letelepedett, hogy a busz érkezéséig tartó másfél órában üldögéljen, az angoltanárnőnk azonban mesélt egy Pán Péter szoborról, ami ott van valahol a parkban, nagyjából el is mondta, hol és erre én, aki egyébként szeretek egy helyben ülni, mit csináltam? Hát persze, hogy elmentem megkeresni a szobrot (apró adalék: ő az egyik kedvenc mesehősöm)! Az egyik barátnőm csatlakozott hozzám, de igyekeznünk kellett, hogy másfél óra alatt megtegyük az oda-vissza utat, ehhez képest kicsattanó örömmel, a felfedezés izgalmával mentem megkeresni a fiút, aki sose nőtt fel, s nem féltem attól, mi lesz, ha eltévedek, nem aggódtam azon, hogy kifutok az időből és vagy otthagynak, vagy rám kell várni, ezért mindenki dühös lesz, egyszerűen csak élveztem a pillanatot. Természetesen megtaláltuk a szobrot, fényképek is készültek, s időben vissza is értünk, számomra pedig egy örök élmény lett nem csak a szobor miatt, hanem azért is, mert maga az ország, valamint a főváros képes volt olyan hatással lenni rám, hogy kimozduljak a komfortzónámból. Ezzel a kalanddal pedig át is ugorhatunk John Sykes könyvére, ugyanis pont azért tetszett meg a könyv, mert azt ígérte, hogy ennek a hatalmas fővárosnak az eldugott, rejtett kis szegleteit, érdekességeit mutatja majd meg, amiket az én értelmezésemben legalább akkora élmény lehet megkeresni, mint anno Péter szobrát. A könyv első kinyitásakor kissé csalódtam, mivel mindössze egy oldalnyi leírás és egy fénykép tartozott az egyes helyszínekhez, s én ennél valamennyivel többet vártam. A leírásokat olvasva rájöttem, hogy a hosszukkal végül is nincs baj, kellően informatívak, némelyiknél mégis úgy éreztem, az író nem fejtette ki eléggé a helyszín történetét vagy épp a benne rejlő érdekességet; remek példa rá a fülszövegben is említett borkereskedés, ahol nyilvántartást vezetnek a vevők súlyáról, de az nem derült ki, honnan jött ez a hagyomány. A fényképekkel is úgy voltam, hogy egy templom, esetleg pub esetében elég szegényesnek tűnt egyetlen kép, ami ráadásul nem is adta vissza igazán a hely varázsát. Igen, tudom, ez egy tájékoztató kiadvány, aminek épp az a lényege, hogy felcsigázza az érdeklődésemet, s rávegyen, hogy a saját szemeimmel nézzem meg az adott helyet, ettől függetlenül elfért volna egy-két plusz kép, vagy akkor legalább készíthettek volna jobb minőségűeket. A bemutatott helyekkel kapcsolatban sem értettem néha, mi olyan különleges bennük, de mivel szubjektív válogatásról van szó, simán előfordulhat, hogy amit a szerző érdekesnek tart, az nekem nem feltétlenül nyeri el a tetszésemet, s ezzel nincs is semmi baj. Ha mind a 111 helyet nem is, de a 80-90%-át biztosan fel fogom keresni, amikor majd legközelebb Londonban járok, mert akadnak köztük valóban egyediek. A változatos helyszínek felsorolásának köszönhetően az író tökéletesen bemutatta London sokszínű oldalait, legyen szó a többféle vallásokról (mecsetek, buddhista pagoda, egy templom, amit az évszázadok során három különféle vallás gyakorlói használtak), a számtalan bevándorló által létrejött élénk kulturális terekről (a kínai negyed, a 100 éve működő olasz kávéház, az Edgware Road, a „Kis-Bejrút”), ugyanakkor nem feledkezett el Nagy-Britannia római korig visszanyúló, hosszú történelméről (az egykori római városfal, Viktória királynő férjének, Albert hercegnek az emlékműve, a Monument, az 1666-os londoni tűzvész emlékoszlopa, a waterloo-i ütközet hősének, Wellington hercegének emelt diadalív), illetve az angolokban mélyen gyökerező hagyománytiszteletről sem (borkereskedés, pubok, esernyő- és sétapálca üzlet, teaüzlet, az ikonikus telefonfülke prototípusa). Nekem a legnagyobb élményt a kissé félelmetes, rejtélyekkel övezett helyek (a számkivetettek temetője, a vasút miatt felszámolt temető, a titokzatos piramis, amit egy templom építése után hagytak a kertben), valamint az egykori nyomornegyedek helyszíneinek bemutatása jelentette, amik egyben azt is illusztrálták, hogy Londonnak nem csupán a grandiózus szobrokkal, lakóhelyekkel és rendezett parkokkal díszített arca létezett, hanem volt egy sötétebb, koszosabb része is.
Összességében nézve egy színes, érdekes útikönyvvel gazdagodhat az, aki beszerzi John Sykes könyvét. A mellékelt térkép, a tippek és tudnivalók hasznos kiegészítői lehetnek az egyszeri turista életének, a helyek színes kavalkádja pedig egyértelműen jelzi a bemutatott város sokoldalúságát. Abszolút meghozza az ember kedvét a városnézéshez, illetve a város felfedezéséhez, s nem kérdés, hogy amikor majd London felé veszem az irányt, ezt a könyvet az elsők között fogom bepakolni a táskámba!


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Túl sok helyet foglalna el személyes kedvenceim felsorolása, inkább bátorítalak titeket, hogy ha hozzám hasonló rajongók vagytok, akkor mihamarabb szerezzétek be a könyvet, s válasszátok ki saját kedvenceiteket! :)