Jó régen jelentkeztem már friss bejegyzéssel, s azóta új évbe léptünk át, így először is hadd kívánjak boldog és sikerekben gazdag új évet mindenkinek, aki esetleg betévedne a blogomra :) Újév előtt szintén fontos ünnepnek örülhettünk: a karácsonynak. Azért is említettem meg, mivel a ma tárgyalt könyvet karácsonyi ajándékként kaptam meg.
A Tűzpróba az Útvesztő-sorozat második kötete, amelyben Thomast és barátait újabb próbának veti alá a titokzatos VESZETT. Meghatározott idő alatt kell eljutni egy meghatározott helyre, és akkor a Próba lezárásaként jutalmat kapnak. Csakhogy az odáig vezető út korántsem egyszerű...
Sok minden történt ebben a könyvben, nem is tudom, mivel kezdjem. Az első 80-100 oldalon úgy zajlottak az izgalmak, hogy minden fejezet végén folyamatosan azt ordítoztam, hogy: "Mi van? Most ez komoly? Ne már!" Akkor ült le egy kicsit számomra a történet, amikor a fiúk megérkeztek a városba, ott Thomas rövid időn belül elszakadt társaitól és az egyik új szereplővel, Brendával barangoltak a kihalt városban. Bár ekkor is történtek izgalmas dolgok és kaptunk pár új információt, mégis alig vártam már, hogy főszereplőnk és a tisztársak újra találkozzanak. A könyv végén aztán megint beindult a buli, főleg akkor, amikor Teresáról megtudtuk, hogy egy hazug, álszent nőszemély (és engem a magyarázkodása sem érdekelt, hogy miért tette, amit tett; nagyon remélem, hogy Thomas is egy életre elfelejti). A próba vége is izgalmas volt, na de ami utána jött... Teresa megnyilvánulása a VESZETT-ről, aztán meg Brenda telepatikus üzenete: hát csak kapkodtam a fejem. És akkor jött az Epilógus. Már Az útvesztőnél megtapasztaltam, hogy az Epilógus bizony mindent felborít, amit addig a sztori elhitet veled, ugyanakkor egy csomó újabb kérdést is felvet. Itt is ez történt. Kb. háromszor olvastam végig az utolsó mondatokat, és egyszerre hitetlenkedtem és bosszankodtam, hogy a harmadik könyv csak tavasszal jelenik meg. Igaz, az is eszembe jutott néha olvasás közben, hogy szép és jó, ahogy az író temérdek rejtéllyel szembesít minket és alig kapunk választ mindegyikre, mert így fenntartja az érdeklődést és rávesz, hogy napokat agyaljunk a könyvön, de kezdek attól félni, hogy a két könyben felskiccelt rejtélyek megoldásához kevés lesz a harmadik könyv (őszintén remélem, hogy nem így lesz).
Röviden a karakterekről: sajnáltam, hogy Newt most kicsit háttérbe szorult (lévén ő a nagy kedvencem), Minho minden beszólásán sírva nevettem, és Thomast is picit jobban megszerettem. Az új szereplők viszont teljesen hidegen hagytak, bár Brendára azért kíváncsi vagyok, hogy mi volt ez az egész a könyv végén. Teresáról pedig már írtam fentebb.
Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet, összességében meg vagyok vele elégedve, vicces, izgalmas, fordulatos volt, csak a közepét kellett volna felpörgetni egy picit. Útvesztő-rajongóknak viszont egyértelműen kötelező olvasmány! :)
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Minho és Newt beszólásait.
- A fiúk tetoválásait.
- Az Epilógust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése