Eltelt egy
újabb év, ami azt jelenti, hogy itt az ideje összegezni az idei olvasásaimat,
film-és sorozatnézéseimet, hiszen ez az a három téma, amikkel rendszeresen találkozhattok
a blogomon. A 2015-ös, illetve a 2016-os éveket összesítő bejegyzéseket az
évszámokra kattintva olvashatjátok el. Nem is szaporítom tovább a szót,
kategóriák szerint haladva meg is kezdem az összefoglalást!
Könyvek
Az előző évi
olvasmánylistámhoz képest javítottam a számadaton, ebben az évben ugyanis 31
könyvet sikerült elolvasnom (a tavalyi szám mindössze 26 volt). Ezzel persze
még mindig nem vagyok megelégedve, de legalább volt némi növekedés. Igaz, ezt
nagyrészt annak köszönhetem, hogy a tavaly nyári ötletet továbbgörgetve
2017-ben nemcsak nyáron, hanem egész évben, amikor éppen kedvem volt hozzá,
fogtam egy könyvet a polcomról, és azt olvastam újra (ilyenre egyébként
számíthattok jövőre is). 2018-ra a legfontosabb célkitűzésem, hogy legalább 50
könyvet sikerüljön elolvasnom (a magyarázat egyszerű: ennyi elolvasott könyv után
osztanak kitüntetést a moly.hu oldalon :D). A számok után térjünk át a
könyvekre! Idén két könyvsorozatba kezdtem bele, de mindkettőt csak jövőre
fogom majd befejezni (és volt egy újraolvasásom, Anthony Horowitz A
Diamond-fivérek című, négyrészes ifjúsági vicces-nyomozós sorozata). Az egyik
Kylie Scott Stage Dive-sorozata, a másik pedig Ransom Riggs különleges
gyermekekről szóló sorozata. Előbbi egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, de
úgy vagyok vele, ha már három kötetet elolvastam belőle, egyet még kibírok (ha
13 részes lenne, mint anno a True Blood, akkor valószínűleg nem erőltetném
annyira a dolgot). Utóbbiba pedig teljesen beleszerettem, s már alig várom,
hogy a harmadik, egyben befejező részét is megismerhessem. A saját könyveim
újraolvasásakor érdekes megfigyeléseket tettem: volt olyan könyv, amit régen
nagyon kedveltem, a mostani olvasás alkalmával azonban rá kellett jönnöm, hogy
már kinőttem belőle, vagy szereztem már olyan ismereteket, amiknek köszönhetően
láthatóvá váltak számomra a könyv addig nem ismert gyengeségei. Ugyanakkor
szerencsére akadt jó pár olyan könyv, aminek az újraolvasásánál örömmel
fedeztem fel, hogy még mindig mennyire szeretem a stílusát, a történetét, a
karaktereit.
A korábbi
összesítő bejegyzésekben utaltam már rá, hogy nem vagyok az a nagy
könyvvásárolgató típus, általában ajándékba kapok könyveket, és akkor is előre
„megrendelem” az ajándékozónál a kötetet. 2017-ben három darab könyvet
újítottam be, ebből azonban mindössze egyet olvastam el, a másik kettőt ugyanis
karácsonyra kaptam, és azokat mindenképpen jövőre szeretném elkezdeni (nem is
árulom el a címüket, figyeljétek a könyves bejegyzéseimet, azokból minden
kiderül!).
Az
elolvasott könyvekről összességében azt tudom mondani, hogy nagyjából fele-fele
arányban voltak azok, amik tetszettek és azok, amik nem. A legjobb 2017-es
olvasmányom egyértelműen Gideon Greif: Könnyek nélkül sírtunk című munkája volt, de akadt még pár olvasmány, amit
mindenképpen szeretnék megemlíteni és egyben ajánlani: Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom; Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei,
illetve az Üresek városa; Alice
Sebold: Komfortos mennyország;
Matthew Quick: Forgive me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!. A legrosszabb 2017-es olvasmányomnak
pedig Kylie Scott: Play – Futam című
könyvét választottam, amiben a Stage Dive-sorozat második részeként hatalmasat
csalódtam, mert az őt megelőző könyv legviccesebb szereplője volt ebben a
főszereplő, itt azonban csak halvány árnyéka volt az első részbéli önmagának.
Ahogy
fentebb írtam, 2018-ra a legfontosabb célkitűzésem az 50 darab könyv elérése,
az elkezdett sorozatok befejezése, az ajándékba kapott könyvek megismerése, és
persze új és érdekes könyvek felfedezése.
Filmek
Filmes téren
nagyot süllyedtem 2017-hez képest, a tavalyi 72 megtekintésre idén 40 film
jutott. Egyrészt moziba sem mentem annyit, mint 2016-ban, plusz a legjobb
barátnőmmel már nem lakunk együtt, s a korábbi években mindig az ő unszolására,
az ő társaságában néztem meg egy csomó filmet. Az itthoni internetkapcsolatom
sem olyan csodálatos, mint amilyen a kollégiumban vagy az albérletben volt,
úgyhogy ezen tényezők mind hozzájárultak a szám drasztikus csökkenéséhez.
Igyekeztem elkapni egy-két filmet a tv-ben, hol szerencsével jártam, hol nem.
Ettől függetlenül célom, hogy jövő évben legalább az 50 filmet elérjem (az ok
ugyanaz, mint a könyveknél: 50 megtekintett film után kaphatsz kitüntetést a
snitt.hu oldalon :D). Az eddigiektől eltérően ezért toplistákat sem
készítettem, mivel nem volt miből. Jó filmekből még csak összetákoltam volna
egy listát (bár az is kb. a mozizásaimból állt volna), rossz filmekből azonban
alig volt egy-kettő (ami nem feltétlenül pozitívum, mert a kritikusi énem szinten
tartásához kell néha az is, hogy vállalhatatlan mozgóképeket nézzek meg, majd
pedig jól kidühöngjem magam a róluk írt értékelésben). Mint tudjátok, a
blogomra csak a mozis megtekintéseimről írok bejegyzéseket, s ebben nem is
szeretnék változtatni. Régebbről vannak fent nem mozis írások, azokat
természetesen meghagyom, de a továbbiakban keletkező nem mozis filmezéseimről
(ahogy eddig is), a snitt.hu oldalon tájékozódhattok. Van olyan eset, amikor
négy sort alig tudok írni egy alkotásról, ami valljuk be, blogbejegyzésként nem
igazán állná meg a helyét. Azon már gondolkodtam, hogy ha látok valami nagyon
jó filmet, akár tv-ben, akár a gépemen, azt esetleg véleményezném itt is, de
ezt egyelőre még nem valósítottam meg a gyakorlatban.
Idén 11
alkalommal mentem el moziba, ebből előzetesen nagyjából 8 volt betervezve, és
hármat év közben választottam. Összességében elmondhatom, hogy jó, sőt remek
filmekre ültem be, nagy csalódásom nem volt. Már elkészült a 2018-as mozis
tervezetem, amin jelenleg hét alkotás szerepel, ez a szám azonban szinte
biztos, hogy nőni fog. Minden kétséget kizáróan a jövő májusban érkező Bosszúállók – Végtelen háborút várom
remegő térdekkel, izzadó tenyérrel és fangirl-rohamokkal, és őszintén remélem,
hogy nem egy csalódott, hanem egy felvillanyozott és frenetikus véleményt
írhatok majd róla. A legjobb 2017-es film számomra kedvenc rendezőm,
Christopher Nolan legújabb filmje, a második világháborús Dinamó-hadműveletet
feldolgozó Dunkirk volt. Hihetetlen
módon örülök, amiért Nolan újfent bizonyította, hogy érti a dolgát. Mellette
még mozis berkekből említést érdemelnek a következők: Kaliforniai álom; A galaxis őrzői vol.2; Thor – Ragnarök; Logan – Farkas. Nem mozis részről pedig
mindenképpen kiemelendő a Rendes fickók,
amit még januárban néztem meg (snitten olvasható róla értékelés). A legrosszabb
2017-es film a nem mozisok közül került ki, ez volt a Hercegnők éjszakája, ami március elején egy esti filmnézés
alkalmával akasztotta ki az idegeimet (értékelés snitten).
A gépemen
(még az albérletes időkből) fellelhető néhány megtekintésre váró film, a
mozikba is várhatóak fantasztikus alkotások, és az elmúlt hetekben, hónapokban
a televíziós csatornákon is összetalálkoztam jó filmekkel, úgyhogy izgatottan
várom a 2018-at, ami remélhetőleg megörvendeztet sok jó és néhány enyhén
borzasztó mozgóképpel.
Sorozatok
Ezzel a
témakörrel kapcsolatban történt némi előrelépés 2017-ben, aminek kifejezetten
örülök. Májusban, valamint ősszel összesen három darab bejegyzést írtam
megtekintett sorozatokról, s ezt a jó szokásomat jövőre is igyekszem megőrizni.
Ebben az évben négy sorozatba kezdtem bele, ebből egy volt olyan, ami csak
nálam számított újnak, amúgy már két éve befejezték. Ez volt a Glee – Sztárok leszünk!, aminek hat
évadát a márciustól szeptemberig tartó időszakban néztem végig. A többi három
mind újonc sorozat volt, azonban év végére csak egy maradt nálam talpon. A Feud márciusban indult antológiasorozat
Ryan Murphy bábáskodása alatt, akinek a munkásságába évről évre jobban beleszeretek
(a Glee készítésében is részt vett).
Az első évad két híres színésznő viszályáról szólt, s ezen színésznőket
hozzájuk hasonlóan tehetséges és híres színésznők keltették életre. A második
évad indulásáról még nincs hír, a téma viszont már ismert: Károly brit herceg
és Diana hercegné kapcsolatát mutatják majd be.
A maradék
két sorozatról nem tudok ilyen lelkesen nyilatkozni. Az időutazós témájú, H. G.
Wellst, valamint Hasfelmetsző Jacket felvonultató Time After Time-ot öt rész után elkaszálták, s bár az epizódok
megtalálhatóak az interneten, öt epizód után abbahagytam, mert az érdekes
kezdet után elég hamar érdektelen lett a cselekmény, a karakterek sem voltak
olyan izgalmasak, mint amilyennek elsőre tűntek. A szeptemberben indult Inhumans kapcsán pedig nagyon
megharagudtam a Marvel televíziós részlegére, amiért egy ilyen rossz és klisés
munkát képesek voltak kiadni a kezük közül. Egyszerűen semmi jó nem volt benne:
a történet kiszámítható volt, a karakterekről, illetve a köztük lévő
kapcsolatokról alig tudtunk meg valamit, így nem is lehetett igazán megkedvelni
őket. Az szerintem mindent elmond a rosszul megírt forgatókönyvről, hogy egy
olyan remek színész, mint amilyen Iwan Rheon (a Trónok harca Ramsay Boltonja) a főgonosz szerepében szürke, unalmas
és egysíkú volt. Engem leginkább az akasztott ki, hogy emiatt a szemét miatt
kellett plusz három hónapot várnom A
S.H.I.E.L.D ügynökei új évadának premierjére. Nem tudom, tervezik-e a
folytatást az Inhumansnek, én a magam
részéről a megtekintett egy évad után kaszáltam a sorozatot. Idén a végére ért
a Teen Wolf – Farkasbőrben, valamint
a Bates Motel – Psycho a kezdetektől,
amik nagy kedvenceim voltak, szomorkodtam is miattuk egy sort. Előbbit alig egy
éve ismertem meg, s már el kellett engednem, utóbbit pedig az elejétől fogva
négy éven keresztül követtem rendszeresen, s ezért nem volt könnyű a búcsú. A Teen Wolf befejező évadával nem voltam
teljesen kibékülve, a lezárás sem tetszett igazán, de alapvetően ötletes és
izgalmas sorozat volt, ami nagyon fog hiányozni. A Bates Motelből pedig a hitchcocki utalások és az elképesztő
színészi alakítások voltak azon momentumok, amiket még sokáig fogok emlegetni.
Jövőre egy új sorozatba szeretnék belekezdeni, a The Alienist január 22-én kezdődik. Viktoriánus korban játszódó,
természetfeletti elemeket sem nélkülöző történet és olyan sztárok, mint Dakota
Fanning, Luke Evans és Daniel Brühl egyértelműen jelzik, hogy ezt nekem
találták ki. Ezen kívül vannak ötleteim arra vonatkozóan, hogy elkezdjek
egy-két olyan sorozatot, ami megy már pár éve, de ezt még nem döntöttem el.
Futó sorozataimat természetesen jövőre is követni fogom, bár sajnos 2018-ben is
búcsút kell vennem még egy kedvenctől, ugyanis márciusban a The Originals ötödik évada egyben a
befejező évad is lesz. Új évaddal érkezik január közepén az American Crime Story, amit már tűkön
ülve várok.
Ez lenne hát
a 2017-es évem könyves, filmes, sorozatos összefoglalója. Ahogy fentebb írtam,
2018-ban mindenképpen szeretnék több mindennel megismerkedni az egyes
kategóriákon belül, s ezzel egy időben a blogon is szeretném fenntartani a
színvonalat. Az elmúlt hónapokban egyre inkább rádöbbentem, hogy mennyi örömet
okoz nekem egy-egy bejegyzés megírása (még akkor is, ha az írás folyamata során
nem tűnök túl boldognak), s újra meg újra meglepődöm magamon, amikor totális
tanácstalansággal ülök le a gép elé, s egy óra elteltével ott áll előttem a
Word-dokumentumban egy remek kis értékelés. Bár továbbra sem kapok túl sok
visszajelzést, azért remélem, vannak páran, akik olvassák a véleményeimet, és
talán pont az én bejegyzéseim hatására olvasnak el egy könyvet, vagy néznek meg
egy filmet. Úgyhogy a magam részéről boldog és sikerekben gazdag új évet
kívánok nektek, kedves olvasóim, magamnak pedig kitartást és azt, hogy jövőre is
legalább annyi és olyan színvonalú bejegyzést írjak, mint idén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése