2017. december 12., kedd

Könyvkritika: Ransom Riggs - Üresek városa

Novemberben belekezdtem egy új könyvsorozatba, amelynek az első kötete teljesen lenyűgözött, a róla írt bejegyzést itt olvashatjátok. Most pedig a második részről fogok nektek mesélni.
A történetről röviden: Ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk: a különleges gyermekek elmenekültek szigetükről, s próbálnak búvóhelyet, valamint segítséget találni védelmezőjüknek, Vándorsólyom kisasszonynak, aki madár alakban ragadt. Nincs könnyű dolguk, hiszen nemcsak a Londont sújtó folyamatos bombatámadásoktól kell tartaniuk, hanem a rájuk vadászó üresrémektől és lidércektől is…
Az első könyvbe pillanatok alatt beleszerettem, teljesen elvarázsolt az a részletgazdag és rendkívüli világ, amit az író teremtett. A leírások gyönyörűek voltak, a szereplők mindegyike szerethető és izgalmas karakter volt, de leginkább az tetszett benne, hogy az eddig megszokott természetfeletti lényektől eltérő, teljesen új mitológiát hozott létre, amiben én boldogan merültem el. Ez az érzés a mostani könyvnél sem változott. Újabb információkat tudhattunk meg a különlegesek történelméről, az előző kötetben megismert gyermekek múltjáról is kiderült egy s más, sőt újabb különlegesekkel találkozhattunk, s én továbbra is gyermeki rajongással és izgatottsággal követtem a kis csapat veszélyes, de felettébb érdekes kalandjait. Ransom Riggsre továbbra is rettentően irigy vagyok, hihetetlen, hogy milyen aprólékosan kidolgozott újdonságokat rakott bele ebbe a történetbe. A Különlegesek regéi című könyvről olvastam, hogy az is kapható már nyomtatásban, alig várom, hogy azzal is megismerkedjek; az újonnan felbukkant különlegesek egy részétől elállt a szavam, a hurkokról szintén tanultunk eddig ismeretlen dolgokat, egyszóval ismételten sikerült lenyűgöznie. A cselekmény végére tartogatott csavarok megleptek, s elérték, hogy már most a harmadik kötet elolvasása után sóvárogjak. A szereplőkről szólva pár szót: Jacobot már a kezdetek óta remek főszereplőnek tartom, az ő E/1. személyű elbeszélései még inkább élettel töltik meg az eseményeket, és imádom olvasni a gondolatait, főleg amik a nagyapjához kapcsolódnak, de a szüleire is sokat gondol. Az külön tetszett, hogy bár maga mögött hagyta korábbi életét, mégsem feledkezett el róluk teljesen, a könyv végi telefonhívás pedig szépen elvarrta (egy időre) a fiú velük kapcsolatos aggodalmait. Az Emmával való kapcsolatának pedig gyönyörűen megírt pillanatokat és beszélgetéseket köszönhetünk. A különleges gyermekek közül eddig nem igazán volt kedvencem, mindenkit kedveltem valamennyire, de ezúttal Enoch egyértelműen elrabolta a figyelmemet az állandó szarkazmusával. Biztos voltak olvasók, akiket zavart a viselkedése, de én jókat mulattam rajta (csak az miatt bánkódtam, hogy az ő múltjáról nem tudtunk meg annyit, mint másokéról). És persze nem szabad elfeledkeznünk a régi fotográfiákról, amelyek újfent misztikus, helyenként félelmetes adalékként szolgáltak az események mellett. Csak ámultam és bámultam az érdekes képeken, és természetesen azon, hogy az író micsoda fantasztikus módon szőtte bele őket (ismét) az elbeszélésbe.
Még áradozhatnék órákon keresztül minden kis apróságról, ami tetszett ebben a könyvben, de nem szeretnék spoilerezni, a lényeget meg szerintem sikerült megfogalmaznom a leírtakban. Vannak ugyan teóriáim, hogy mi minden fog majd történni a befejező kötetben, de tuti, hogy az én ötleteim csak sovány elképzelések az író határtalan fantazmagóriái mellett. Úgyhogy kíváncsian várom a harmadik könyv meglepetéseit, de a közelgő ünnepek miatt valószínűleg csak jövő évben kerül elolvasásra. Addig is bátorítok mindenkit, aki szereti a nem mindennapi, kissé bizarr, de hihetetlenül kreatív és érdekes történeteket, hogy ismerkedjen meg Vándorsólyom kisasszony és az ő kis védenceinek különleges világával!


Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Enoch kommentárjait. Imádom!!!
  - A Különlegesek regéiből elmesélt történeteket.
  - Az újonnan megismert különlegeseket.
  - Jacob képességének változását.
  - Emma és Jacob közös pillanatait.
  - A könyv végén felbukkanó csavart.

Nincsenek megjegyzések: