Novemberben
belekezdtem egy új könyvsorozatba, amelynek az első kötete teljesen
lenyűgözött, a róla írt bejegyzést itt olvashatjátok. Most pedig a második
részről fogok nektek mesélni.
A
történetről röviden: Ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk: a különleges
gyermekek elmenekültek szigetükről, s próbálnak búvóhelyet, valamint segítséget
találni védelmezőjüknek, Vándorsólyom kisasszonynak, aki madár alakban ragadt.
Nincs könnyű dolguk, hiszen nemcsak a Londont sújtó folyamatos
bombatámadásoktól kell tartaniuk, hanem a rájuk vadászó üresrémektől és
lidércektől is…
Az első
könyvbe pillanatok alatt beleszerettem, teljesen elvarázsolt az a részletgazdag
és rendkívüli világ, amit az író teremtett. A leírások gyönyörűek voltak, a
szereplők mindegyike szerethető és izgalmas karakter volt, de leginkább az
tetszett benne, hogy az eddig megszokott természetfeletti lényektől eltérő,
teljesen új mitológiát hozott létre, amiben én boldogan merültem el. Ez az
érzés a mostani könyvnél sem változott. Újabb információkat tudhattunk meg a
különlegesek történelméről, az előző kötetben megismert gyermekek múltjáról is
kiderült egy s más, sőt újabb különlegesekkel találkozhattunk, s én továbbra is
gyermeki rajongással és izgatottsággal követtem a kis csapat veszélyes, de
felettébb érdekes kalandjait. Ransom Riggsre továbbra is rettentően irigy
vagyok, hihetetlen, hogy milyen aprólékosan kidolgozott újdonságokat rakott
bele ebbe a történetbe. A Különlegesek regéi
című könyvről olvastam, hogy az is kapható már nyomtatásban, alig várom, hogy
azzal is megismerkedjek; az újonnan felbukkant különlegesek egy részétől elállt
a szavam, a hurkokról szintén tanultunk eddig ismeretlen dolgokat, egyszóval
ismételten sikerült lenyűgöznie. A cselekmény végére tartogatott csavarok
megleptek, s elérték, hogy már most a harmadik kötet elolvasása után
sóvárogjak. A szereplőkről szólva pár szót: Jacobot már a kezdetek óta remek
főszereplőnek tartom, az ő E/1. személyű elbeszélései még inkább élettel töltik
meg az eseményeket, és imádom olvasni a gondolatait, főleg amik a nagyapjához
kapcsolódnak, de a szüleire is sokat gondol. Az külön tetszett, hogy bár maga
mögött hagyta korábbi életét, mégsem feledkezett el róluk teljesen, a könyv
végi telefonhívás pedig szépen elvarrta (egy időre) a fiú velük kapcsolatos
aggodalmait. Az Emmával való kapcsolatának pedig gyönyörűen megírt pillanatokat
és beszélgetéseket köszönhetünk. A különleges gyermekek közül eddig nem igazán
volt kedvencem, mindenkit kedveltem valamennyire, de ezúttal Enoch egyértelműen
elrabolta a figyelmemet az állandó szarkazmusával. Biztos voltak olvasók,
akiket zavart a viselkedése, de én jókat mulattam rajta (csak az miatt
bánkódtam, hogy az ő múltjáról nem tudtunk meg annyit, mint másokéról). És
persze nem szabad elfeledkeznünk a régi fotográfiákról, amelyek újfent
misztikus, helyenként félelmetes adalékként szolgáltak az események mellett.
Csak ámultam és bámultam az érdekes képeken, és természetesen azon, hogy az író
micsoda fantasztikus módon szőtte bele őket (ismét) az elbeszélésbe.
Még
áradozhatnék órákon keresztül minden kis apróságról, ami tetszett ebben a
könyvben, de nem szeretnék spoilerezni, a lényeget meg szerintem sikerült
megfogalmaznom a leírtakban. Vannak ugyan teóriáim, hogy mi minden fog majd
történni a befejező kötetben, de tuti, hogy az én ötleteim csak sovány
elképzelések az író határtalan fantazmagóriái mellett. Úgyhogy kíváncsian várom
a harmadik könyv meglepetéseit, de a közelgő ünnepek miatt valószínűleg csak
jövő évben kerül elolvasásra. Addig is bátorítok mindenkit, aki szereti a nem
mindennapi, kissé bizarr, de hihetetlenül kreatív és érdekes történeteket, hogy
ismerkedjen meg Vándorsólyom kisasszony és az ő kis védenceinek különleges
világával!
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Enoch kommentárjait. Imádom!!!
- A Különlegesek regéiből elmesélt történeteket.
- Az újonnan megismert különlegeseket.
- Jacob képességének változását.
- Emma és Jacob közös pillanatait.
- A könyv végén felbukkanó csavart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése