Filmkritika: Tűzgyűrű: Lázadás

Pár napja felraktam egy kritikát a blogra a Tűzgyűrű című filmről. Abban utaltam rá, hogy a folytatás mozikba kerülése kapcsán írok róla, s most meg is érkeztem a második részről szóló bejegyzésemmel.
A történetről röviden: Tíz év telt el a kaijukkal vívott háború óta, a lerombolt városok lassan újjáépülnek, a leszerelt Jaegerek alkatrészei utcai árucikkekké váltak. Miközben a Jaeger-program pilóták nélküli fejlesztése zajlik, az óriásszörnyek ismét támadásba lendülnek, ráadásul úgy tűnik, ezúttal emberi segítséget is kapnak valakitől…
Az előző bejegyzésben kitértem rá, hogy talán azért volt az első film annyira alapszinten, hogy megalapozzon a folytatásoknak, amikben majd szépen kibontanak és elmagyaráznak dolgokat. Nos, ezt teljesítették is, meg nem is. Egyrészről a történet most még inkább a „totálisan egyszerű” tartományban tartózkodott, néha olyan érzésem volt, hogy egyik-másik jelenetet csak úgy beledobálták útközben, a karakterek nagy része a „biodíszlet” vagy a „motivációs erő” funkcióját töltötte be, s önmagukban semmilyen emlékezetes tulajdonságot, tettet nem tudtak felmutatni. Belekerült viszont a filmbe egy egész jól kivitelezett fordulat, ami abszolút meglepett, mivel egyáltalán nem számítottam rá, hogy a benne részt vevő szereplőt ebbe az irányba viszik el. Persze megint maradtak megmagyarázatlan, esetleg csettintésre megoldódott gondok, amik miatt ismételten mérgelődtem egy kicsit, de lehet, hogy én várok el sokat egy ilyen típusú mozgóképtől. A látvány legalább újfent hibátlan lett, az új és nagyobb számban felvonultatott robotoktól teljesen elállt a szavam, holott nem vagyok egy robotrajongó (bár ezen filmek tükrében lehet, hogy mégis?), a kaijuk nagyobbak, félelmetesebbek és természetesen rondábbak voltak, amikor pedig jöttek a várva várt összecsapások, ott aztán remekül kivitelezett zúzásoknak lehettünk szemtanúi. Komolyan, még most sem hiszem el, hogy ezt leírom, de tényleg élveztem nézni, ahogy robotok és szörnyek egymásnak estek (azért azon röhögtem egy jót, amikor a készítők úgy prezentálták nekünk az egyes robotokat, hogy a főszereplő kiscsajjal elhadartatták az összesnek a nevét). És akkor lássuk, a szereplők színterén milyen változások történtek, és ezek jók vagy rosszak voltak-e. Az egyértelmű, hogy hiányzott egy olyan karizmatikus színész, mint amilyen Idris Elba volt az első filmben. John Boyega szépen helytállt főhősként, kellő lazasággal adta elő a figurát, mellette az Amarát játszó fiatal színésznőt is megilleti a dicséret, legalább egy fokot javultak a korábbi főszereplőpároshoz képest. Amikor az előzetesekben felfigyeltem rá, hogy fiatal pilóták fognak állni a mostani film középpontjában, nagyon megörültem, mert ez sok lehetőséget rejtett magában. Hát, nem lett belőle semmi. Miattuk ugyan beépíthettek több Jaegert a sztoriba, de sokat elmond a kidolgozatlanságukról, hogy a robotok nevére jobban emlékszem, mint az övékére. A főszereplő Jake kapott egy pajtit maga mellé Scott Eastwood személyében, akinek a szerepe kimerült abban, amit a társai el is mondtak róla: karót nyelt szépfiú, aki alkalomadtán azért jó barát és vezető is tud lenni. Pont. De legalább jól nézett ki fehér pólóban… A két srác és az egyik szerelőcsaj közötti szerelmi háromszögtől viszont majdnem belecsapkodtam a fejemet a széktámlába, mert annyira röhejes és felesleges volt (de persze nem tettem meg, mert egyrészt nem voltam egyedül a teremben, másrészt rohadtul megfájdult volna tőle a fejem). Ki van még, akiről érdemes lenne pötyögnöm? Az előző filmből visszahoztak valakit, csupán a fentebb említett „motivációs erő” kedvéért, amit szintén csalódásként könyveltem el. Ja igen, a két marakodó tudószseni, a két kedvencem az előző filmből. Hm… Nem sziporkáztak annyiszor, mint amennyiszer szerettem volna, de ez legyen az én személyes problémám, hiszen nem ők játszották a főszerepet, bár a cselekményre nagyobb hatásuk volt, mint korábban.
Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy egy kicsit csalódottan hagytam el a mozitermet. Nem voltak nagy elvárásaim, csak némi sztoribővítésben, karakterépítésben reménykedtem, amik sajnos nem valósultak meg. A robotok és a szörnyek viszont nem okoztak csalódást, és akadtak egyéb történetelemek is, amik tetszettek, szóval egyszeri nézésnek elment. A film végén megpedzegették a további folytatás lehetőségét, ami kíváncsivá tett, úgyhogy érdeklődve várom, mivel állnak elő legközelebb.


Értékelés: 65%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Jake és Amara találkozását.
  - Az Amara által összerakott mini-Jaegert.
  - A felsorakoztatott robotokat.
  - A Jaeger vs. Jaeger-küzdelmeket. Igen, jól olvastad.
  - A liftes jelenetet. És ami utána következik...
  - Megakaiju vs. négy Jaeger. Epic battle!
  - A film végi pluszjelenetet.


Tűzgyűrű: Lázadás (Pacific Rim: Uprising)
színes, magyarul beszélő, 111 perc
Rendező: Steven S. DeKnight
Szereplők: John Boyega, Scott Eastwood, Cailee Spaeny, Tian Jing, Rinko Kikuchi, Charlie Day, Burn Gorman