Filmkritika: Tűzgyűrű

A napokban érkezik a mozikba a Tűzgyűrű: Lázadás című film, s ezért úgy döntöttem, újranézem a pár éve már látott első részt. Két nyomós okom volt rá: 1. szerettem volna feleleveníteni a történteket, hogy könnyebben értsem majd a folytatást, 2. gondoltam, újítok kicsit a blogon, és írok olyan mozgóképről, amit nem moziban néztem meg.
A történetről röviden: A 21. század elején idegenek támadják meg a Föld lakóit, ezek a lények azonban nem az űrből, hanem az óceán mélyén keletkezett résen keresztül érkeznek. Az egyes országok félretéve nézeteltéréseiket, összefognak, és hatalmas harci robotokat, ún. Jaegereket építenek, hogy megvédjék az emberiséget. A film akkor veszi fel a cselekmény fonalát, amikor az egyre sűrűsödő támadások ellenére a kormányok a Jaeger-program leállítására készülnek, egy maroknyi ember (pilóták, katonai tisztviselők és tudósok) azonban másképp gondolkodnak…
Elöljáróban elmondom, hogy én egy olyan ember vagyok, aki nem rajong sem a dínókért, sem a Godzillákért, a Transformers-filmektől pedig egyenesen elkap a rosszullét. Ezen tények tükrében meglepő lehet, hogy egy szörnyekkel és óriásrobotokkal telepakolt filmről írok értékelést. Higgyétek el, én is legalább ennyire elámultam magamon, amikor az első megtekintés alkalmával megtetszett. Aztán nemrégiben megjelentek az első hírek a folytatásról, megérkeztek az első előzetesek, és eleinte nem volt bennem túl nagy a lelkesedés, érdekesnek tűnt, de nem terveztem mozizásnak. Aztán idén januárban kijött még egy előzetes, és magam sem tudom megmagyarázni, miért, de mégis a mozis megnézés mellett tettem le a voksomat. Pár hete jött az újranézés ötlete, és bizony volt bennem egy adag félelem, hogy mi van, ha az eltelt idő szépítette meg az emlékeimet, és igazából nem is tetszik a film? (Mostanában amúgy is olyan fázisban vagyok, hogy mind a megtekintett filmek, mind az elolvasott könyvek közepes érdeklődést váltanak ki belőlem, és szinte csak a negatívumokat veszem észre bennük.) Szerencsére a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Nem nyűgözött le teljes mértékben, számos hibát találtam benne, de elszórakoztatott és lekötött a játékidő egészében, és ez nálam már jó jelnek számít. Maradjunk is egyelőre a pozitív részleteknél! Az első, amit ki kell emelnem, az a látványvilág. Fantasztikus volt, a Jaeger vs. Kaiju jelenetek szemkápráztatóan néztek ki, és mind a robotok, mind a szörnyek különböztek, mindegyiknek volt valami különlegessége, akár kinézetben, akár felszereltséget illetően. A pilótapárosok közül ugyan csak az amerikaiakat ismertük meg jobban, de legalább a másik kettőt is láthattuk harc közben. Ha már pilóták: szerintem nagyon menő volt az egész procedúra, a driftelés, amivel a Jaegerek harcoltak. A másik fő tényező, ami nagyban befolyásolta a filmmel kapcsolatos gondolataimat, az a szereplőgárda volt. Akik már olvasták egy-két blogbejegyzésemet, azok tudhatják, hogy szinte mindig kitérek a színészekre, mert szerintem a történet és (alkalomadtán) a vizualitás mellett ők a legfontosabb összetevői a jól összerakott mozgóképeknek. Nos, ebben az esetben nem sok panasz érheti őket: habár sokuknak nem jutott különösebben kidolgozott karakter, amit lehetett, kihoztak a rájuk osztott szerepekből. Idris Elba nálam vitte a prímet; a hanghordozásával, a tekintetével másodpercek alatt elmondott mindent, amit tudnunk kellett Pentecost tábornagyról. Ennek ellenére mégis a két, egymást folyamatosan idegesítő tudós volt számomra a film fénypontja. Most is kuncogok, miközben írok róluk, főleg Charlie Day állandóan pörgő és hadaró jelenetein nevettem a legtöbbet. (egy érdekes adalék: az egyik kaijutámadós jelenetben, amikor épp Chauval üzletel, s utána búvóhelyre kell mennie, a szörny megszünteti a város komplett áramellátását. Na, ugyanebben a pillanatban nálunk is elment az áram :DD Bár kinézve az ablakon egy kaijut sem láttam, de ki tudja…) Évekkel ezelőtt láttam őt a Förtelmes főnökök című filmben, amiben ő volt az egyik szenvedő alanya az egyik förtelmes főnöknek, és volt egy jelenete, amiben emlékeim szerint beszívott valamilyen drogtól, és a kocsiban ülve üvöltve énekelte a „That’s Not My Name”-et. Na, most az elméletem a következő: az ott játszott szerepe fogta magát, átnyergelt az idegen lények biológiájának tanulmányozására, és azóta is bepörögve éli a mindennapjait, csak most épp kaijuagyakért lelkesedik.
A szép és jó dolgokról most lépjünk tovább a nem annyira eltalált részletekre! A történet egyszerű, fordulatoktól mentes, hatásvadászattal viszont megspékelt volt, amiben jó pár apróságot nem magyaráztak meg vagy éppen varázsütésre oldottak meg problémákat. A hamarosan érkező folytatás szele miatt elképzelhető, hogy ez szándékos húzás volt, mivel csak az alapokat akarták lerakni, amire később építkezhetnek, de ettől függetlenül is bővíthették volna még néhány érdekességgel. Aztán ott vannak azon szereplők, akik elvileg a főhősei voltak ennek a sztorinak. Mako még elment (bár fájdalmasan egysíkú volt néha ő is), de véleményem szerint Raleigh borzasztóra sikeredett, elsősorban a színészi játék hiánya miatt. Biztos vannak, akik imádják Charlie Hunnamet, akár a tehetsége, akár a feszes hasizma kapcsán, s ők bizonyára nagyon megorrolnak rám, de ez az ember egyszerűen nem volt főhős típus, nem volt karizmája, jelleme, semmije, csak kidolgozott felsőteste, ami ellen alapesetben nem tiltakoznék, ha lenne mellette egyéb fellelhető tulajdonság. Még a vele rivalizáló Jaeger-pilóta, Chuck is érdekesebb volt nála.
Összefoglalva terjedelmes bejegyzésemet, a Tűzgyűrűről elmondható, hogy érdekes, szórakoztató, frenetikus vizuális világgal rendelkezik és tökéletesen le tudja kötni a figyelmedet a játékidő alatt. Kell hozzá egyfajta érdeklődés, hogy ne tartsd teljes blődségnek, de az én példám a bizonyíték, hogy ez nem lehetetlen. (A tervek szerint pedig a hét vége felé érkezik majd a Tűzgyűrű: Lázadásról szóló bejegyzésem.)


Értékelés: 70%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A négy bemutatott Jaegert.
  - A két tudós szócsatáit.
  - Az üzletember Hannibal Chau rövid jelenését.
  - Idris Elba összes jelenetét.


Tűzgyűrű (Pacific Rim)
színes, feliratos, 131 perc
Rendező: Guillermo del Toro
Szereplők: Charlie Hunnam, Rinko Kikuchi, Idris Elba, Charlie Day, Burn Gorman, Ron Perlman, Robert Kazinsky, Max Martini, Clifton Collins Jr.