Könyvkritika: Arnold Zweig - A wandsbeki hentesbárd

Két, egymást követő filmes bejegyzés után megérkeztem egy könyvről írt véleménnyel. A januárban bemutatott Szörnyhöz hasonlóan ez is egy olyan példány, ami az itthoni könyvtárunkban található meg. A viszonylag rendszeresnek mondható polctörölgetéseim során már évekkel ezelőtt felfigyeltem Zweig írására, főleg a témája miatt, de amint láthatjátok, csak mostanra vettem a bátorságot, hogy elolvassam.
A történetről röviden: 1937-ben, a Hitler uralta náci Németországban járunk, ahol egy pénzügyi gondokkal küzdő hentes elvállalja, hogy egyetlen kivégzés erejéig helyettesíti a hóhért, és lefejez négy kommunista foglyot. A hóhérálarc azonban nem nyújt számára teljes védelmet, titka egy idő után kitudódik, ami végzetes lépésre készteti az egyszeri polgárt…
Azt már tudhatjátok rólam, hogy nagy érdeklődéssel fordulok a holokauszttal foglalkozó irodalmak felé, s egy ideje mondhatjuk, hogy ezen érdeklődésemet elkezdtem kiterjeszteni a második világháború korszakára, elsősorban az európai történtekre koncentrálva. Ebbe a csoportba tökéletesen beleillett a könyv, ezért is szántam rá magam a megismerésére. Meglepődtem, hogy milyen hamar sor került a hátsó borítón olvasható leírásban taglalt kivégzésre, bár utólag ezt egy dramaturgiailag jó döntésnek tartom, hiszen így több idő jutott a következmények részletes kibontására. Teetjen mészáros cselekedete, gondolatai, későbbi tettei mellett párhuzamosan egyéb történetszálak is futottak, amik többrétegűvé tették ugyan a sztorit, ugyanakkor ezzel egy időben rájöttem, hogy a történelmi tényeket, eseményeket középpontba helyező regényeket nem tudom igazán értékelni, mivel nincs részletekbe menő ismeretem minden egyes személyről, helyszínről, időpontról, ami előkerül a cselekmény folyamán, valamint jelen regény számomra idegtépően hosszú mondatai, filozofálgatásai is rányomták bélyegüket az olvasmányélményemre. A főszereplő hentest nem tudtam sajnálni, hiába érvelt azzal a szöveg, hogy Albert a politikai hatalom árulásának áldozata, engem ugyanis nagyon kiborított az, hogy egyáltalán nem érezte bűnnek az emberölést. A felesége, Stine naiv fiatalasszonyként volt ábrázolva, aki félig-meddig vallásos meggyőződése ellenére sem tűnt úgy, hogy mélyen lesújtaná férje tette. Mielőtt félreértésbe keverednénk, szeretném leszögezni, hogy észleltem az írónak azon igyekezetét, hogy bemutassa, milyen hatása volt a náci államnak polgárjai életére, döntéseire, de a Teetjen házaspár gondolatait és véleményeit egyszerűen nem tudtam ebből a kontextusból látni. Igen, lehet, hogy bennem van a hiba, amiért nem tudom rendesen értelmezni a kötetet, de egy percig sem állítom róla, hogy rossz, csupán a rám kifejtett hatását próbálom megfogalmazni. Az egyéb történetszálak ecsetelésébe nem mennék bele, azt viszont kiemelném, hogy ezen szálak egymásba szövése ügyesen kivitelezett módon valósult meg. A szereplőkre visszatérve: mindnyájan kidolgozott és érdekes karakterek voltak, Tom Barfey, a kis padlásszobában lakó fiatal fiú lett a kedvencem, róla szívesen olvastam volna többet. A befejezéssel sem voltam megelégedve: egyrészről kerek lezárást adott a hentes sztorijának, másrészről viszont hiányoztak belőle a többiekről szóló hírek, amikre én kíváncsi lettem volna.
Az évek óta halogatott elolvasás végül csalódásba torkollt. A történelemben járatos, a korszak iránt érdeklődő olvasóknak mindenképpen ajánlott, nekem azonban – érdekes szereplői és a valós eseményekre reflektáló leírásai ellenére - nagy falatnak bizonyult.


Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Tom Barfey Stine iránti rajongását.
  - A hátborzongató jelenéseket.
  - A befejezésben elmesélt történetet.