Első
gimnáziumi évemben egyik irodalomóránkra a tanár úr behozta a Holt Költők Társasága című filmet.
Nagyon tetszett, s egy idő után tudomásomra jutott, hogy létezik belőle
könyváltozat, és természetesen el is olvastam, úgyhogy ezúttal ismételten egy
újraolvasásról lesz szó.
A
történetről röviden: A nagy múltú Welton Akadémiára új irodalomtanár érkezik
John Keating személyében, aki egykor szintén az iskola diákja volt. Radikális,
újító óráival igyekszik tanulóit önmaguk, saját gondolataik kifejezésére inspirálni,
mindezt a költészet bemutatásán keresztül. Hamarosan feléled egy régi
titokzatos csoportosulás, a Holt Költők Társasága, azonban a lázadás nem
egyeztethető össze az akadémia szigorú és hagyománytisztelő értékrendjével…
Nem igazán
emlékszem, az első olvasás alkalmával mennyire tűnt fel, de most alaposan
meglepett a tény, hogy ez bizony nem egy történet, amit filmre adaptáltak,
hanem a film alapján íródott meg a sztori. Fura dolog, eddig nem is nagyon
találkoztam ilyesmivel, s az olvasás befejezése után sem tudtam rájönni, mi
volt a szerző szándéka ezzel az irománnyal. Akik látták a filmet, és azután
ismerkednek meg a nyomtatott verzióval, azoknak kínál némi nosztalgiát azáltal,
hogy feleleveníti az egyes jeleneteket, akik viszont a könyvet olvassák el
először, nem biztos, hogy kedvet kapnak a mozgóképes változathoz. Ha nem lenne
beleírva, mondhatnám azt, hogy a film forgatókönyve jelent meg nyomtatásban, de
nem, ezt egy teljesen más ember írta. Aki nyilvánvalóan nem tud sokat az
írásról, ugyanis nem csinált semmit azon kívül, hogy leírta a film jeleneteit,
nagyjából képről képre, szóról szóra, de semmit nem tett hozzá. A helyszínek
leírásai, az órák bemutatása, a szereplők külső karakterjegyei, belső
tulajdonságai mind olyan összetevők, amik hiányoznak a könyvből, s ha nem
ismerném a filmet, egyáltalán nem tudnám elképzelni a történéseket, érzelmeket.
Konkrétan most azzal küzdök, hogy valami értelmesnek tűnő mondatot fogalmazzak
meg a cselekményről vagy a figurákról, de nem tudok, mivel előbbi totálisan
véletlenszerűen egymás mellé pakolt jelenetek sorozata volt, utóbbiak pedig
élettelenek és üresek voltak. Ha az író arra játszott, hogy az olvasó úgyis
azután veszi kézbe a könyvét, miután megnézte a filmet, annak szerintem semmi
értelme nem volt, mivel ha már láttad a filmet, miért szeretnéd ugyanazt
elolvasni? Akkor inkább megnézed még egyszer a filmet, nem? Bár azt be kell
valljam, mialatt olvastam, megjelentek előttem a régen látott jelenetek, és
kedvet kaptam a film újranézéséhez, de őszintén szólva, ettől még nem lett jobb
a véleményem a könyvről.
Írtam már
bejegyzéseket olyan kötetekről, amik nem nyűgöztek le, de legtöbbször még
azokban az esetekben is igyekeztem kiemelni pozitív dolgokat, esetleg
rámutattam, hogy ha nekem nem, de más érdeklődőnek miért tetszhet a történet.
Itt azonban kerek perec kijelentem, hogy nem ajánlom elolvasásra, inkább
nézzétek meg a filmet, sokkal nagyobb és emlékezetesebb élményt kaptok tőle.
Ami a könyvet illeti, semmi különösebb értelme nincs a létezésének, a magam
részéről teljesen feleslegesnek tartom.
Értékelés: 2/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Most nekiállhatnék kiemelni azokat a részeket, amik tetszettek a filmben, de helyette ide is leírom, hogy inkább nézzétek meg azt, jobban jártok vele.
- A versrészleteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése