Van egy
olyan szabályom/megszokásom, hogy különböző műfajból igyekszem válogatni az
egymást követő olvasmányaimat, ezzel próbálom elkerülni azt, hogy hamar ráunjak
egy műfajra. Ehhez képest most megint egy természetfelettis történetet elmesélő
könyvről fogok írni, amit az előző olvasmányom hátuljában, a kiadó egyéb
megjelent kötetei között fedeztem fel, és azonnal megtetszett a sztorija.
A
történetről röviden: Gemma Doyle tizenhat éves lány, aki Indiában él szüleivel,
de minden vágya Angliába és azon belül is Londonba menni, ahol nyüzsgő
társasági élet várja. Amikor egy tragédia sújtja a családját, a lányt beíratják
a Spence Akadémiára, egy előkelő leányiskolába, ám nem megy könnyen a
beilleszkedés, ugyanis Gemma más, mint a többiek: időként látomásai vannak,
amik aztán valóra is válnak. Egy rejtélyes fiatalember óva inti ezektől a
vízióktól, a lány azonban olyan titkokra bukkan, melyek alapjaiban változtatják
meg a világról és az életéről alkotott elképzeléseit…
A leírásból
nem feltétlenül derül ki, úgyhogy gyorsan lepötyögöm, hogy a történet a
viktoriánus korban játszódik, ami nekem, aki lassan egy éve fedezgeti fel
lassan, de biztosan és visszafogott rajongással ezt a kort, egyértelmű jel
volt, hogy ezt a könyvet EL KELL OLVASNOM (és erre csak rátett huszonhárom
lapáttal a tény, hogy amikor kinyitottam a könyvet, a Shalott kisasszonya című vers részletei tárultak elém, amely
költeményről tudni kell, hogy Alfred Tennyson, a nagy és elismert viktoriánus
költő írta, és ami nem mellesleg a kedvenc idegen nyelvű versem! Imádom azt a
ritmikát és dallamot, amit angolul áraszt magából, és ezt szerencsére
valamennyire a magyar fordítás is vissza tudta adni. Na jó, térjünk vissza a
könyvhöz, mielőtt teljesen elragad az eksztázis.)! Természetesen a főszereplő
fiatal lány rejtélyes képessége, illetve a sztorit alapvetően körbelengő
misztikus feszültség is felkeltette a figyelmemet, és ezzel saját magamat
cáfoltam meg, aki az előző, a Shiver – Borzongás című könyvről írt bejegyzésben kijelentettem, hogy nem igazán
tudnak már lekötni a természetfelettis, tini drámás kötetek. Ez a könyv ugyanis
magába szippantott, tökéletesen tárva elém a viktoriánus kor minden szépségét
és csúnyaságát: a piszkos, zsúfolt londoni utcákat, a vidéken fekvő, magasztos
épületet, amely a leánynevelő intézetnek adott otthont, valamint azt a
társadalmat, ahol a fiatal lányoknak nincs sok beleszólásuk életük alakulásába,
nem lehetnek önálló gondolataik, érzéseik, hanem az elvárásoknak megfelelően
kell viselkedniük. Ilyen háttér mellett bontakozott ki Gemma és a Spence-ben
megismert lányok titkos lázadása a konvenciók ellen, amikor is tudomást
szereztek a Rendnek nevezett csoportról. Valószínűleg ez volt az a plusz, ami
miatt igazán megtetszett és elbűvölt a könyv, jelesül hogy egy olyan korban
játszódott, amikor a nőknek nem sok szavuk lehetett, a fiatal lányok nem maguk
döntöttek a jövőjükről, és ekkor találkoztak a szereplők az ókori görög és
római istennőkig visszanyúló, őket, az erejüket, hatalmasságukat, önállóságukat
dicsőítő rejtélyes körrel, amiknek olyan nők voltak a tagjaik, akik képesek
voltak a varázslásra. A természetfeletti szállal párhuzamosan láthattuk, mennyi
mindent vártak el abban a korban a lányoktól, és hogy gyakorlatilag
megpecsételte a sorsodat az, hogy melyik társadalmi osztályba születtél, mennyire
befolyásosak a szüleid, illetve hogy mennyire vagy szép. Felicity, Pippa és Ann
a felsorolt különféle lehetőségek megtestesült példái voltak, és persze
mindnyájan harcolni akartak az eleve elrendelt sorsuk ellen, így nem meglepő,
hogy megigézte őket a Rendről hallott elbeszélés. Az ő láthatatlan
ellenállásuk, a gondolataik, vágyaik megismerése legalább annyira magával
sodort, mint a cselekmény misztikus, lassan építkező feszültsége, melyet
remekül kiegészítettek a csodálatos helyszínleírások, a viktoriánus kort
jellemző apró utalások, idézetek és a jól elhelyezett fordulatok. Az írónőnek
remekül sikerült megtalálnia az egyensúlyt azzal kapcsolatban, hogy mennyi
információt mondjon el és mennyit tartson meg a további kötetekre, nálam
legalábbis elérte, hogy tökéletesen értettem jelen könyv történéseit, de
maradtak azért lezáratlan dolgok, amikre minél hamarabb szeretnék választ és
magyarázatot kapni. Kicsit kitérve a szereplőkre: Gemma tökéletes főszereplő
volt, az E/1. személyű elbeszélés miatt még a szokásosnál is könnyebb volt
azonosulni vele, betekintést nyerni sokrétű gondolataiba, érzéseibe, ahol az
édesanyjához fűződő ellentmondásos viszonya, a szabadság utáni vágy, a
természetfeletti hatalomtól való félelem vagy az iránta való vonzódás, és
persze a titokzatos követője, az indiai fiatalember is feltűntek. A másik három
lányt Gemma szemén keresztül láthattuk, úgyhogy nagyban befolyásoltak az ő
érzelmei, de ettől függetlenül sem tudtam teljesen megkedvelni Felicityt és
Pippát, Annben azonban abszolút felfedeztem önmagamat, nagyjából én is ilyen
lettem volna, ha a viktoriánus korba születek. A tanárok közül Miss Moore lett
a kedvencem, amiért a megszokottól eltérően önálló gondolkodásra késztette a
lányokat, és volt benne valami megfejthetetlen, amivel kapcsolatban remélem,
hogy a Rendhez van köze.
Érdekes,
hogy a sok negatívum ellenére továbbra is kedvelem ezt a korszakot, valahogy
mindig az olyan apró részleteibe feledkezem bele, mint amilyenek a gyönyörű
ruhák, a bálok, a csodálatos építészeti remekek, és hajlamos vagyok
megfeledkezni az elrendezett, boldogtalan házasságokról, a nők jogainak totális
ignorálásáról és azokról a feltehetően nagyon kényelmetlen fűzőkről (arról nem
is beszélve, hogy a Twist Olivérben
hosszasan és részletesen taglalt árnyoldal, a mocskos utcákon bolyongó
törvényen kívüliek világa is tetszett a maga visszataszító módján). Összességében
nézve magával ragadó, elbűvölő stílusú regényként jellemezném ezt a könyvet, ami
tűpontosan mutatja be a viktoriánus kor visszáságait, közben pedig elmesél egy
borzongatóan izgalmas feminista mesét egy csapat bátor lányról, akik
megpróbálnak szembeszállni az előre megírtnak tűnő sorssal, és az is lehet,
hogy végül sikerrel járnak. A folytatások majd megmondják.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Gemma pazar humorát.
- A látomásokat.
- Mary Dowd naplóját.
- A lányok titkos találkáit.
- Miss Moore rajzóráit és az általa elmesélt történeteket.
- A Rendről megtudott dolgokat, amik valószínűleg fontosak lesznek a folytatásokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése