Könyvkritika: Charles J. Tibbits - Angol és skót népmesék és legendák

Nemrégiben elkezdtem élénk érdeklődést mutatni azon mítoszok és legendák iránt, amik a mai Egyesült Királyság területén születtek meg sok-sok évszázaddal ezelőtt. Ennek eredményeképpen kölcsönöztem ki a könyvtárból ezt a könyvet, s rövidsége miatt úgy döntöttem, elejétől a végéig elolvasom, majd pedig bemutatom a blogomon.
A történetről röviden: A kiadvány 24 darab angol és skót népmesét tartalmaz, az utószóban pedig rövid magyarázatokat találunk az eredetükről és fontosabb motívumaikról…
Pár hete történt, hogy felfedeztem az egyik tévécsatornán a Mítoszok és legendák címen futó harmincperces sorozatot. Az egyes epizódok különféle ismert mítoszokat mutattak be, folklórkutatókat és analitikusokat szólaltattak meg, akik a kialakulásukról, vagy épp a bennük rejlő pszichológiai, tudatalatti szimbólumokról beszéltek bővebben. Innen jött az ötlet, hogy elkezdjek kutatni a könyvtárban olyan könyvek után, amik kedvenc országom és kultúrám, az Egyesült Királyság mondavilágába tartozó legendákról, mesékről, természetfeletti lényekről szólnak, s így hozott össze a sors eme példánnyal. A címben feltüntetett kétféle nép meséit különálló fejezetekben találhatjuk meg, némelyik csupán pár oldal, de vannak hosszabb történetek is. A mai Egyesült Királyság területén egykor a kelta nép élt, akikkel kapcsolatban számtalan, varázslattal és misztikus lényekkel teli történet maradt fent. Az egyik legtöbbet emlegetett lények a tündérek, akik azonban korántsem olyan kedvesek és segítőkészek, mint ahogy a magyar mesékben, vagy az Európában hatalmas népszerűségnek örvendő Grimm-mesékben ábrázolják őket, hanem gonosz, csalafinta népség, akik általában hátráltatják, és nem segítik az embereket. Mellettük az óriások, sellők és koboldok képezik fontos részét az angol folklórnak, ami nem meglepő azon tények tükrében, hogy Skóciában jó pár tó található, és a brit táj bővelkedik megközelíthetetlennek tűnő barlangokban; ezen földrajzi jellegzetességek – ahogy a könyv is utal rá – nagy mértékben befolyásolták a mitológia alakulását. Egyetlen problémám volt, mégpedig az, hogy az utószóból kiderült, az eredeti gyűjteményes kötetben összesen 57 elbeszélés van, én szívesen elolvastam volna a többit is, ki tudja, lehet, hogy azokban egyéb mitikus egyedek is előkerültek. A könyv végén lévő magyarázatok érdekes kiegészítésként szolgáltak a mesék mellé, tágították kicsit az olvasó tudását a párhuzamok és szimbólumok felfejtése által.
Aki hozzám hasonlóan érdeklődik az angol mitológia iránt, annak mindenképpen ajánlom az elolvasását, de véleményem szerint az egyszeri átlagolvasó is kellemes pillanatokat tölthet el vele, ha fogékony arra, hogy ezen mesék által képzeletben az angol és skót táj titokzatos részein kalandozzon.


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Egyértelműen a meséket. Mindegyiknek megvan a maga sajátos bája.
  - Az utószóban leírt magyarázatokat.