Könyvkritika: J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura - A király visszatér

Harmadik, egyben befejező részéhez érkezett a Középföldén vívott Gyűrűháború krónikája. Az előző kötetekről szóló bejegyzéseket megtalálhatjátok itt és itt. Bár úgy gondolom, manapság már mindenki rendelkezik hézagos ismerettel erről a históriáról, azért felhívom a figyelmet az enyhe spoilerveszélyre.
A történetről röviden: Szauron seregei gyülekeznek, majd rövid időn belül el is kezdik a támadást a Mordorhoz legközelebb eső birodalom, Gondor ellen. Mindeközben Frodó és Samu egyre közelednek végső céljuk, a Végzet hegye felé…
Az előző kötet elolvasása eléggé lefárasztott, és ennek az elejénél is azt éreztem, hogy nem igazán kötik le a figyelmemet az éppen zajló események. Gondor harcra készülését, Rohan vonulását és Aragorn elsőre végzetesnek tűnő, de végül hatalmas segítséget hozó útját csupán kívülállóként követtem, s a csata elkezdődése kellett ahhoz, hogy egy kicsit érdeklődőbben forduljak a történések felé. A harcjelenetek sodró lendületűek, izgalommal teltek voltak, különösebb üresjáratok nélkül. Ezek mellett Trufa és Pippin külön utakon átélt kalandjai, illetve az egymás utáni bánkódásuk tetszett nagyon, szívet melengető volt arról olvasni, mennyire hiányolják a másikat, s persze sokat gondoltak Szövetségbeli társaikra, valamint a legveszélyesebb küldetést végző hobbit-barátaikra. A párhuzamos cselekményvezetés újfent előkerült, igaz, csak rövid időre, mivel a háború végeztével összeért a két történetszál. Frodó és Samu útjánál megint rám telepedett kissé az unalom érzése, aztán jött a felismerés, hogy hát azért nyúlik ilyen hosszúra az elbeszélés, mert Mordor fekete földjén egyáltalán nem könnyű előrébb haladni, mivel Frodó egyre jobban fárad a Gyűrű súlyától. Samu hűsége és kitartása ismét megmutatkozott, annyira szépek voltak azok a jelenetek, ahol saját magától vonta meg az ételt-italt, csak hogy Frodónak több jusson, és erőre kaphasson, de úgy alapvetően az aggódását is nagyon szerettem benne. Azon viszont meglepődtem, hogy a Gyűrű sorsa röviden, alig két-három mondatban lett elintézve, az eddigi ráérős mesélés miatt valószínűleg nagyobb csinnadrattára számítottam. A Gyűrűháborút követő fejezetek szép befejezést adtak e nagyszabású mesének, habár a Megyében meg akadt néhány elintéznivaló. Az utolsó fejezet minden unalmamat, nyafogásomat elűzte egy időre, ugyanis egyszerre volt szomorú és gyönyörű, ahogy az elhajózókat figyeltük a hobbitokkal együtt. Aztán jött százötven oldalnyi Függelék, ami rettentően kiszívta az agyamból és a szemeimből az energiát. Az rendben van, hogy Tolkien nemcsak egy hihetetlenül sokszínű világot hozott létre, hanem kidolgozta annak komplett történelmét, időszámítását, népeinek különféle neveit, nyelveit, de ezt nem lehetett volna egy kiegészítő kötetként megjelentetni??? Hosszú, aprónál apróbb részletekbe menő levezetéseken kellett keresztülrágnom magam rúnaírásról, hangzók használatáról, sőt még a Gyűrűk Ura sztoriját is elolvashattam újra, ezúttal dátumokra lebontva. Biztos rengetegen vannak, és bizonyos szempontból meg tudom érteni őket, akik délutánokat, estéket nem sajnálva tanulmányozzák a Függeléket, és tanulnak meg írni-olvasni tünde-nyelven, oké. Én azonban nem tartozom ezen emberek közé, mégis végig kellett küzdenem magam a hatalmas mennyiségű információhalmazon. Igen, tudom, erre lehet azt mondani, hogy nem kötelező elolvasni, viszont számomra egy könyv az első borítótól az utolsóig tart, csak akkor van teljesen kiolvasva. És szerintem több értelme lett volna ennek egy külön könyvként, egyébként is egy csomó Tolkien-írásművet adtak ki, amik különböző, de ehhez a történethez tartozó elbeszélésekről szólnak.
Összefoglalva a három könyvvel kapcsolatos érzéseimet: szép és meglehetősen részletes az a világ, amit az író megalkotott, számtalan apróság nekem is megtetszett, azonban helyenként sok volt a mese, és kevés az aktív történés, ami sokszor unalomba és érdektelenségbe fullasztotta az olvasásomat. Akit érdekelnek az ilyen típusú könyvek, az biztos megtalálja benne azokat az értékeket, amikre nekem nem sikerült rálelnem.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A csatát Pelennor mezején.
  - Samu hűségét.
  - A Gyűrű sorsát.