Négy hónap
koplalás után végre megint eljutottam moziba. Mehettem volna korábban is, de
egyszerűen nem találtam olyan filmet, amire nyugodt szívvel költöttem volna,
úgyhogy türelmesen vártam – egészen mostanáig.
A
történetről röviden: Az előző rész történései óta eltelt egy év. Grindelwald
megszökik az amerikai varázslók őrizetéből, és Franciaországba megy, hogy
megkeresse Credence-t, aki a származását kutatja. Göthe Salmander pedig Albus
Dumbledore megbízásából ugyancsak oda tart, ugyanezen okból kifolyólag…
Az előző filmről írt értékelésem nagyrészt pozitív kritikát tartalmazott, némi negatív
éllel megspékelve, amivel kapcsolatban reméltem, megkapja a maga magyarázatát a
folytatás(ok) során. Nos, most is követem ezt az utat, először a szép és jó
dolgokról beszélek, hogy aztán rátérhessek a történetvezetésre, azon belül is a
nagy csavarra, ami elég visszás érzéseket keltett bennem. Egyrészt a négy hónap
kimaradás, másrészt az érzelmességem miatt, de már a stúdiólogók és a zene
megszólalásakor könnybe lábadt a szemem, nem sokkal később pedig már káprázott
a remekül megkoreografált nyitójelenettől. Az ezt követő brit mágiaügyi
minisztériumi résznél egy kicsit megijedtem a sok közelitől, mondom, ha ez lesz
a komplett játékidő alatt, az nagyon zavaró és egysíkú lesz. Szerencsére nem ez
történt. Helyette jöttek új és a korábbiakhoz hasonlóan csodálatos
varázslények, akiknek a dizájnja elképesztően részletesre és látványosra
sikerült, visszatért a jól ismert négyes, hogy ismételten humoros, megható és
szerethető dialógusokkal és interakciókkal ajándékozzanak meg minket, de új
karaktereket is köszönthettünk. Göthe legendás lények iránti elköteleződését és
szeretetét talán még jobban imádtam, mint előzőleg, Jacob egyre otthonosabban
mozgott a varázsvilágban, az újdonságokra való rácsodálkozása meg a konstans
jókedve rám is átragadt. A másik Salmander-tesó, Theseus érdekes egyéniségnek
tűnt, kíváncsian várom a történtek mennyiben változtatják meg; a Göthéhez
fűződő családi kapcsolatát is érdekes volt megismerni. Ja és örülök neki, hogy
ölelkezős fajta, mert én nagyon szívesen megölelgetném, khm… :P Sajnos azonban voltak
páran, akikben csalódnom kellett, de remélem, ez némileg változik a továbbiak
folyamán. Queenie-t amennyire imádtam a Legendás
állatok és megfigyelésükben, itt legalább annyira idegesített. Oké,
szeleburdi, ártatlan teremtés, aki érzelmi és nem elsősorban értelmi alapon hoz
döntéseket, de a film eleji, valamint film végi viselkedése nagyon irritált (na
jó, a film végit betudom Grindelwald rábeszélő tehetségének). Credence-nél nem
tudom, mit akartak ábrázolni az állandóan lehajtott fejével meg a sunyi
tekintetével, de egyáltalán nem az elveszett, valahová tartozni vágyó fiút
láttam benne, akinek elvileg lennie kellett volna. Ennyit arról, hogy az elején
csupa jó dolgot írok, na mindegy… Göthe és Jacob közös kalandjai, beszélgetései
üde színfoltjai voltak a cselekménynek, sőt az egyik kedvencem lett az a rész,
amelyikben kiderült, hogy Göthe varázspálcája mennyi mindent tud a hagyományos
varázsláson kívül. Természetesen nem lehetett kihagyni az első film
reflektorfény-elcsenő lényeit, Pickettet, a bólintért és az orrontó furkászt.
Arra nem vállalkozom, hogy eldöntsem, melyik volt cukibb, nekem a mind a kettőtől
kiakadt a cukiságmérőm, amit csak fokoztak a bébi furkászok, te jó ég, annyira,
de annyira édesek voltak, awwww!!! :DDD A fentebb felsoroltak azonban mind
eltörpültek egy régóta ismert és szeretett személy, valamint a hozzá szorosan
kötődő hely újbóli felbukkanása mellett. Amióta felröppent az első hír, hogy a
fiatal Dumbledore szerepelni fog a második részben, ráadásul Jude Law fogja
játszani, azóta vártam ezt a pillanatot. Law már az előzetesekben meggyőzött,
és a film megtekintése után sem másítom meg a véleményemet, szerintem tökéletes
választás volt Dumbledore-nak, pontosan hozta azt a bölcsességet és
rejtélyességet, csak fiatalosabb hévvel, amit megszoktunk az igazgatótól. Ebből
következően nem nehéz kitalálni, hogy a hely pedig a Roxfort volt. Hát én
nőiesen bevallom, mind Dumbledore első feltűnését, mind a kastély meg persze a
jól ismert zene felbukkanását megkönnyeztem, és azonnal előjött belőlem a
Potterfan. A jelen mellett pár flashback-jelenetet is láthattunk, amik Göthe és
Leta Lestrange roxfortos éveibe nyújtottak betekintést. Ó, igen, Leta… Mondjuk
innen már át is kormányozhatom bejegyzésemet a sztorira, ami helyenként kellően
izgalmas és érdekes volt, akciójelenetekkel és egyéb látványosságokkal
megfűszerezve.
Mostantól viszont egy ideig csak az olvasson, aki már látta a
filmet. SPOILER: Ugye, Credence származásával kapcsolatban az volt az
elterelés, hogy nagyjából mindenki – kivéve Letát -, azt feltételezte, hogy ő
Corvus Lestrange, Leta elveszett öccse, aki túlélt egy hajótörést. Ez viszonylag
érdekes feltételezés volt, de egy idő után annyira egyértelműnek lett
beállítva, hogy tudható volt, másfelé fog elmenni a történet. Illetve
logikailag sem álltak össze nekem az események. Leta elvileg a kriptában mondta
el először, mi történt valójában a testvérével, akkor mégis miért vetette meg
mindenki már korábban? Addig maximum arról tudhatott a nagyközönség, hogy az
öccse odaveszett, ő nem. Lehet, hogy ezért nézték le? Csak mert nekem ez kicsit
kacifántos volt. A karakter vívódása, bűntudata, a múltban való merengése
viszont nagyon tetszettek, és ezért le is döbbentem a film végi sorsán. SPOILER
VÉGE. Lássuk Grindelwaldot! Az első filmnél leírtam, hogy véleményem szerint
nem Johnny Deppet kellett volna becastingolni. Sok kritikussal ellentétben én
nem a magánéleti botrányai miatt gondoltam így (meg talán akkoriban az még nem
is volt téma), hanem egyszerűen azért, mert a kétezres évek második felétől, a
színész szereplésével készült filmek egyike sem nyerte el túlságosan a
tetszésemet, és ebben az ő megfásult játéka is közrejátszott, és aggódtam, hogy
ezzel a Legendás állatok-franchise-t is el fogja szúrni. Nos, akkor itt és most
ünnepélyesen kijelentem: tévedtem, ugyanis a sötét varázsló kellően
összeszedett és fenyegető benyomást keltett Depp alakításában. Az különösen
tetszett, ahogy pontosan tudta, kinek mit kell mondania, és félelmetes volt
figyelni, miként vetette be a meggyőzőképességét és sorakoztatta fel a maga
oldalára a varázslótársadalom nagy részét. Mondjuk, arra kíváncsi vagyok, honnan
ered a mindentudása; ezt most főképp a fordulatra értem, de egyébként is
rettentően zavaró, hogy különösebb magyarázat nélkül ő egyszerűen CSAK TUD
DOLGOKAT, és kész. Értem én, hogy nagy erejű varázsló meg ilyenek, de akkor is
jó lenne tisztában lenni vele, hogy pontosan honnan szerzi be az információit. Korábban
például azzal sem volt tisztában, hogy Credence az, akit keres, most viszont
mindent tud a fiú múltjáról és családjáról. Amely tudás, ha igaz, akkor alapjában
rúgja szét a Potter-franchise bizonyos pontjait. SPOILER: Szóval Credence
valójában Aurelius Dumbledore, Albus öccse, akire Leta a hajón elcserélte a
saját testvérét. Nos, ezt akárhonnan nézem, rengeteg kérdést vet fel, és
logikailag sem stimmel. Nagyjából emlékeztem a Harry Potter és a Halál ereklyéiből a Dumbledore-családtagok
történetére, de biztos, ami biztos alapon fellapoztam a könyvpéldányomat,
nehogy valótlan dolgokat állítva kritizáljam a csavart. Ott az derül ki, hogy
három Dumbledore-testvér van, még csak említés szintjén se kerül elő még egy
testvér vagy bármilyen rokon (a szülőkön kívül természetesen). Oké, ezt meg
lehetne magyarázni azzal, hogy Harry sztorijának szempontjából nem feltétlenül
baj, ha nem értesültünk Aureliusról. Áttérve a szülőkre: az édesanyjuk meghalt,
amikor Ariana tizennégy éves volt, tehát ő nem lehet Credence szülőanyja,
hiszen a fiú jóval fiatalabb az eddig ismert Dumbledore-gyerekeknél, az apjuk
pedig az Azkabanban raboskodott, és Dumbledore a pályaudvaros fejezetben azt
mondja Harrynek, hogy az apja élete végéig a börtönben maradt, ergo ő sem
nemzhetett gyereket. Ott van viszont a főnix, ami a film szerint csak
Dumbledore-leszármazottnak jelenik meg, úgyhogy marad az a verzió, hogy
Credence valamelyikük gyereke. Ami szintén nem feltétlenül állja meg a helyét az
eddigi ismeretek birtokában, és újra előhozza a nagy kérdést, miszerint Grindelwald
hogyhogy tud a fiúról, Dumbledore azonban nem. Vagy csak jól titkolja, mert a
Göthével folytatott beszélgetésből nekem az jött le, hogy hajlott azon tábor
felé, akik másik varázslócsaládhoz kötötték Credence-t. Akárhogy is, nagyon
kíváncsi vagyok, Rowling hogy fogja megoldani ezt a monumentálisnak és
érthetetlennek tűnő logikai buktatót. SPOILER VÉGE. Ha a további filmek
normális és elfogadható magyarázattal fognak szolgálni ezen információt
illetően, akkor egy rossz szavam se lesz, de jelenleg nekem az fura és picit
bosszantó is, hogy utólag ilyen mélyen bele kellett nyúlni a
Potter-univerzumba. Ami csak azért meglepő, mert Nagini háttértörténete viszont
tetszett, és nem zavart az utólagos kiegészítés.
Nagy vonalakban tehát
felvázoltam a főbb problémáimat a cselekményről, de még korántsem fejeztem be.
Már a Legendás állatok és megfigyelésüknél
is szóba hoztam, hogy Rowling csak bedob random mondatokat, csavarokat,
sztoriszálakat, amiket aztán nem fejt ki részletesebben. Itt például Nagini és
Credence kapcsolata alig kapott játékidőt, de Leta és Göthe múltjáról és
viszonyáról sem derült ki annyi dolog, amennyiben reménykedtem. Grindelwald
mindentudását szintén kidolgozatlannak éreztem, ó, igen, és még valami vele
kapcsolatban. Nem titok, Rowling már kábé tíz éve elmondta, hogy Dumbledore
homoszexuális volt, és szerelmes volt Grindelwaldba. Olvastam is cikkeket a
film előtt, amik arról értekeztek, hogy meglenne a lehetőség ennek kifejtésére
a mostani franchise-ban, de úgy tűnik, ezt a hajót hagyták elúszni. Én a magam
részéről mindig örömmel üdvözlöm, ha egy filmben, pláne sorozatokban
LGBT-szereplők tűnnek fel, és jó lett volna látni ezt a mintát itt is. Lehet
velem vitatkozni, de szerintem a XXI. században egy „Többek voltunk, mint
testvérek.” megszólalás, meg egy érzelmes kézfogás mellett beleférhetett volna
konkrétabb utalás. Félreértés ne essék, nem egy hardcore szexjelenetre
gondolok, de komolyan megsértették volna a családbarát címkét, ha beleraknak
egy csókot a tükrös jelenetbe? XXI. század, könyörgöm…
Mint
általában mindig, ha egy engem nagyon érdeklő, és belőlem számtalan érzelmet
kiváltó filmről írok, most is csapongó és meglehetősen hosszú értékelés
született. Remélem, azért nagyjából ki lehet hámozni belőle kusza
gondolataimat. Ha mégsem, akkor itt röviden összefoglalom: lenyűgözően
látványos, remek szereplőkkel és varázslényekkel benépesített, az első részhez
méltó folytatás készült, aminek azonban újfent voltak elbeszélői hibái, a
fordulata szükségességét és értelmét pedig vagy el tudja fogadni a néző vagy
alaposan vitatja. Én utóbbi csoportot erősítem, ugyanakkor nyitottan várom a
folytatást, hátha az megnyugtatja jelenleg háborgó rajongói érzéseimet.
Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az új varázslényeket. Meg persze a régieket. FURKÁSZ 4EVER!!!
- Göthe pálcájának hasznos tulajdonságait.
- Jacob szerelmi tanácsokat ad Göthének. "Nem szalamandrázott, ugye?" :D
- A roxfortos részeket. Nosztalgia ezerrel.
- Göthe és Tina apró romantikus pillanatát.
- Nicolas Flamel rövid jelenését.
- A temetőbeli gyűlést és az azt követő történéseket.
- A fordulatot. Aztán döntsd el, hogy mit gondolsz róla.
Legendás állatok - Grindelwald bűntettei (Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald)
színes, magyarul beszélő, 134 perc
Rendező: David Yates
Szereplők: Eddie Redmayne, Katherine Waterston, Dan Fogler, Alison Sudol, Johnny Depp, Jude Law, Ezra Miller, Callum Turner, Zoe Kravitz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése