A tavalyi év
folyamán belekezdtem a Stage Dive-könyvsorozatba, és három részt el is
fogyasztottam belőle. Mindenképpen tervben volt, hogy idén a befejező, negyedik
részt is elolvasom, amire végül most, év vége felé kerítettem sort. A korábbi
kötetekről írt bejegyzéseket a címekre kattintva találhatjátok meg: Lick – Taktus, Play – Futam, Lead – Szóló.
A
történetről röviden: A második részben megismert Anne húga, Liz testvére
esküvőjén egyéjszakás kalandba keveredik a Stage Dive basszusgitárosával,
Bennel, ami nem marad következmények nélkül. A lány úgy dönt, megtartja a
babát, a fiú pedig megkéri, csatlakozzon a bandát kísérőkhöz a turné ideje
alatt, hogy megbeszélhessék a kialakult helyzetet. Csakhogy nem számolnak az
érzelmeikkel…
Nem
mondhatom, hogy az első három könyv alapján a sorozat rajongójává váltam volna,
de úgy gondoltam, ha már elkezdtem, akkor végigolvasom mindegyik bandatag
történetét. Alapvetően az zavart a könyvekben, hogy a főszereplő lányok, akik
egyben a narrátor szerepét is ellátták, semmilyen tulajdonsággal nem
rendelkeztek, csupán totálisan bele voltak esve az aktuális rockerbe, és
pontosan lekövethető szexjelenetek, valamint olcsó fordulatok és bonyodalmak
mentén jutottunk el a kötelezően kierőszakolt happy endhez. Ezen tapasztalatok
nyomán most sem számítottam nagy durranásra, s ezért is ért meglepetésként,
hogy az írónő egy meglehetősen komoly témát, az egyéjszakás kalandból eredő
terhességet választotta a cselekmény központi elemének. Liz konstans aggódása,
a bizonytalanság, hogy meg tud-e felelni az anyai szerepkörnek, problémás
családi hátterének tükrében vált érdekes momentummá, illetve a
pszichológiatanulmányaiból kifolyólag is jó pár intelligens gondolatot és
megszólalást hallhattunk tőle. A korábbi könyvekben a basszusgitáros Ben viszonylag
keveset szerepelt, a róla szóló leírások alapján egy mogorva embernek képzeltem
el, ehhez képest kiderült róla, hogy jó humora van, s bonyolultsága ellenére
tud érzelmes és gyengéd lenni. Ami a pozitívumokat illeti, mást nem nagyon
tudok megemlíteni. A már jól ismert mederben zajlottak az események, kicsi
késleltetéssel, de csak összejött a páros, és jöhettek a megszokott
érzékiséggel telített részek, természetesen a korábbiakhoz hasonló részletekkel
és sorrenddel. Aztán következett a hihetetlenül olcsó bonyodalom, majd annak
még olcsóbb és elsietett feloldása. De az epilógus legalább cuki lett.
Visszatérve a karakterekre, talán a harmadik könyvben volt hasonló érzésem,
hogy mind a női, mind a férfi főszereplőbe oltott némi pluszt az írónő, de
persze, ahogy ott, úgy itt sem vitte túlzásba, és bizony néha kiakasztott a
kidolgozatlan, félbehagyott karakterjegyeivel. Az eddigi kötetekben főszerepet
játszó bandatagok és párjaik erős mellékszereplőként tűntek fel, de őszintén,
senkire nem tudnám azt mondani, hogy különösebben felkeltette volna az
érdeklődésemet. Jimmy és Lena mellékszála, ha már az lett, ami, jobban is
összekapcsolódhatott volna Ben és Liz történetével. Malt amennyire szerettem az
első, meg egy kicsit a harmadik részben, most totálisan hidegen hagyott.
Összefoglalóan
tehát azt mondhatom, hogy apró meglepetést okozott számomra ez a kötet. Itt-ott
egész érdekes fejtegetésekbe ment bele, aztán rövid úton megint a szexuális
játszadozásoknál kötött ki, ezáltal hű maradt a sorozattól megszokott
színvonalhoz. Azt elismerem, hogy a négy könyv során helyenként igazán
romantikus vagy épp erotikus jeleneteket olvashattunk, a szereplők között is
akadtak, akik nem egysíkú bábukként masíroztak végig a cselekményen, az
összképet nézve azonban nekem nem sok pozitív élményt szerzett a Stage Dive.
Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az utólag elmesélt vegasi estét.
- Ben és Liz beszélgetését az autóban.
- Liz pszichológiaszakból kiinduló dumáit.
- Az epilógust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése