Két évvel
ezelőtt került a mozikba a Legendás állatok és megfigyelésük című film, amiben J. K. Rowling visszatért a Harry
Potter-univerzumba, hogy elmesélje nekünk a magizoológus Göthe Salmander
történetét, akiről eddig csupán a legendás lényekről írt könyve kapcsán
olvashattunk a Potter-könyvekben, illetve kiegészítő kötetként Rowling meg is
írta a mágikus élőlények rövidke kalauzát. Az írónő a film forgatókönyvéért is
felelős, ami a mai bejegyzés témájául szolgál. Az apropó mi más is lehetne,
mint a múlt hét óta a mozikban megtekinthető folytatás, a Legendás állatok – Grindelwald bűntettei. A héten tervezem megnézni
a filmet, és gondoltam, előtte felelevenítem a korábbi eseményeket a
forgatókönyv segítségével.
A
történetről röviden: 1926-ot írunk. A varázslényeket kutató Göthe Salmander New
Yorkba érkezik, ahol rejtélyes dolgok veszélyeztetik a varázslóközösség
lelepleződését. Göthe akaratán kívül sodródik bele a kalamajkába, amikor
mágikus bőröndjét véletlenül elcseréli egy magnixszel, Jacob Kowalskival és jó
pár legendás lény elszabadul…
Ha nagyon
lusta lennék, akkor most ide másolnám a filmről írt bejegyzésemet, és azzal be
is fejezném az értékelést, lévén a könyv semmi mást nem tesz, mint jelenetről
jelenetre felmondja a mozgóképes verziót. Amikor először hallottam róla,
bosszankodtam is rajta egy kicsit, és most, az olvasás után is fenntartom az
akkor kialakult véleményemet, hogy ennek így nincsen sok értelme. Ha láttad a
filmet, minek akarnád azt még egyszer elolvasni? Akkor már inkább megnézed
megint, nem? Ha már úgy döntöttek, hogy megjelentetik nyomtatásban, legalább
dobták volna fel valamivel, mondjuk az írónő karakterekről írt jegyzeteivel,
apró érdekességekkel, esetleges történet-kiegészítésekkel. Vagy még jobb lett
volna regényformátumként olvasni. Ettől eltekintve nem tudok és nem is akarok más
hibákat felróni neki. A sztorit már ismertem, mégis jó volt ismét elmerülni a
varázsvilágban, a leírások alapján tökéletesen megjelentek előttem az egyes
filmkockák, könnyedén és gyorsan lehetett haladni a szöveggel, az illusztrációk
pedig gyönyörűek lettek és még varázslatosabbá tették az olvasottakat. A filmes
szakkifejezések szótára is jó ötletnek bizonyult. Tényleg csak pár mondat
erejéig megyek bele a cselekménybe, hiszen a lényeget már leírtam a filmnél.
Queenie és Jacob párosa nyomtatott változatban is imádnivaló volt, Göthe és a
lények bensőséges, bár néha hadakozó viszonyát szintén szerettem, a furkászos
jeleneteken pedig legalább akkorákat nevettem, mint a film esetében. A
fordulatoknál hiányoltam némi magyarázatot, olyan rövidek voltak, és hirtelen
lezárást kaptak (Jó, tudom, van még négy film, amiben elmondhatják, de akkor
is…).
Összességében
nézve aranyos és szép könyvet vesz a kezébe az, aki elolvassa a Legendás állatok és megfigyelésük
filmforgatókönyvet, szerintem azonban többet is kihozhattak volna a kiadványból,
ez így csupán egy elsőre érdekesnek tűnő, de alapvetően átgondolatlan kötet
lett.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az illusztrációkat és a szakkifejezések magyarázatát.
- Amúgy meg mindent, amit a filmnél már felsoroltam, szóval ha kíváncsi vagy, menj és kattints rá a róla szóló bejegyzésemre! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése