Molynak lenni jó! - Szülinapi gondolatok

J. K. Rowling óta tudjuk, hogy a hét a legerősebb mágikus szám, s mivel én ebben a hónapban (egész pontosan 17.-én) töltöttem be hetedik évemet, mint büszke Molytag, ezért úgy döntöttem, hogy írok egy bejegyzést e különleges évforduló alkalmából, amiben egyrészt mesélek arról, mit jelent számomra a Moly, illetve összeállítottam egy listát eddigi molyos éveim legmeghatározóbb olvasmányaiból és rendhagyó módon néhány képet is mellékelek, melyeken itthoni könyvespolcom számomra legkedvesebb részeit mutatom meg nektek.

Amikor a bejegyzés koncepcióján agyaltam, először arra gondoltam, hogy hét pontba szedve leírom, mi mindent kaptam ettől az oldaltól az eltelt évek alatt, azonban elég hamar rájöttem, hogy antiszociális és magamnak való személyiségemnek, valamint vidéki lakhatásomnak köszönhetően nem tudok olyanokról mesélni, hogy mennyi barátot, kedves ismerőst szereztem az oldal által, milyen remek programokon vettem részt, melyekről szintén az oldalról értesültem, s ekkor jött a hét meghatározó olvasmányból álló lista ötlete, ami ugyan kevésbé személyesebb megoldás, de azért kapcsolódik valamennyire a Molyhoz. Mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy beszámoljak az oldalhoz fűződő élményeimről, mert legyenek bármilyen aprók, némelyek számára talán semmiségek, nekem ezek igenis fontosak. Szóval a bejegyzés első részében erről lesz szó, utána pedig következik a lista.

Mint oly sok minden mást, a Molyhoz való csatlakozásomat is egy kedves barátnőmnek köszönhetem, aki már sokszor előfordult korábbi bejegyzéseimben, mint az ember, aki fantasztikus könyvekkel, filmekkel és sorozatokkal ismertetett meg. A regisztrációt követően nagyjából fél évig nem sokat foglalkoztam az oldal felfedezésével, csupán az olvasásaimat jelölgettem, ismerősöket keresgéltem. Már nem tudok pontosan visszaemlékezni, mikor kezdtem jobban beleásni magam az oldalba, de egyszer csak jelentkeztem pár kihívásra. Aztán jöttek a zónák, amikben hasonló érdeklődési körökkel rendelkező emberek közé csöppentem, s idővel jöttek a figyelők, akiket nem ismertem személyesen, az adatlapjukat elnézve azonban voltak közös kapcsolódási pontjaink, így simán visszafigyeltem őket. A figyelés esetemben a lehető legpontosabb meghatározás, ugyanis főleg ezt csináltam, beszélgetni, magamtól karcolni sokáig nem mertem (azért akadtak bátortalan próbálkozásaim, de ha megnézitek az adatlapomat, látható, hogy nem vittem túlzásba). A kihívásokra való jelentkezések voltak az első komolyabb lépéseim, bár ott is sokáig biztonsági játékot játszottam, s az érdeklődésemnek megfelelő könyvekhez kerestem kihívást, holott épp fordítva kellett volna: olyan kihívásokat keresni, amik által új könyveket fedezhetek fel, esetleg némi szellemi munkára is szükségem lesz, mert mondjuk, különféle feltételek alapján kell könyveket keresnem. Ez a hozzáállásom azóta természetesen finomodott. Első teljesítéseim közül az Olvassuk el a Felhőatlaszt! szeretném megemlíteni, mint meghatározó pillanatot, de nem a könyv és nem is a megszerzett plecsni miatt, hanem mert ekkor írtam először értékelést, mivel ez kellett a kihívás teljesítéséhez. Akkoriban ezt valódi teherként éltem meg, mert ugyan voltak íróasztalfióknak szánt véleményeim meg persze iskolai házi dolgozatok, de ez volt az első alkalom, hogy úgymond nyilvánosságra került, mit gondolok egy könyvről. Ott azonban elindult valami, mert onnantól fogva kihívás kikötésektől függetlenül leírtam a véleményemet, hol hosszabb, hol rövidebb, hol komolyabb, hol viccesebb formában, két és fél évvel később pedig elindítottam a blogomat, ami a Moly előtt meg sem fordult a fejemben (igaz, még így is újabb évek teltek el, mire meg mertem jeleníteni Molyon a blogbejegyzéseimet; bonyolult figura vagyok, tudom). Arról fogalmam sincs, hányan olvasták az egyes értékeléseimet, s mennyire tetszett nekik, vagy hogy mennyit segített nekik eldönteni, kíváncsiak-e a könyvre vagy sem, bár elvétve azért kaptam csillagozásokat, s a mai napig molyos korszakom egyik legszebb élményének tartom, hogy egy kiadó megköszönte, amiért egy szerintük szép értékelést írtam a könyvükről. Ami az értékeléseimet illeti, mindegyik az én gyermekem, szóval szoros kötelék fűz hozzájuk, de természetesen megvannak a saját kedvenceim, amiket a mai napig jó érzés visszaolvasni, ugyanis tökéletesen tükröződnek bennük a könyvek által kiváltott érzelmeim. Többségük benne lesz a listában, akik nem, azokat a címekre kattintva olvashatjátok el Molyon: Charlaine Harris: Véres végzet; James Dashner: Az útvesztő; James Dashner: Lázkód.

A Molyon rengeteg szuper lehetőség van, ezek közül nekem a könyvek adásvétele, valamint a zónákban való segítségkérések (főleg kölcsönkönyvek kapcsán) adtak jó élményeket. Az adásvételből részemről inkább csak az adás jött szóba, bár egyszer itt vettem ajándékkönyvet a barátnőmnek, méghozzá Bram Stoker Drakuláját, sőt egy alkalommal csere útján jutottam hozzá egy rövid, kevésbé ismert, mégis szép történethez, Jan Otcenásek: Rómeó, Júlia és a sötétség című könyvéhez, ami egy zsidó lány és egy cseh fiú közti szerelemről mesél a II. világháború idején. Az eladások kapcsán többször is előfordult, hogy postán küldtem el a könyveket, egészen addig, amíg egyik vevőm meg nem ismertetett a Foxposttal, ami lényegesen olcsóbb és kevesebb erőfeszítést igényel, mint a sima postai feladás (ha nem lenne egyértelmű, leírom: ha nincs a Moly, szerintem még most se tudnám, hogy létezik a Foxpost). Azóta át is nyergeltem erre a küldési módra, bár legutóbbi vevőm, egy budapesti nyugdíjas bácsi ragaszkodott a hagyományos postai küldéshez, úgyhogy kénytelen voltam átmenetileg visszatérni ehhez a módszerhez. A személyes eladásokból pedig a legszebb élményem az volt, amikor az egyik vevőm megajándékozott egy saját maga készítette könyvjelzővel - ezek után eléggé elszégyelltem magam, ugyanis kiderült, hogy az általa kiválasztott könyvek közül egyet nem vittem el a találkozóra, de szerencsére megbeszéltünk egy újabb időpontot, amikor is rendben megkapta az elmaradt példányt. Sőt, volt egy vevőm, aki nagyon megörült, hogy megtalált, mert így újra beszerezhette az egyik kedvenc könyvét, amit évekkel ezelőtt valakinek kölcsönadott, ám az vagy nem adta vissza, vagy elkeverte valahova, pontosan már nem emlékszem. Ha már szóba került a kölcsönadás, akkor erről is szólnék pár szót, mert igaz, hogy a kölcsönkapott könyvek nagy részét a barátnőm szállította, azonban rajta kívül is akadt pár jó szándékú molyos segítő. Ily módon olvastam el több részt Charlaine Harris True Blood-sorozatából, valamint Robert Galbraith könyveiből.


Az a bizonyos könyvjelző :)

Ezek lennének hát eddigi molyos éveim fontosabb momentumai, s remélem, azért érződött valamennyire eme kevésbé aktív szereplésekből is, hogy imádok Moly lenni. A figyeltjeim váró-és kívánságlistás értesítései, az olvasásaik, értékeléseik jó pár könyvre felhívták már a figyelmemet, a filmes, könyvsorozatos zónákban is belecsöppentem rövidebb, ám annál érdekesebb beszélgetésekbe, s nekem ezek is rengeteget jelentenek, nem beszélve a tagoktól kapott csillagozásokról egy-egy saját tartalmamat illetően. Nagyon remélem, hogy a tizedik születésnapom apropójából hasonlóan szép vagy épp fontos pillanatokról számolhatok majd be.

Most pedig következzen az a bizonyos lista. A számmisztika alapján eredetileg hét könyvet szerettem volna felsorolni, de miután leszűkítettem tízre a kiválasztott olvasmányokat, rájöttem, hogy azok közül képtelen vagyok még hármat kidobni, s úgyis szeretem a tízes számot is, mert kerek és mert Mr. Monknak is ez a kedvenc száma, szóval lássuk, mik voltak számomra a legmeghatározóbb és legérdekesebb könyvek az elmúlt hét évből! Igyekeztem őket úgy válogatni, hogy nagyjából lefedjék kedvenc műfajaimat és különféle érdeklődési köreimet; ami pedig a róluk írt véleményeket illeti, van olyan könyv, amit a blog indulása előtt olvastam, ott értelemszerűen csak a molyos linket találhatjátok, a többieknél feltüntetem mindkét forrást, s rátok hagyom, melyiket olvassátok el. A sorrendnek nincs különösebb jelentősége.

 

 

1. Gideon Greif: Könnyek nélkül sírtunk (moly; blog)

Életem eddigi legmegrázóbb, legmeghatározóbb olvasmányélményét köszönhetem ennek a könyvnek, valamint egy nagy rakás tudást, hiszen a holokauszt egyik kevésbé ismert résztvevőiről, a sonderkommandósokról még csak nem is hallottam a Saul fia című film és e könyv előtt. Az egész könyvön látszott, hogy az írónak mennyire szívügye jobban megismertetni a világgal ezeket az embereket, illetve javítani a meglehetősen negatív megítélésükön. Nagyon megterhelő olvasmány volt, emlékszem, őszi időszakban olvastam, és amikor kint tartózkodtam az udvaron, s éreztem a környező házak kéményeiből áradó füstszagot, végigfutott rajtam a borzongás, mert eszembe jutottak a gázkamrák és a krematóriumok áldozatai. Ártól függetlenül jelenleg ezt a könyvet tartom magánkönyvtáram legértékesebb darabjának.

 

2. Gideon Greif - Itamar Levin: Felkelés Auschwitzban (moly; blog)

A fentiek után nem meglepő, hogy az író másik könyve is felkerült a listára. Vannak benne ismerős részletek a másik könyvből, középpontjában azonban az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor titkos ellenálló mozgalmai állnak, emellett részletesen tárgyalja a tábor történetének egyetlen lázadását, amit a sonderkommandósok követtek el 1944. október 7.-én. Elődjéhez hasonlóan precíz, megrázó, ugyanakkor fontos olvasmány.

3. Markus Zusak: A könyvtolvaj (moly)

Ő volt az első olyan fikciós, holokausztot érintő könyv, amit elolvastam. A nem mindennapi megoldás, miszerint a Halál a narrátor, az egyik legeredetibb ötlet, amivel találkoztam, a leírásai szívbemarkolóan gyönyörűek (lásd azt a pár idézetet, amit kiírtam molyon), a szereplői imádnivalóak és a komoly téma mellett az olvasás szeretetéről szóló részeit is nagyon szeretem. A filmváltozata azonban érdekes módon nem igazán tetszett.

4. Pápai Zsolt - Varga Balázs (szerk.): Korszakalkotók (moly)

A filmek iránti érdeklődésem még eléggé gyerekcipőben járt, a filmtörténettel és a filmelemzéssel is éppen csak ismerkedtem, amikor egy filmes újságban olvastam erről a könyvről. Tizenegy ismert amerikai rendező portréját rajzolja meg, végigmegy fontosabb filmjeiken, stílusjegyeiken, az alkotókon, akik hatottak munkásságukra, mindezt néha kissé túl szakszerűen, de alapvetően az átlagember számára is érthetően teszi.

 

5. Sarah Addison Allen: Sugar Queen - Édes élet moly; blog)

Egy gimnáziumi osztálytársam ajánlására olvastam el, s csodálatos élmény kerekedett ki belőle, amit sajnos az írónő többi könyveitől nem sikerült megkapnom. Kevés romantikus könyvet olvasok, én inkább erős mellékszálként szeretem figyelni az összeillő párocskákat, ez a könyv főleg azért lett kivétel, mert Josey és köztem jó pár hasonló tulajdonságot fedeztem fel, a szerelmi szálak pedig legalább olyan édesek voltak, mint a fejezetcímekben feltüntetett finomságok.

6. Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom (moly; blog)

Vele egy kicsit csaltam, mivel már a molytagságom előtt elolvastam, de aztán újráztam vele, mert emlékeztem, mennyire tetszett. Ez az érzés a második olvasásnál sem változott, a feminista, antirasszista mondanivaló egyébként is érintette az érdeklődési körömet, a kisvárosi légkörben, az ott lappangó titkokban való elmerülés pedig fantasztikus élmény volt.

7. Emma Donoghue: A szoba (moly; blog)

A filmváltozatot láttam először, amit Brie Larson miatt néztem meg, aki azóta az egyik kedvenc színésznőmmé avanzsált. A mozgóképes verzió lenyűgözött, emellett tetszett a sztori egyedi koncepciója, hogy egy ötéves kisfiú szemén keresztül csodálkozunk rá a világra, így jött képbe a könyv. Komoly témája ellenére hihetetlenül vicces, szerethető és felemelő történet.

8. Ava Dellaira: Kedves halottak! (moly; blog)

Ebben a könyvben az érdekes kiindulópont mellett a gyászfeldolgozás témája fogott meg, ugyanis hasonló korban voltam, mint a főszereplő, amikor elvesztettem egy nagyon fontos családtagomat, s olvasás közben számtalanszor elméláztam rajta, hogy ha akkoriban már létezett volna ez a könyv, akkor ötletet merítve belőle én is írhattam volna leveleket, amik talán segítettek volna könnyebben átlendülni a problémákon, a bonyolult érzelmeken. Gyönyörű könyv.

9. Rebecca Donovan: Csak lélegezz!-trilógia: Elakadó lélegzet (moly; blog), Visszafojtott lélegzet (moly; blog), Boldogító lélegzet (moly; blog)

Igen, tudom, ez is kicsit csalás, de mindenképpen szerettem volna egy könyvsorozatot is szerepeltetni. Legjobb barátnőm nagy kedvence egyébként, s nem meglepő módon az ő ajánlására és kölcsönadásával olvashattam el. Megint egy komoly téma, egy részletgazdag és komplex szerelem, remek szereplők, csodálatos leírások: ehhez hasonló könyvekből kéne többet megírni és kiadni a papírmasé női főszereplővel operáló, erotikus jelenetekre felfűzött pornókönyvek helyett.

10. Stephen King: Tortúra (moly)

Nem ez volt az első King-könyvem, de az eddig elolvasottak közül egyértelműen a legmeghatározóbb. Komoly versenyben volt A ragyogással, ettől azonban jobban rettegtem, ezért választottam ezt. Éppen az teszi kiemelkedően jó könyvvé, hogy semmi természetfeletti nincs benne, csak egy szorult helyzetben lévő író és az ő fogvatartója, aki egyben leglelkesebb rajongója történetét követhetjük, aminek a végére arra kell rádöbbenned, hogy nem a vámpírok, a kísértetek vagy a földönkívüliek, hanem az emberek a legfélelmetesebb lények.

 

 

A bejegyzés zárásaként pedig következzenek a beígért képek kedvenc könyvecskéimről!!!! :)

 

Róluk most nem esett szó, de hozzájuk fűz a legrégebb óta tartó rajongás <3

 

 Ez a két polcrész pedig a könyvek tartalma mellett azért is áll közel hozzám, mert nagy részüket ajándékba kaptam olyan emberektől, akiket nagyon szeretek és tisztelek.