A blog indulása óta minden év végén készítettem egy összesítő értékelést az itt tárgyalt három témakörről, a könyvekről, filmekről és sorozatokról, azonban az elmúlt két évben ezek egyéb bejegyzések megírása, vagy csak szimplán az ünnepi időszak okozta elkényelmesedés miatt átcsúsztak a következő évre. Tavaly karácsonykor már jó előre láttam, hogy ismételten nem fogom tudni megcsinálni a visszatekintést december 31.-éig, ezért úgy döntöttem, inkább 2021 első hetére halasztom megírását és publikálását. Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a témakörökre lebontott évértékelő! BÚÉK!
Könyvek
Amikor a bejegyzés vázlatát körmöltem, sokat tűnődtem rajta, hogy már a bekezdésben hozzam szóba, vagy inkább mindegyik témakörnél külön térjek ki rá, miként húzta keresztbe a témákhoz fűződő előzetes terveimet a koronavírus okozta veszélyhelyzet és az azzal járó korlátozások; végül úgy döntöttem, mindenhol mesélek róla röviden (talán egyedül a sorozatokat nem érintette). Akik rendszeresen olvassák irományaimat, azok tudhatják, hogy évek óta büszke tagja vagyok a moly.hu oldalnak, ami elsősorban egy könyvekkel foglalkozó honlap. Nos, ezen az oldalon egy ideje különféle statisztikákat találhatsz a saját aktivitásodról, olvasásaidról, értékeléseidről, stb., és 2013-ban kezdődött tagságom óta tavaly értem el az abszolút mélypontot mindössze 18 db elolvasott könyvvel, ami oldalszámban 6886. Természetesen nem az határozza meg az olvasási szokásaimat, hogy mit ír ez a statisztika, de azért ad egyfajta célirányt arra vonatkozólag, mi az az adott könyvmennyiség, amit el szoktam olvasni, valamint az is erős motiváló tényező, hogy bizonyos mennyiségű elolvasott könyv és oldalszám után plecsnit kap az ember, amivel aztán lehet büszkélkedni: 2019-ben például óriási örömet okozott, hogy sikerült elérnem a 10000 elolvasott oldalt, s 2020-ra is ez volt a fő célom. Az ok, amiért ez nem jött össze, elég prózai: én olvasmányaim nagy részéhez könyvtári kölcsönzéssel jutok hozzá, ám tavasszal ugyebár három hónapig zárva voltak a könyvtárak, s ugyan házhozszállítással segítették az olvasókat, ezt csak és kizárólag a székhelyükként szolgáló városban tették meg, szóval én falusi lakosként határozatlan időre összezárva maradtam kettő darab korábban kikölcsönzött könyvvel. Szerencsére egy kedves barátnőm segítő kezet nyújtott, így virtuális módon érkezett pár olvasmány, június végétől pedig ismét lehetett könyvtárba menni. Az ősszel hozott újabb korlátozó intézkedések idején nagy örömömre kibővítették az említett szolgáltatást, az online leadott kérelmek a házhozszállítás mellett előre meghatározott időpontokban személyesen is átvehetők lettek a könyvtár parkolójában kialakított helyszínen. Csakhogy ekkoriban kapott el az ötlettelenség, egyszerűen semmi nem felelt meg az ízlésemnek, hangulatomnak, s őt szorosan követte a kedvetlenség, amikor egyáltalán nem tudtam rávenni magam az olvasásra. Őszintén remélem, hogy 2021-ben sikerül kimásznom ebből a gödörből, s mihamarabb neki tudok állni a jelenleg nálam üldögélő kikölcsönzött példányok elolvasásának. Mélypont ide vagy oda, azért nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt a 18 db olvasást! Műfaji szempontból ifjúsági irodalom és krimi került legtöbbször sorra, bár az élményeim nem mindig voltak pozitívak, sőt ifjúsági részről sikerült egy borzalmasan rossz könyvsorozatba belenyúlnom. Egyébként jó pár sorozatot elkezdtem, s az volt a terv, hogy be is fejezem őket év végéig, ebből mindössze a fentebb említett jött össze. Stieg Larsson A tetovált lány-trilógiájának harmadik darabja még várat magára, ahogy Madeleine Roux Asylum-sorozatának két része is még hátravan. A korábbi összesítésekben többször is említettem, hogy ritkán veszek magamnak könyvet, jobban szeretek kapni, s ezt tavaly kétszer is átélhettem: a születésnapom alkalmából egy régóta vágyott példány került a birtokomba, amiről hónap végén, az immár szokásossá vált holokauszt emléknap apropóján olvashatjátok el a véleményemet, ugyanis a téma egy nagyon fontos, engem különösen érdeklő aspektusáról szól az említett kötet. Karácsonykor lassan hagyomány nálunk a könyves ajándék, 2020-ban annyi változás történt, hogy a vírus miatt apa nem szeretett volna könyvesboltba menni a tömeg miatt, s ebben egyet is értettem vele, így én adtam le az online rendelést, a csomagot viszont ő fizette. Erről a könyvről sem szeretnék sokat mondani, hiszen idővel úgyis készül róla bejegyzés, annyit viszont elárulok, hogy évek óta ez az első olyan karácsonyi könyvajándékom, ami nem a holokauszthoz kötődik; ez szándékos döntés volt részemről, most kifejezetten egy könnyedebb témájú könyvre vágytam. Még az ajándékoknál maradva, 2019-es karácsonyi könyvem, a 111 különleges hely - London sorra került tavaly februárban, róla a lentebb megadott linken olvashattok hosszabban. Mindezek után mik is lehetnének a célkitűzéseim 2021-re? Először is, több elolvasott könyv, aztán jó lenne minden megkezdett sorozatnak a végére érni, mellette pedig minél változatosabban, többféle műfajból merítve olvasni: akiktől mindenképpen szeretnék legalább két-három művel megismerkedni, az Charles Dickens és Stephen King, őket ugyanis méltatlanul elhanyagoltam 2020-ban. A téma lezárásaként lássuk a tavaly elolvasott könyvek legjobbjait és legrosszabbjait!
Legjobb olvasmány 2020-ban: Caleb Carr - A Halál angyala
Említésre méltó olvasmányok 2020-ból: John Sykes - 111 különleges hely - London; Emma Donoghue - A cafka; Kody Keplinger - The DUFF - A pótkerék és Lying Out Loud - A hazugságháló
Legrosszabb olvasmány 2020-ban: Kim Harrington Clarity-sorozata: 1. Clarity - A tisztánlátó, 2. Perception - A hatodik érzék - mindkét rész elképesztően rossz volt, úgyhogy megérdemelten jár nekik az elismerés...
Filmek
Amennyire csalódást keltőek a könyves téma számadatai, annyira büszke vagyok a filmes témában elért eredményemre: 54 db filmet néztem meg, ami több mint 2019-ben volt, vagyis itt megvalósult a kitűzött cél. Természetesen a koronavírus az ide vonatkozó terveimbe is belerondított, ugyanis a mozik bezárása, valamint a nagy hollywoodi filmek bemutatódátumainak elhalasztása miatt csupán kétszer voltam moziban. 2021-et főleg azért is várom (valószínűleg sok millió érdeklődővel/rajongóval együtt), mert a jelenlegi állás alapján ebben az évben dúskálni fogunk a jobbnál jobb filmekben. Én a magam részéről a Marvel-filmekre vagyok leginkább kíváncsi, bár az Örökkévalók és a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája kapcsán kell majd némi továbbképzést végeznem, mivel róluk alig tudok valamit. Az eddigi évektől eltérően ezúttal nem készítettem előzetes mozis tervezetet, a fontosabb dátumokat nagyjából tudom, de most inkább kivárok, nem akarom megint átélni azt az érzést, amikor százszor újra kell írni, majd végül a papírszemétbe kell hajítani a listámat. Ami a kettő darab 2020-as mozizásomat illeti, egyik fantasztikusabb élmény volt, mint a másik: míg januárban a Jojo Nyuszi a humorával és a karaktereivel nyert meg magának, addig augusztusban kedvenc rendezőm, Christopher Nolan legújabb filmje, a Tenet vizualitása és ötletessége szögezett a moziszékbe. További filmnézéseimhez kedvenc újságom, a VOX mozimagazin újságcikkeiből és a snitt.hu oldalon lévő figyeltjeim filmmegtekintéseiből merítettem ihletet, de az is előfordult, hogy újranéztem régebben látott alkotásokat, ami azonban véleményem szerint a legnagyobb motivációt adta, azok a snittes kihívások voltak (aki nem tudná, a snitt.hu a moly.hu filmes, sorozatos testvére). A moly.hu kapcsán talán már értekeztem arról az opcióról, hogy különféle kihívásokon lehet részt venni, s ha teljesíted az adott kritériumokat, plecsnit kaphatsz jutalomként. Lehet az a feladat, hogy bizonyos könyve(ke)t olvass el, bizonyos műfajok szerint olvass, vagy megadott témákhoz keress olvasmányokat, a lehetőségek tárháza végtelen, köszönhetően a sok-sok kreatív Moly-tagnak, akik kitalálják ezeket. Snitt.hu-n ugyanezen vonal mentén, csak filmek és sorozatok kapcsán tüntetheted ki magad plecsnikkel. A lényeg, hogy egy-egy alkalommal, amikor épp nem tudtam mit nézzek, ott voltak ezek a kihívások, amiknek feltételeiből szemezgetve máris találhattam magamnak néznivalót. Évek óta visszatérő problémám, hogy ez a témakör csupán mozizós élményekkel kapcsolatban kerül elő a blogon, és sajnos ebben 2020-ban sem jutottam előrébb, a két mozis filmnézés mellett mindössze Christopher Nolan három korábbi filmjéről készítettem bejegyzést a Tenet premierjéhez kapcsolódóan. Magam sem tudom megmagyarázni, miért van az, hogy könyvek és tévésorozatok esetében legyen bármilyen nehéz és fárasztó a gondolataim összeszedése, majd értelmes mondatokba rendezése, képes vagyok megcsinálni, filmeknél viszont nem bírom rávenni magam véleményem hosszabb kifejtésére. Mindenesetre erre az évre is megfogadom, hogy igyekszem több filmes bejegyzéssel jelentkezni, aztán meglátjuk, mennyire tudom tartani ezt az ígéretet. Egyéb célkitűzéseim újfent legalább 50 film megtekintése, s természetesen amint a vírushelyzet lehetővé teszi, a mozik minél gyakoribb látogatása. Zárásképpen lássuk a legjobb és legrosszabb 2020-as filmélményeimet (itt szeretném megjegyezni, hogy nálam a 2020-as filmnézés nem feltétlenül azt jelenti, hogy maga a film abban az évben készült/mutatták be, hanem hogy én akkor láttam)! Bejegyzések híján némelyikhez mellékelek egy rövid összefoglalót.
Legjobb film 2020-ban: Jojo Nyuszi
Említésre méltó filmek 2020-ból: Tenet
Ready Player One - Igazából ő kapta tőlem a legmagasabb értékelést, kilenc csillagot snitten, viszont azért a Jojo Nyuszinak adtam az elismerést, mert történeti és karakteri szinten összetettebb volt ennél a filmnél. Itt elsősorban a virtuális világ pazar látványa, a pörgős cselekményvezetés, illetve a számtalan popkulturális utalás nyűgözött le, s összességében nézve remek kaland volt végigkövetni a húsvéti tojás utáni vadászatot. A könyvváltozatot még nem olvastam, de tervben van.
Akik maradtak - Csodálatos magyar film két holokauszt-túlélő, egy kamaszlány és egy középkorú orvos kapcsolatáról, ami a traumafeldolgozás mellett a második világháború utáni magyarországi viszonyokat is bemutatja. Visszafogott történetvezetése ügyesen kerüli a hatásvadászatot, a két főszereplőt alakító színészek játéka pedig lehengerlő és elképesztő.
Nagy hal - A könyvtárban kutattam a DVD-k között valami néznivaló után,s ott figyeltem fel rá. A történet szerint egy haldokló apa meséli el kalandokban gazdag életét, fia azonban állandó konfliktusban van vele, mert zavarják a szerinte hihetetlen és földtől elszállt mesék, s elhatározza, hogy kideríti a történetek mögött rejlő igazságot. Gyermeki énemet teljesen magával ragadta a mesés látványvilágú mozgókép a családi kapcsolatok fontosságáról, a történetmesélés sokszínűségéről és felemelő erejéről.
Legrosszabb film 2020-ban: Az ismeretlen Drakula - Egy nagyszabásúnak szánt, fantasyelemekkel feldúsított eredettörténet a legismertebb vámpírról, ami egy totálisan félresikerült, klisékkel, logikai bakikkal és csapnivaló látványvilággal rendelkező borzalom lett. Nem gyakran fordul elő, hogy egy rossz filmen komolyan felhúznám magam, de ettől napokig forrongtam.
Sorozatok
Ez a témakör sokáig még a filmeknél is mostohább törődést kapott tőlem, hiszen alig vagy szinte egyáltalán nem foglalkoztam vele a blogon. Az utóbbi két-három évben indult el egy pozitív fejlődés, ami 2020-ban sem torpant meg. Még 2018-ban határoztam el, hogy közelebbről megismerkedem a minisorozatok műfajával, ezekből tavaly ötöt gyűrtem le, vegyes eredményekkel és érzésekkel. Az év elején megtekintett Az utolsó angol úriember színészi szempontból tökéletes választás volt, a korszakot uraló hangulatot, valamint az első világháború borzalmait nagyon élethűen jelenítették meg, azonban a történetvezetési megoldásai nem igazán tetszettek. Márciusban egy Dickens-adaptáció, a 2007-es Twist Olivér került sorra, amit elsősorban azért néztem meg, mert Tom Hardy játszotta benne Bill Sikest, s amikor a könyvváltozatot olvastam, én is őt képzeltem bele a szerepbe. Korrektül megrendezett, hangulatos minisorozat volt, nagy különlegességek nélkül. Májusban egyik kedvenc showrunnerem, Ryan Murphy állt elő a Hollywooddal, ami ugyan az álomgyár második világháború utáni éveit mutatta be, azonban a filmkészítésben uralkodó rasszizmust és a női egyenjogúság teljes hiányát nem volt nehéz párhuzamba állítani a filmiparban most is jelenlévő problémákkal. A Lőporra azért esett a választásom, mert egy angol történelmi eseményt vett alapul, s rendszeres olvasóim tudhatják, hogy engem bármi érdekel, ami a szigetországgal kapcsolatos, legyen az történelem, kultúra, akármi. Sajnos egy összecsapott, hatásvadász borzalom lett a végeredmény, amit Kit Harington színtelen és erőltetett színészi játéka rontott el teljesen. Az év vége felé A bíbor szirom és a fehérrel ismét Angliába utaztam, a viktoriánus időkbe, hogy végigkövessem egy fiatal prostituált, Sugar életét, amint az utcáról egy pártfogó kegyeibe kerülve megtapasztalja a kényelmet és anyagi biztonságot, ám ez a látszólagos idill nem tart ki sokáig. Áttérve egyéb, a minisorozat kategóriába nem illő sorozataimra: néhánynak én értem a végére 2020-ban, néhányat pont akkor fejeztek be, de akadt olyan is, ami új évaddal jelentkezett, és idén is folytatódik. Az általam tavaly elkezdett sorozatok közül nagy bánatomra egynek év végén bejelentették a kaszáját: ez a Castle Rock, ami Stephen King könyveiből táplálkozva tárt nézői elé érdekes, sokszínű és ijesztő történeteket. Mivel elkaszálták, s a múlt hét végén én magam is befejeztem a nézését, természetesen készül majd róla bejegyzés. A többiek közül a viktoriánus korra hajazó fantasyvilágban játszódó Carnival Rowhoz még várhatóak újabb évadok, a Midnight, Texas és a Kurtizánok kora viszont már korábban véget értek. Terveim szerint utóbbi kettőt idén befejezem, s akkor róluk is részletes beszámolóval jelentkezem. Hosszú évek után elbúcsúztam A S.H.I.E.L.D ügynökeitől, a két éve elkezdett Gengszterkorzót 2020 utolsó napjaiban fejeztem be (idővel erről is jön bejegyzés), a Los Angeles-i rémtörténetek: Angyalok városa című sorozatot pedig tavaly áprilisban indították, majd egy évad után el is kaszálták; emlékezetem felfrissítése céljából a héten újra megnéztem az epizódjait, s ha minden a terveim szerint halad, akkor remélhetőleg jövő hét folyamán sikerül megírnom róla a véleményemet. A The Alienist című sorozat új évaddal jelentkezett, kíváncsian vágtam bele a 19. század végi Amerikában összeállt rendkívüli nyomozócsapat újabb ügyébe, azonban felemás érzéseim lettek. A bűnügy nem kapott akkora figyelmet, mint a korábbi, a nyomozás sem volt olyan részletesen kifejtett, s nem igazán tetszett a szereplők egyéni drámáinak előtérbe kerülése. Ebből elvileg még lehet folytatás, mert úgy tudom, a sorozat alapjául szolgáló regények írója tervez még további kötete(ke)t. Nagy újdonság volt számomra 2020-ban, hogy a külföldi sorozatok mellett a magyarokra is kiterjesztettem figyelmemet és érdeklődésemet. A tavasszal megtekintett Mellékhatás különösen komoly és érzékeny témával, a béranyasággal foglalkozott, s e csapásirány mentén az egyes orvosok morális hozzáállása és maga az anyaság, az anyává válás is szóba került. A történetvezetése feszes, bár kicsit talán részlethiányos, de ezen még változtathat a második évad, a karakterei és egyben az őket alakító színészek viszont fantasztikusak. A másik sorozatot, az Apatigrist kedvesen szórakoztató és humoros mivolta miatt kezdtem el, s kifejezetten tetszik benne, hogy a főszereplő Péter randizásai mellett lányai hétköznapi problémáival is kiemelten foglalkozik a forgatókönyv, hiszen koromnál és nememnél fogva velük jobban tudok azonosulni, az apjukon rendszerint csak jókat kuncogok.
Az új évadra váró sorozataim és azok mellett, amiknek hátralévő évadjait idén tervezem végignézni, óriási kíváncsisággal és izgalommal várom a Marvel Studios sorozatait/minisorozatait. Az Infinity Saga lezárultával a stúdió úgy döntött, mostantól nemcsak a nagyvásznon, hanem a tévéképernyőn is követhetjük kedvenc szuperhőseink, főgonoszaink kalandjait, sőt új karaktereket és ezzel együtt történeteket is megismerhetünk. A moziverzum tehát tovább tágul, főleg hogy innentől fogva a filmek és a tévésorozatok szorosabban összekapcsolódnak, a karakterek is átjárhatnak egyikből a másikba. 2021-re négy sorozatukat jelentették be: január 15.-én indul a WandaVízió, ahol a címszereplőket amerikai sitcomok különböző évtizedeinek stílusaiban láthatjuk viszont, márciusban pedig érkezik A Sólyom és a Tél Katonája közös akciózása, bár én személy szerint tutira a humoros interakcióikat fogom inkább szeretni. Nyáron az alternatív univerzumoké lesz a főszerep: míg a What If… egy animációs sorozatként mutatja be, mi lett volna, ha nem azok és nem úgy váltak volna szuperhőssé, ahogy azt eddig a filmekben láttuk, addig a Lokiban megnézhetjük, hogy a Bosszúállók - Végjáték New York-i időutazása során megszökött nyikhaj istenke milyen kalandokba keveredik a különféle dimenziókban. Az új jövevényeket és a már meglévő sorozataimat összeadva sincs olyan sok és sokféle sorozatom, szóval ha valakinek van számomra egy jó sorozata, minisorozata, amit úgy gondol, érdemes megnéznem, ne fogja vissza magát, és ossza meg velem. Előnyt élveznek az olyan sorozatok, amik már befejeződtek, és kaptak rendes lezárást, mert megnyugtat az érzés, hogy nem fogják minden előzmény nélkül, a nézettségi, pénzügyi adatok miatt elkaszálni; korszak alapján az angol történelem bármelyik időszaka érdekel, legfőképpen természetesen a viktoriánus, emellett szóba jöhet még a húszas-harmincas évek Amerikája; műfaji szinten lehet misztikus, horror, fantasy, természetfeletti, viszont tartalmazzon valami kreatív megoldást, ne csak egy újabb vámpíros-vérfarkasos-boszorkányos sorozat legyen, a krimit sem utasítom el, de abból nem szeretnék olyat, ahol részenként oldanak meg egy bűnügyet. Az idei évre a sorozatokkal kapcsolatban rövidtávú célkitűzésem a fentebb említett három befejezett sorozatról a bejegyzések elkészítése, hosszú távon szeretném tovább bővíteni minisorozatos ismereteimet, felfedezni újabb sorozatokat, és pontot tenni a megkezdettek végére. Ebben a témakörben ezúttal sem hirdetek legjobbat és legrosszabbat, ugyanis nem tartom igazságosnak úgy összehasonlítani őket, hogy az egyiket végig láttam, a másikból viszont csak egy vagy két évad fért bele az évbe.
Nos, ez lenne az én 2020-as összefoglalóm. A tavalyi év utolsó két hónapjában eléggé elhanyagoltam a blogot, ezen mindenképp szeretnék változtatni, s összességében szeretnék 2021-ben aktívabb és sokoldalúbb lenni, sőt talán még arra is végre ráveszem magam, hogy több embernek mutassam meg írásaimat. Ahogy olvashattátok, erre a hónapra igazi bejegyzésdömpinget szánok, csak bírjam szusszal a pötyögést, meg ép ésszel a gondolkodást, vázlatkészítést! Akár rendszeresen, akár csak néhanapján kukkantotok be ide, kedves olvasóim, köszönöm, hogy vagytok, hogy elolvassátok értékeléseimet, és valószínűleg fogalmatok sincs róla, mekkora erőt és inspirációt adtok olyankor, amikor nincs semmi épkézláb ötletem, gondolatom, s azt érzem, hogy legszívesebben hagynám a fenébe az egészet, mert úgysem értek hozzá. Miattatok viszont mégis tovább próbálkozom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése