Könyvek
Az elsődleges célkitűzésem az volt 2018-ra, hogy sikerüljön legalább 50 darab könyvet elolvasnom. Ezt arra alapoztam, hogy a moly.hu oldalon, ahol évek óta tag vagyok, ez a legalacsonyabb szám, amiért plecsnit lehet kapni, és jó lett volna megszerezni azt a kitüntetést. Sajnos csak 34 könyv került végül elolvasásra, mégsem érzek csalódottságot, mert így is remek kötetekkel ismerkedhettem meg, vagy épp fedezhettem fel őket újra, sőt a 2017-es olvasásaimat is sikerült hárommal túlszárnyalnom. További pozitívum, hogy a betervezett könyvsorozat-befejezéseket maradéktalanul teljesítettem, de a karácsonyra kapott két könyvet is már 2018 első két hónapjában elolvastam. A két sorozat a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei és a Stage Dive voltak, mindkettőből egy-egy kötet hiányzott (bár előbbinél volt még egy kiegészítő kötet, ami szintén sorra került), és nagyjából ugyanolyan érzéseket váltottak ki belőlem, mint a korábbi részek. Ransom Riggs félelmetesen furcsa, de imádnivaló és érdekes történeteibe hamar beleszerettem, Kylie Scott olcsó szexjelenetekben és papírmasé szereplőkben tobzódó sztorijaitól azonban kiráz a hideg, az biztos, hogy a jövőben messziről elkerülök minden könyvet, amihez neki bármilyen köze van. Ó, most jut eszembe, hogy igaziból van még egy sorozat, hiszen James Dashner Útvesztő-sorozatának utolsó, ötödik kötetét is 2018-ban olvastam el. A Lázkód egyébként az idei legjobb olvasmány címet is kiérdemelte, ugyanis remek lezárása (és egyben folytatása, lévén ez közvetlen előzménye a kezdő kötetnek, Az útvesztőnek) lett a sorozatnak, ami az írótól megszokott feszült, de humort és megható pillanatokat sem nélkülöző ritmusban tárta elénk, hogyan és miért is kezdődött el pontosan az Útvesztő-próba.
A 2018-as évre volt egy olyan ötletem, hogy igyekszem jobban feltérképezni az angol történelmet, különös figyelmet fordítva a viktoriánus korra és annak irodalmára. Évek óta nagy rajongója vagyok a szigetországnak, ezért zsémbeltem is magammal egy sort, hogy miért csak most jutott eszembe ez a dolog. Jelenleg ott tartok, hogy olvastam szakirodalmakat sokféle témáról, úgy mint VIII. Henrik, a Rózsák Háborúja, a viktoriánus Anglia társadalma. Ezekről azért nem készültek blogbejegyzések, mivel nem olvastam el őket teljesen, csupán szemezgettem a fejezetek közül. A viktoriánus irodalomból egyelőre még csak két könyvet (Charles Dickens: Copperfield Dávid, Twist Olivér) olvastam el, de ezt a számot mindenképp szeretném növelni 2019-ben.
Új történetek felfedezése mellett igyekeztem arra is időt szakítani, hogy visszanyúljak régebbi olvasmányokhoz, ezeknek többségét gimnáziumban olvastam el, és random módon válogattam ki őket, ahogy éppen eszembe jutottak. Voltak köztük jó és rossz választások, némelyik önmagában volt borzalmas, másoknál pedig csak szimplán arra jöttem rá, hogy értékelni tudom, de szeretni nem az adott kötetet. A negatív tapasztalatoktól függetlenül ezt a gyakorlatot is szeretném folytatni a jövőben. Nagyjából tehát azt mondhatom, elégedett vagyok az idei könyves teljesítményemmel, de 2019-ben még jobb eredményt várok el magamtól, lévén újra minimum 50 darab könyv elolvasása a cél. Emellett szeretnék több ifjúsági könyvvel, illetve természetfeletti vagy fantasy témájú történetekkel megismerkedni, mert úgy érzem, ezekre nem fordítottam annyi figyelmet, amennyit szerettem volna. Az újraolvasások és első olvasások fele-fele arányú váltakozását jó lenne 2019-ben is összehozni, de őszintén szólva, most inkább újdonságokra szeretnék koncentrálni, bár ehhez arra is szükség lenne, hogy többet kutassak számomra ismeretlen könyvek és elbeszélések után. Úgyhogy kedves Olvasóm, ha a felsorolt könyvek, a belinkelt bejegyzések és a molyos adatlapom alapján lenne olyan könyvpéldány, amit szívesen ajánlanál nekem elolvasásra, ne habozz megírni!
Ó, igen és el ne felejtsem megemlíteni, hogy 2018 karácsonyára ismételten könyvet kaptam ajándékba, akiről szándékaim szerint már januárban készül majd egy kritika.
A könyvekkel foglalkozó blokk végén pedig jöjjön egy rövid kis összefoglaló:
Legjobb olvasmányélmény 2018-ban: James Dashner – Lázkód
Említésre méltó olvasmányélmények 2018-ból: Jojo Moyes – Miután elvesztettelek
Fredrik Backman - A nagymamám azt üzeni, bocs
Ransom Riggs - A különlegesek regéi
Louisa Reid – A fájdalom helye
Legrosszabb olvasmányélmény 2018-ban: N. H. Kleinbaum – Holt Költők Társasága (nagyon ritkán mondok ilyet, de ennek a könyvnek még a létezése is bűn)
Filmek
Érdekes helyzet, hogy filmes téren elértem a kitűzött céljaimat, mégsem vagyok teljes mértékben elégedett a teljesítményemmel kapcsolatban. Ez főleg a mozizásaimra igaz, mivel csupán nyolcszor jutottam el moziba, amit filmrajongóként nagy szégyenként élek meg. Voltak hónapok, amikor nem találtam semmi olyan mozgóképet, ami érdekelt volna annyira, hogy pénzt adjak ki rá, máskor pedig szintén a pénz volt a meghatározó dolog, ugyanis spórolás ürügyén inkább lemondtam filmekről, amikről azt gondoltam, kíváncsi vagyok rájuk, de mégsem szélesvásznon szeretném őket megtekinteni. Ugyanakkor meg elmentem olyan filmekre, amiket simán nézhettem volna otthon kisképernyőn… A képregényfilmek, valamint a különféle franchise-ok aktuális részei domináltak a mozizásaim során, előbbiek szereplésében semmi meglepő nincs, hiszen már évek óta írok róla, hogy nagy rajongója vagyok a Marvel Mozis Univerzum hőseinek, és egyetlen filmjüket sem mulasztanám el, de mostanában az X-Men szereplőinek kalandjaira is próbálok odafigyelni. Más stúdiók is próbálkoznak hasonló univerzumépítéssel, engem ezek közül kb. csak a Potter-sorozat mellékágaként definiálható Legendás állatok-filmek érdekelnek, a januárban befejeződött Az útvesztő-sorozattal nálam abszolút lezárult a young adult-korszak és szerintem a stúdióknak is fel kéne ébredniük és belátniuk, hogy kifulladt ez a műfaj. Az viszont sajnos nem látszik, hogy én bizony a kisebb költségvetésű, egyszerűbb történetű filmeket is szeretem, jövőre remélem, lesznek ilyen filmek a mozikban, és a spórolós énemet rá tudom venni pár ilyen mű megnézésére. A könyves újraolvasás mintájára a DVD-n, illetve a gépemen meglévő filmek közül újranéztem párat, és szerencsémre néha a televízióban is sikerült elkapnom pár filmet, némelyik kellemes meglepetés volt, de akadtak csalódások és olyanok is, amiket megnéztem, de semmi különösebb pozitív vagy negatív gondolatot nem generáltak bennem. Akárcsak a könyveknél, itt is szerettem volna elérni a bűvös 50-es számot és ez sikerült is (sőt eggyel át is léptem, mert 51 lett összesen a 2018-as filmnézésem), igaz, ehhez kellett az ünnepi időszak, mivel novemberben és decemberben eléggé ellustultam, és nem volt kedvem filmet nézni (ez tuti valamilyen karácsony előtti depresszió lehet, mert a könyvolvasásnál is ugyanez történt). Annak viszont örülök, hogy végre elszántam magam, és 2018-ban már nem csupán mozis filmekről írtam itt a blogon. Ezt mindenképp szeretném folytatni a jövőben is, főleg hogy az említésre méltó filmek közé is bekerültek olyanok, amikről csak a snitt.hu oldalon írtam.
2019-ben is szeretném elérni a minimum 50 darab filmes álomhatárt, valamint több mozizásról és egyéb filmnézésről szeretnék írni. Szuperhősfilmekből nem lesz hiány, a magam részéről a Bosszúállók – Végjáték című filmet várom a legjobban (már a trailertől is totálisan kiakadtam jó értelemben), ami nemcsak pontot tesz a 2018-ben bemutatott első rész, a Bosszúállók – Végtelen háború történetének végére, de a Marvelnél is lezár egy korszakot. Kétségkívül ez lesz a legnagyobb dobásuk, de emellett érkezik még két önálló szuperhősfilmjük, bemutatkozik az első női szuperhős, Marvel Kapitány, valamint Pókember kalandjai is folytatódnak (annak ellenére, hogy a Végtelen háború sztorija szerint ő jelenleg halott). Elvileg X-Men-filmekre is számíthatunk, miután 2018-ról 2019-re tolták a bemutatókat, újraforgatások és egyéb változtatások miatt. Ahogy láthatjátok, az egyelőre még csak gondolataimban létező 2019-es mozis tervezetem szintén a képregényfilmekre épül, de tényleg igyekszem más témájú alkotásokat is felfedezni a mozik kínálatában.
A blokk befejezéseként jöjjön az összefoglaló:
Legjobb filmélmény 2018-ban: Fekete Párduc
Említésre méltó filmek 2018-ból: Bosszúállók – Végtelen háború; Kémek hídja; Szenilla nyomában; Emlékezz!
Legrosszabb filmélmény 2018-ban: Valami Amerika 3. (na itt kifejezetten örültem, hogy haboztam és nem mentem el moziba megnézni, hanem csak szeptemberben, a TV2-n néztem meg)
Sorozatok
A blogom első éveiben ezzel a témakörrel méltatlanul keveset foglalkoztam, az elmúlt egy-két évben azonban igyekeztem változtatni a kialakult helyzeten. 2018-ról egyértelműen kijelenthetem, hogy a sorozatok éve volt nálam, ugyanis 6 db sorozatba kezdtem bele, ami nálam nagy szó, mivel korábban nem szívesen keresgéltem újakat, inkább az évek óta futók mellett ragadtam le, és műfajban sem nagyon léptem túl a természetfelettis-tinis sorozatokon, amiknek rendszerint szeptembertől májusig tartott egy-egy évada. Mostanában azonban kezdek megbarátkozni a kevesebb epizódszámú, de nagyobb történetívű sorozatokkal, illetve 2019-ben szeretnék jobban nyitni a mini-sorozatok felé. Ami az elkezdett sorozatokat illeti, habár én újként definiáltam őket, hiszen számomra újdonságok voltak, mégiscsak kettő indult 2018-ban. Az egyik a The Alienist, amiről tettem is említést a 2017-es összesítésben, és fantasztikus élményt adott ez az 1900-as évek eleji Amerikában játszódó nyomozós történet sötét titkokkal, izgalmas karakterekkel és lenyűgöző szereplőgárdával. A könyvnek, amiből készült, van egy második része, és ugyan egyelőre nem találkoztam arra vonatkozó infóval, hogy azt is tervezik megfilmesíteni, de azért még várok, hátha. Amint biztos lesz, hogy nem folytatják, mindenképpen fogok egy bejegyzést szentelni a sorozat bemutatásának. A másik újonc pont beleillik abba a tinis-természetfelettis tematikába, ami már nem tud annyira lekötni. Ez a Legacies – A sötétség öröksége, ami az augusztusban befejeződött The Originals – A sötétség kora (komolyan, kinek jutnak eszébe ilyen fantáziátlan címek???) mellékágaként értelmezhető, ugyanis az utóbbiban központi szerepet játszó Klaus Mikaelson lánya, Hope kalandjait követi, aki a Vámpírnaplók helyszínén, Mystic Fallsban felépült, természetfeletti fiataloknak fenntartott iskolában tanul, korántsem nyugodt körülmények között, mivel titokzatos erők veszélyeztetik a diákokat. Az eddig leadott hét rész alapján nem fűzök nagy reményeket a sorozathoz, nagyon tinidrámás, és a már unalomig ismert természetfeletti lényeket, valamint a (más sorozatokban már bőven kitárgyalt) velük kapcsolatos problematikákat fejtegeti. Az első évadot azért végignézem, de ha továbbra sem tud megnyerni magának, valószínűleg más sztorik felé fordítom a figyelmemet. Amikor véget ért a The Originals – A sötétség kora, reménykedtem benne, hogy a szellemisége nem fog elveszni, hanem továbbél a Legacies – A sötétség örökségében, de jelenleg úgy tűnik, hiába vártam. Maradjunk még egy kicsit a csalódások terepén! Az American Horror Story legutóbbi évada, az Apocalypse hatalmas izgalmakat váltott ki belőlem, ugyanis két korábbi évaduk kombójaként hivatkoztak rá. Az elején remekül induló, de aztán arányokat tévesztő évad olyannyira felháborított, hogy ki kellett írnom magamból az érzéseimet egy blogbejegyzés formájában. 2019-ben új évaddal jelentkeznek majd, őszintén remélem, hogy ezúttal nem fognak csalódást okozni!
Térjünk át azokra a sorozatokra, amelyek már futnak pár éve vagy már be is fejeződtek, én azonban csak 2018-ban fedeztem fel őket. A nyár, valamint az ősz folyamán kezdtem bele két-két sorozatba, amikben azt imádom a legjobban, hogy mindegyik különböző korszakban játszódik, különféle hozzáállásokról szól, és nekik köszönhetően döbbentem rá, milyen izgalmas dolog egyik történetből és korszakból a másikba ugrálni, mialatt nézem az egyes epizódokat. Pont ezért én nem is nagyon szoktam a „binge-watchot”, avagy darálást űzni, azaz egy sorozatból egy nap csak egy részt nézek meg, és egy héten is maximum csak kettőt vagy hármat. Most decemberben tettem kivételt, mivel a futó sorozatok téli szünetre mentek, és több idő szabadult fel, de 2019-ben visszatérek a korábbi módszeremhez, mert nekem nagyon tetszik a várakozás izgalma, a találgatás, hogy vajon mi minden fog történni a szereplőkkel. Nyári programom egy mindössze egy évadból álló sorozat, a Mindörökké mellett a 2019-ben harmadik évadához érkező Stranger Things megtekintése volt, és utóbbiba teljesen belezúgtam. Imádom a nyolcvanas évek életérzést, amit áraszt, holott nem sok korabeli filmet láttam eddig, én magam pedig még nem is éltem akkoriban. A szereplői összetettek, szerethetőek (vagy épp utálhatóak), a színészgárda lenyűgöző, főleg a gyerekek, a sztori csupa rejtély, félelem és izgalom, ahol ötleted sincs, hogy mi vár a következő részben, de tutira eláll tőle a szavad. Egyszóval rajongok, de nagyon, és epekedve várom a harmadik évadot, ami elvileg valamikor nyáron érkezik. Az ősz pedig sötétebb, erőszakosabb, káromkodásokkal és mészárlásokkal telepakolt sorozatokat hozott magával, ami tökéletesen mutatja, mennyire szeretnék eltávolodni a tinis drámáktól (amiket egyébként továbbra is szeretek könyvben vagy filmben). Furcsa érzés, de tetszik ez a szélsőséges változás, ami a sorozatnézési szokásaimban zajlik. Mindkét sorozat befejeződött már, az egyik egy 18. századi sztori kalózok és az angol birodalom csatározásairól, a másik pedig az 1920-as évek Amerikájának gengsztervilágát hivatott bemutatni. A Fekete vitorláknak épp a felénél járok, ez az az ominózus sorozat, aminél decemberben kicsit áttértem a sorozatdarálás színterére. Egyrészt a kedvenc szereplőm sorsa miatt, másrészt pedig a szereplők közt zajló érdekes és meglepő átverések, szövetségek, kettős játékok okán. A Gengszterkorzóból eddig csupán egy évadot láttam, elvileg januárban szeretném folytatni, viszont a Fekete vitorlák második évada olyan izgalmasan ért véget, hogy lehet el fogja venni a helyet Nucky Thompsonék elől. A gengszterek világának történései ugyanis még nem tudtak teljesen megvenni maguknak, a történet lassú építkezése, a rengeteg karakter kicsit fárasztó, viszont látom bennük a potenciált, és hogy még csak ezután jönnek az igazi történések.
Az újak mellett szánjunk pár szót a régebbi motorosoknak is! Fentebb már szóba került, hogy a The Originals – A sötétség kora öt évad után 2018-ban a végére ért, és bizony nem volt könnyű elengednem ezt a sokszínű és remek sorozatot, főleg hogy azon kevés sorozatok közé tartozott, amit a kezdetektől követtem. Mellette az Egyszer volt, hol nem volt is befejeződött, ezt könnyebben engedtem el, mivel már két évada úgy éreztem, hogy ellaposodott az eleinte ötletes alapsztori és már azt fontolgattam, hogy abbahagyom, amikor kiderült, hogy a 2018-as hetedik lesz az utolsó évad. Sajnos idén is búcsút kell majd vennem (és hosszú blogbejegyzést pötyögnöm róluk) két sorozattól, a Trónok harcától és az Agymenőktől. Mindkettőt később ismertem meg, mint hogy elindultak volna, és előbbit jobban is kedvelem az összetettsége miatt, utóbbiban pedig pont azt szeretem, hogy a sok komoly és sokrétű cselekményű sorozat mellett néha ki tudok kapcsolódni ennek a könnyed humorával. Természetesen már egy csomó ötletem van újabb sorozatokkal kapcsolatban, amikről most egyelőre nem szeretnék elárulni semmit, maradjunk annyiban, hogy a könyveknél szóba hozott angol történelem iránti érdeklődésem a sorozatok terepére is begyűrűzött. Hosszú szünetről tér majd vissza nyáron a S.H.I.E.L.D ügynökei című sorozat, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy megvárják, amíg a Marvel filmes részlegében lezárulnak dolgok, és ezáltal nagyobb szabadsággal és függetlenséggel kezelhetik a sorozat karaktereit és történetüket, nem kell annyira figyelniük a filmekre.
Nos, ez lenne 2018-as évi teljesítményeim összegzése. Habár egyik témakörre sem merem 100%-san kijelenteni, hogy elégedett vagyok vele, viszont mindegyiknél értem el olyan dolgokat, amiknek örülök, arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy a blogon sikerült több és többféle bejegyzést írnom kedvenc témáimról. Ahogy mindig, most is remélem, hogy remek könyveket, filmeket és sorozatokat ismerhetek meg 2019-ben, amikről majd folyamatosan pötyöghetem a véleményeimet. Boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok minden kedves Olvasónak, aki rátalál és végigolvassa eme bejegyzésemet, és kutassatok tovább, mert vannak még itt érdekes olvasnivalók! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése